Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mind elnök úrnak, mind képviselőtársamnak köszönöm az aktív hozzájárulást, hogy kifejthessem gondolataimat a témával kapcsolatban. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy alapvetően egy jó ideológiai irány húzódik meg azon gondolatsor mögött, amit papírra vetve láthatunk. A Jobbik messzemenőkig tudja támogatni azt, hogy bizonyos tevékenységek extraprofitját, ami eddig abból eredt, hogy szétterítették azt a társadalom és a felhasználók széles rétegein, legalább próbáljuk meg a társadalmi költségeket előidéző cégekkel megfizettetni.

Amiben itt vita lehet közöttünk, az ezen megfizettetés módja, hogy mennyire lehet ezt közvetlenül elérni, és mennyiben lehet közvetett eszközökkel operálni ezen cégek tekintetében. Én állítom egyébként, hogy egy, az érintett cégekre kivetett ágazati különadó feltételes módban is sikeresebb lehetne, mint ez a módszer. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a hamburgeradónak indult, aztán lett chipsadó, de végül egy sokkal szélesebb kört szerencsére felölelő, mondjuk úgy, hogy adózási típus, ami nem is egy klasszikus adófajta esetében is fellelhető az, és ezt önök is elismerték, hogy ezen pluszteher be fog épülni az árakba, be fog épülni azon cikkek árