DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Professzor Úr! Ez a pillanat két szempontból is kivételes: egyrészt a Magyar Országgyűlés nem túl gyakran szokott magánjogi kódexet tárgyalni, főleg olyat, amelyik vélhetően hamarosan hatályba is lép, és kivételes a pillanat azért is, mert az elmúlt években, és bátran mondhatom: az elmúlt napokban sem nagyon volt példa arra, hogy egy logikájában ennyire összeszedett, illetve kimunkált kodifikált szöveg kerüljön a Tisztelt Ház asztalára. Mondom ezt azzal együtt is, hogy természetesen a tartalmát, irányait illetően az LMP frakciója egyáltalán nem kritikátlan az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben, de szeretném még egyszer aláhúzni a pillanat ünnepélyességét abban a tekintetben, hogy végre egy kormány által benyújtott előterjesztéssel van dolgunk.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A törvényjavaslat általános indokolásából is kiderül az, hogy az új polgári törvénykönyvet az tette szükségessé tulajdonképpen már 20 évvel ezelőtt, hogy a rendszerváltás folytán alapvetően megváltoztak azok a társadalmi és gazdasági viszonyok, amikre a magánjognak, a civilisztikának reagálnia kell. Szeretném hozzátenni, hogy bár az '59. évi IV. törvényt rengeteg alkalommal módosította az Országgyűlés az elmúlt 20-25 évben, mégis komoly tehertétele az elmúlt negyedszázad gazdaság- és társadalomfejlődésének, hogy a magánjogi kódex filozófiájában nem követte le az alapvető társadalmi, gazdasági változásokat, és ehhez szeretném hozzátenni, hogy nemcsak a hazai gazdasági és társadalmi változásokat, hanem azt sem, ami egyébként a globalizáció következményeként szintén kényszerűen hárul Magyarországra. Egy olyan helyzetben vált szükségessé a magánjog újrakodifikálása a '90-es évek elején, amikor Magyarországon bekövetkezett egy rendszerváltás, bekövetkezett egy olyan rendszerváltás, aminek folytán a korábbi állami tulajdonú, állami tulajdonra épülő államszocialista rendszert egy piacgazdasági modell váltotta fel, de ennek szomorú kísérőjelensége volt az, hogy '89-90 tájékán és az azt követő években nagyon gyakran pontosan a magánjog köpönyege mögé bújva fosztották ki ezt az országot, fosztották meg a közösségeket alapvető javaiktól.

Üdvözlendő az, hogy maga a törvényjavaslat általános indokolása kiemeli, hogy a törvényt Magyarország alkotmányos rendjével összhangban kell értelmezni. Kevés ilyen törvényjavaslatot, törvényjavaslat-indokolást olvastunk az elmúlt években. Ugyanakkor az LMP számára problematikus az a megoldás, hogy ez a magánjogi kódex magába foglalja a társasági jog alapvető szabályait. Elevenítsük fel, hogy a vadkapitalizmus hajnalán, 1988-ban született meg az első társasági törvény, a '88. évi VI. törvény, azt követte az újkapitalizmus első társasági törvénye, a '97. évi CXLIV. törvény, majd pedig a 2006. évi VI. törvény. Gyakorlatilag a negyedik társasági jogi kódex fog hatályba lépni 25 éven belül. Az LMP nyáron beterjesztett már a parlamentnek egy kiszámíthatósági törvényjavaslatot.

Az a meggyőződésünk, hogy Magyarországon akkor fogják magukat biztonságban érezni az emberek, akkor fogják magukat biztonságban érezni a vállalkozók, hogyha az alapvető gazdasági viszonyok kiszámíthatóak, előreláthatóak. Mi azt javasoltuk, hogy bizonyos alapvető fontosságú törvényekhez, így például a magánjogi kódexhez se lehessen egy éven belül többször hozzányúlni, illetve hogy ezek a változások áttekinthetőek legyenek minden esetben, de természetesen a kiszámíthatóság követelménye azt is magába rejti, hogy lehetőleg ne ötévente lépjen hatályba egy új társasági jogi, cégjogi, magánjogi szabályozás. És osztom azokat az aggályokat, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim már megfogalmaztak, hogy hiába jó minőségileg az előttünk fekvő törvényjavaslat, ha a frakciókormányzás égisze alatt előre látható az, hogy különböző politikai szándékok módosító javaslatok formájában fogják szétbombázni ezt a törvényjavaslatot. Rubovszky képviselőtársamnak mondanám, hogy ugyan nagyon frappánsan visszavágott a szocialistáknak, hogy a hatályba nem lépett 2009-es Ptk.-t ők 200 módosító javaslattal zilálták szét, csakhogy abba kellene hagyni azt, hogy a jelenlegi hatalom a korábbi hatalom bűneivel próbál takarózni. Az, hogy az elmúlt ciklusban nem tisztelték a magánjog szövetét, nem ad felhatalmazást arra, hogy a frakciókormányzás inkoherens, össze nem függő javaslatokkal zilálja szét a jelenlegi magánkódex tervezetét.

Szeretnék elöljáróban még néhány szót szólni a polgári jog alapelveiről, ha úgy tetszik, az Első könyv tartalmáról. Továbbra is fontosnak tartanánk azt, hogy a magánjogi kódex elején szerepeljen a rendeltetésszerű joggyakorlás előírása, illetve a kölcsönös együttműködés kötelezettsége. Úgy véljük, hogy a magánjogi kódex élén minden olyan alapelvnek szerepelnie kell kifejezett, explicit módon, amelynek át kell hatnia a magánjogi viszonyokat, tehát a személyek különböző személyes és vagyoni viszonyait egyaránt, akár jogi személyek, akár természetes személyek kapcsolatairól van szó. Külön szeretném hangsúlyozni a kölcsönös együttműködés elvét, ami egy olyan társadalomban, amely az elmúlt évtizedek során alapvetően veszítette el közösségeit, illetve atomizálódott, különösen fontos hangsúlyozni a magánjogi viszonyokban a kölcsönös együttműködés kötelezettségét, nem csak a szerződéses kapcsolatokban, például a szomszédjog területén is. És szeretnénk viszontlátni a magánjogi kódex élén a tulajdon, egész pontosan a szerzett jogok védelmét, hiszen ma Magyarországon az elmúlt két év törvénykezése után túlságosan sok ember érzi úgy, hogy alapvető javai, megszerzett jogai nem lehetnek biztonságban. És az LMP számára talán a legfontosabb magánjogi alapelv, amit szeretnénk látni az Első könyvben, az a méltányosság zsinórmértéke. Szeretnénk, hogyha a magánjogi viszonyokon átsugározna a méltányosság elve, illetve a méltányosság követelménye akár családjogi, öröklési jogi viszonyokról van szó, akár kötelmi jogi kapcsolatokról vagy a cégek belső életéről.

Tisztelt Országgyűlés! A Lehet Más a Politika képviselőcsoportja nevében én alapvetően azt szeretném sorra venni, hogy melyek azok a magánjogi érdekek, amelyeket ma nézetünk, meggyőződésünk szerint a XXI. század Magyarországán egy magánjogi kódexnek védenie kell. Milyen magánjogi kódex alkalmas arra, hogy az ökoszociális piacgazdaság követelményeinek megfelelően védje a személyek különböző személyes, illetve vagyoni jogait? Mi egy olyan magánjogi kódex mellett tudjuk letenni a voksunkat, amely az ökoszociális piacgazdaság és nem a kaszárnyakapitalizmus követelményeinek megfelelően védi a személyek vagyoni és személyes jogait. Akkor, amikor egy magánjogi kódexet tárgyalni kezd a Magyar Országgyűlés, tekintettel kell lenni arra is, hogy az a liberális, neoliberális fikció, amire a polgári jogi szabályokat megalkották a rendszerváltás hajnalán, a múlté. Tekintettel kell lenni arra, hogy világszerte befellegzett annak a szabadkereskedelmi modellnek, amelyet oly sokan csodáltak 20-25 évvel ezelőtt. Ma egy olyan világban élünk, ahol a globalizációnak a szabadkereskedelmi modellje bukásra van ítélve, de egyben ez a modell alapvetően fenyegeti a természeti erőforrásokat, fenyegeti az egyes embereknek az alapvető életfeltételekhez fűződő jogait.

Tisztelt Országgyűlés! Az LMP öt alapvető érdeknek a védelmét várja el a XXI. század Magyarországán egy magánjogi kódextől. Azért öt érdeket tudunk azonosítani, mert tekintetbe vesszük egyrészt azt, hogy a szabadkereskedelmi modell bukásával milyen kényszerek alatt kell Magyarországon a magánjogi kapcsolatokat alakítani, tekintetbe kell vennünk a természeti erőforrások végességét, figyelemmel kell lenni arra, hogy a XXI. század tragédiái hogyan világítottak rá arra, hogy ha az emberi méltóságot nem védi kellőképpen a magánjog, az milyen következményekkel jár, végezetül itt, Magyarországon tekintettel kell lennünk arra, hogy az újkapitalizmus milyen mértékben szakította ketté a gazdaságot, és hozta gyakran behozhatatlan hátrányba a hazai kis- és középvállalkozásokat, családi gazdaságokat.

Az öt érdek, ami az LMP számára kiemelten fontos, az egyrészt a méltóság, az emberi méltóság védelme; a közösségek védelme az oligarchákkal szemben, tehát az üvegzsebszabályok érvényesítése egyrészt a köztulajdon területén, de általában a gazdasági kapcsolatokban; a hazai kis- és középvállalkozások, kistermelők, beszállítók védelme; a fogyasztók védelme; a természeti erőforrások, illetve a jövő generációk érdekeinek a védelme.

(12.10)

A méltóság védelme, az emberi méltóság védelme tekintetében első lépésben szeretnék néhány szót szólni a személyhez fűződő jogokról, egész pontosan, a kódex nyelvezetét használva, a személyiségi jogokról szóló fejezetről. Alapvető vitánk azzal van, hogy attól, merthogy bizonyos jogokat felsorolnak más közjogi törvények vagy éppen maga az alaptörvény, ettől még ezekről kifejezetten a személyek védelme kapcsán a magánjogi kódexnek meg kell emlékeznie. Kell a párhuzamos védelem az emberi méltóságnak, főként, ha az emberi méltóságot maga az indoklás anyajogként azonosítja, figyelemmel a töretlen alkotmánybírósági gyakorlatra. S azért is kell magánjogi kódexben nevesíteni az egyes személyiségi jogokat, mert a párhuzamos védelem felel meg annak az alkotmánybírósági követelménynek, hogy különböző jogsértések kapcsán a különböző jogági eszközöket kell arányosan alkalmazni.

Az LMP ezért kezdeményezi, hogy egyrészt a személyiségi jogi fejezet élén kapjon helyet az emberi méltósághoz fűződő jog, nevesítsük az információs önrendelkezéshez való jogot, tehát az adatvédelmi jogok sérelménél is legyenek kifejezetten polgári jogi eszközök az emberek kezében, és különösen fontosnak ítéljük ezt a jogot akkor, amikor a magánszféra veszélyeztetettsége a mai világban különösen nagy.

Tisztelt Országgyűlés! Akkor, amikor az emberi méltóság védelmére kívánunk keresni polgári jogi eszközöket, akkor kiemelt figyelmet kell fordítanunk azokra a társadalmi csoportokra, amelyek érdekérvényesítő képessége a leggyengébb. Az, hogy egy országban, egy demokráciában milyen erős a jogrend, illetve milyen erős a demokratikus elkötelezettség, az leginkább abban mutatkozik meg, hogy egyébként a köz hogyan viszonyul a leggyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező társadalmi csoportokhoz.

Ma Magyarországon több mint 31 ezer honfitársunk áll kizáró gondnokság alatt, és több mint 22 ezer honfitársunk áll korlátozó gondnokság alatt. Ezt azért fontos elmondani, mert bár a Ptk. tervezete több tekintetben alapvető és progresszív fordulatot jelent a hatályos Ptk.-hoz képest, mégsem követi minden tekintetben a hatályba nem lépett 2009-es Ptk.-tervezet majdhogynem forradalmi újítását, ami humanizálná a korlátozó, illetve kizáró gondnokság alatt élő embertársaink alapvető viszonyait. A Lehet Más a Politika abból indul ki, hogy akkor, amikor a cselekvőképességi szabályokhoz nyúlunk hozzá, első helyen tekintettel kell lennünk a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, előttem már idézett ENSZ-egyezmény 12. cikkelyére, amely rögzíti, hogy a fogyatékossággal élő állampolgárok számára biztosítani kell azt a jogot, hogy cselekvőképességüket másokkal azonos alapon gyakorolják. Az az alapvető problémánk, hogy addig, amíg létezik a teljes korlátozás intézménye, és legfeljebb ennek a felülvizsgálatára egy nevetségesen hosszú idő, tíz év elteltével kerülhet sor, alapvető humanizálásról ezen a téren nem beszélhetünk.

Kifogásoljuk azt, hogy a támogatott döntéshozatal jelenleg nem valódi alternatívája a helyettes döntéshozatalnak a törvénytervezet szerint. A támogatott döntéshozatalnak egy részletesebb kidolgozását szeretnénk elérni. Erre vonatkozóan szeretnénk benyújtani javaslatokat. A támogatott döntéshozatal nem felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyek e jogintézményt a gondnokság tényleges alternatívájává avatnák. A tervezetben ugyanis a támogatott döntéshozatal nem a gondnokság alá helyezés alternatívája, azzal szemben semmilyen elsőbbséget nem élvez.

Szeretnénk utalni arra is, hogy számunkra az elfogadható, ha a támogatót a fogyatékos személy választja ki, ezért akár az is lehetséges a jogszabálytervezet alapján, és ezt kifogásoljuk, hogy a gyámhivatal a fogyatékos személy választását nem veszi figyelembe. Mi azt szeretnénk, hogy minden egyes esetben a fogyatékos személyek választását, kéréseit tekintetbe kelljen venni, és erre elvi előírást tartalmazzon a magánjogi kódex.

Régi probléma a gondnokoltak, az egész gondnoksági rendszer kapcsán, hogy a magánjogi szabályok nem tartalmaznak semmiféle előírást arra, hogy a gondnok maximálisan hány gondnokolt gondját viselheti, illetve maximum milyen földrajzi távolságra helyezkedhet el a gondnokolttól. Ez azért lényeges probléma, mert praktikusan illuzórikussá teszi, nem engedi kiteljesedni a jelenlegi gondnoki intézményt sem.

Fontos az, hogy az emberi méltóságot védjük a különböző családi és öröklési jogi viszonyokban. Szemben Rubovszky képviselőtársammal, én kifejezetten üdvözlöm azt, hogy a családjogi könyvben került végre elhelyezésre az élettársi kapcsolatok szabályozása.

Ugyanakkor, ha védjük a személyek emberi méltóságát, ha elkötelezettek vagyunk abban, hogy ebben a politikai közösségben valamennyien egyenjogúak vagyunk, akkor nem vitathatjuk el az élettársak örökbefogadási jogát akkor, amikor az egyik élettárs vér szerinti gyermekének az örökbe fogadhatóságáról van szó. Tessék belegondolni, világnézeti különbségektől függetlenül, hogy milyen tragédiához vezet az, amikor akár egy azonos nemű, akár egy külön nemű élettársi kapcsolatban az egyik szülő vér szerinti gyerekét ketten nevelik, aztán a pár egyik tagja meghal, és nincs lehetőség arra, hogy megfelelő, szeretetteljes kapcsolatban a gyermek érdekei élvezzenek elsőbbséget.

Kifogásoljuk továbbá azt, hogy az örökbefogadást a törvényjavaslat a közügyektől való eltiltás esetében azonnal kizárja, tehát a közügyekre méltatlanság egyben az örökbefogadás intézményéből is történő kizárást jelent; és nem értjük azt, hogy miért kell az örökbefogadhatósági korhatárt 18 évről 25 évre emelni.

Úgy gondoljuk, hogy az elmúlt 20-25 év tanulságai rávilágítanak arra, hogy egy olyan magánjogi szabályozásra van szükség Magyarországon, ahol nem lehet a magánjog köpönyege mögé bújva szabadon garázdálkodni a közvagyonnal, a közösség pénzeivel. Éppen ezért tartjuk elfogadhatatlannak azt, hogy a törvényjavaslat úgy veszi ki a 2003-as üvegzsebszabályt a polgári törvénykönyv tervezetéből, hogy a nemzeti cinizmus rendszere nem terjesztett be olyan javaslatot, amelyik az üvegzsebszabályt egy másik törvénykönyvbe illesztené be. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy ha az új Ptk. hatályba lép, akkor egyetlen önkormányzat, egyetlen kormányzati szerv szerződéseibe se tekinthet bele senki.

Problémás a Lehet Más a Politika számára az is, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok alapjául szolgáló iratokba kizárólag jogérvényesítés, illetve kötelezettség teljesítése érdekében lehet betekinteni. Mi a helyzet a lakásmaffiák garázdálkodásával? Mi a helyzet akkor, amikor az ingatlan-nyilvántartást használják fel a közvagyon, közpénzek eltüntetésére? Hogyan fog működni a tényfeltárás? Hogyan lehet a jogsértő ügyleteket leleplezni?

Az LMP szeretne továbblépni az off-shore lovagok elleni harcban, éppen ezért kezdeményezzük azt, hogy már a magánjogi kódex is találjon megoldást arra, hogy a magáncégek közötti kapcsolatokban is az off-shore tulajdonost meg kelljen nevezni, illetve el lehessen jutni minden esetben a magáncégek mögötti természetes személyekig.

Tisztelt Országgyűlés! 2010 decemberében Scheiring Gábor képviselőtársammal javaslatot terjesztettünk elő a Gt. módosítására annak érdekében, hogy a szétválási szerződésekkel ne kelljen kibújni különböző közösségi kötelezettségek alól. Ma a magánjogi kódex idevágó tervezete erre nem nyújt megoldást. Továbbra is az a helyzet, hogy ha egy céget megbírságol, mondjuk, a környezetvédelmi hatóság vagy az ÁNTSZ, akkor simán egy szétválással a különböző tilalmak, illetve kötelezések alól ki lehet bújni.

Az LMP számára kiemelten fontos, hogy az újkapitalizmus, a globalizáció viszonyai között a magánjog kellő védelmet adjon a fogyasztóknak. Nem ad ez a magánjogi kódex többletvédelmet az uniós előírásokhoz képest. Én is szeretném megerősíteni azt, hogy nem elfogadható számunkra, hogy a fogyasztó fogalmát a természetes személyekre szűkíti ez a törvényjavaslat.

(12.20)

Egy olyan országban, egy olyan gazdaságban, ahol tömeges a kényszervállalkozás, tömegesen alkottak családok, magánemberek kényszervállalkozásokat, a különböző kényszervállalkozásoknak, mondjuk, egy mobilcéggel vagy egy közműcéggel kötött szerződését kivonni a fogyasztóvédelem alól, ez praktikusan kiüresíti a fogyasztóvédelmi jogot.

Szeretnék utalni arra, hogy a jótállás szabályait a törvénykönyv nem határozza meg kellően kimerítően, és addig, amíg nincsenek meghatározva a jótállás feltételei, gyakorlatilag ezt a jogintézményt is ki lehet üresíteni. Szeretnénk, ha pontos leírást kapna, hogy a jótállás keretében mire köteles a gyártó cég a fogyasztóval szemben, és szeretnénk azt is elérni, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján a fogyasztói szerződések esetében a hat hónapos vélelmi időt hosszabbítsuk meg, hiszen ennek a vélelmi időnek a használata nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Tisztelt Országgyűlés! Amikor magánjogi kódexet alkotunk, tekintettel kell lennünk a kettéosztott gazdaság állapotára, tekintettel kell lenni arra a versenyhátrányra, amit a hazai kis- és középvállalkozások, kistermelők, családi vállalkozások szenvednek el a különböző kormányok oligarcháival, illetve a multinacionális cégekkel szemben. A hárommilliós törzstőkére emelés ma hitelezővédelmi érdekeket nem szolgál, senki nem gondolhatja komolyan, hogy akkor, amikor egy kis kft. százmilliós szerződéseket köt, a hárommilliós törzstőke bármi ellen is védené a hitelezőket. Ugyanakkor a hirtelen törzstőkeemelés egy magas belépési korlátot emel a vállalkozni kívánó, nem tőkeerős magyar emberek elé.

Az LMP azt javasolja, hogy a hitelezői érdekeket sokkal inkább a törzstőke és a saját tőke részarányához kötődően határozzuk meg úgy, hogy ilyen esetben lépjen be a tulajdonos mögöttes felelőssége. Olyan szabályozást akarunk, hogy ne lehessen a korlátolt felelősséggel visszaélni, a korlátolt felelősség mögé bújva megkárosítani egyébként jogkövető embereket, vállalkozásokat. Azt is javasoljuk, hogy ha a törzstőke nem elegendő a gazdasági tevékenység folytatásához, legyen meg egy helytállási kötelezettség a tagok oldalán. El tudjuk képzelni azt is, hogy egyes szerződéstípusoknál maximáljuk a fizetési határidőket. Ugyanakkor a tisztességes gazdálkodási viszonyok ellen hat, hogy a kártérítési felelősség körében a károkozó által előre nem látott károknál kizárja a felelősséget a kódex, és megnyitja a felelősségkizárás lehetőségét a súlyosan gondatlanul, illetve bűncselekménnyel okozott károk esetében.

Szeretnénk elmondani azt is, hogy az új polgári törvénykönyv nem kezeli megfelelően azokat az eleve erőfölényes helyzeteket, amelyek a mezőgazdasági kistermelők és a felvásárlók, nagykereskedők között kialakulnak, nem is foglalkozik külön ezekkel a speciális viszonyokkal. Az új Ptk. szerint csak akkor lehet megtagadni jogszerűen egy szerződéskötést, ha bizonyítja a fél, hogy a körülmények változása nem tartozik a rendes üzleti kockázatok körébe. Éppen az erőfölény kiegyenlítését szolgálhatná az előszerződések rendszere, hiszen ez megint csak a kistermelőket, illetve a beszállítókat védené. Az LMP elkötelezett abban a tekintetben, hogy egy új szövetkezeti modellre van szükség. A jelenlegi Ptk.-tervezet egy olyan modellt vázol fel, ami nem a tagi önkormányzatiságon, részvételen és ellenőrizhetőségen alapul, hanem ehelyett a gazdasági társaság és a klasszikus szövetkezés hibridjét támogatja. Mi egy olyan szövetkezeti modellt támogatunk, amely a merev termékpályás szövetkezés helyett elsősorban a háztáji termelői kör számára nyitja meg vagy teszi elérhetővé a szövetkezés lehetőségét.

Végezetül szeretnék szólni arról, hogy a XXI. században egy magánjogi kódexnek reagálnia kell a természeti erőforrások végességére, arra, hogy ne használjuk túl ezt a bolygót, ne használjuk túl a földet, a vizet és a levegőt. Reagálni kell a jövő generációk, a még meg nem születettek érdekeinek védelmében. Éppen ezért elfogadhatatlan a számunkra, hogy a kártérítési jog eleve kizárja az előre nem látható károkért viselt felelősséget.

Említek még egy példát, amelyik nem kezeli kellőképpen a környezeti kár jelentőségét. A veszélyes áruk fuvarozásánál a hagyományos zálogjog intézményét tartalmazza a kódex, ugyanakkor mondjuk, egy vegyszeres tartálykocsi esetében a környezeti kár elhárítási költsége sokszorosa a szerelvény értékének. Felelősségbiztosítás esetén a javaslat csak olyan károk alól mentesít, amelyért a károkozó jogszabály szerint felelős. Mi a helyzet egy olyan esetben, mint például a MAL Zrt.-nél, a kolontári vörösiszapömlésnél, ahol nem is állapítható meg pontosan a jogszabályi kötelezettség, vagy nehezen megállapítható, adott esetben túlságosan sok szereplő között terítődik szét? Problémát jelent a számunkra az, hogy a veszélyes üzemi felelősség, illetve a termékfelelősség körében is ez az általános szabály érvényesül, tehát az előre nem látható károkért ki lehet zárni a felelősséget.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a veszélyes üzemi felelősség szabályozási javaslata nincs összhangban a környezetvédelmi törvény 101. §-ával. A környezetvédelmi törvénnyel összhangban kell a polgári jogi felelősséget is meghatározni. Azt javasoljuk, hogy a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint, tehát például egy vörösiszap-tározónál, feleljen az is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak vagy bármely környezeti elemben, rendszerben kárt okoz. Amikor filozófiai fordulatot követelünk a magánjogban is az ökológiai válságra figyelemmel, akkor egy lényeges állomása ennek az, hogy ilyen esetekben nem a másnak okozott kárról beszélünk, mint a hagyományos magánjogban, hanem történetesen például a környezeti elemekben okozott kárt tartjuk a fókuszban, egész egyszerűen azért, mert például egy vörösiszapömlés vagy egy vegyszeres tartálykocsinak a balesete adott esetben olyan károkat idéz elő, ami az utánunk következő generációk életét, életminőségét is károsítja.

Szeretném külön hangsúlyozni azt, hogy gyakorlatilag nem fog célt érni a termékfelelősség rendszere akkor, ha az előre nem látható károkért a felelősséget egy magánjogi szabályozás kizárja. Az LMP elkötelezett abban, hogy Magyarországon meg kell valósítani az élelmiszer-önrendelkezést, olyan viszonyokat kell kialakítani, hogy minden egyes ember ebben a hazában pontosan tudhassa azt, hogy mit tesz a tányérjába és mit tesz a szájába. De ennek feltétele az is, hogy azok, akik az élelmiszereket előállítják, azok, akik a nagy üzletközpontok polcaira helyeznek árukat, feleljenek azokért a károkért is, amelyeket akár az emberi egészségben, a környezetben vagy az utódok életminőségeiben okoznak, ha nem megfelelő árut, olyan módon kezelt, például génkezelt árut tesznek ki a polcokra, amelyeknek a következményei a hagyományos magánjog szabályai szerint nem láthatóak be.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a mai viszonyok között egy olyan polgári törvénykönyvet kell megalkotni, amely reagál a XXI. század követelményeire, tehát nem pusztán csak a ma élő emberek érdekeit védi, de figyelemmel van a jövő generáció érdekeire, figyelemmel van arra, hogy a magánjogi tevékenységek között, a magánjogi viszonyokban a környezeti elemeket, a természeti erőforrásokat se használjuk túl. Egy olyan magánjogi kódex kell, amely figyelemmel van arra, hogy Magyarországon a hazai kis- és középvállalkozások, családi gazdaságok óriási hátrányt szenvedtek az elmúlt negyedszázad bukott gazdaságpolitikája miatt.

Éppen ezért mi olyan kötelmi jogi szabályokat szeretnénk, amelyek nem raknak pluszterhet a hazai kis- és középvállalkozásokra, családi gazdaságokra. Ez a törvényjavaslat több tekintetben ezzel szembemegy, például amikor előír ügyvezetési formákat, ami korlátozza a testületi vezetés lehetőségét, és egyébként is kényszerzubbonyt jelent a kis- és középvállalkozásoknak. Szeretnénk lehetővé tenni, hogy például a kkv-k a kiadott teljesítési megbízás alapján automatikus inkasszó lehetőségével élhessenek, tehát ne legyenek reménytelenül kiszolgáltatottak a különböző kereskedelmi láncokkal szemben.

Egy olyan magánjogi kódexet szeretnénk, amely az emberi méltóságot védi, és tekintetbe veszi azt, hogy ennek a politikai közösségnek valamennyien - nemre, fajra, vallásra, politikai véleményre és szexuális identitásra tekintet nélkül - azonos jogú, azonos méltóságú tagjai vagyunk. Végezetül, olyan magánjogi kódexet szeretnénk, amely ebből kiindulva megvédi a közösséget a közjavak fosztogatóival szemben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

(12.30)

Forrás: parlament.hu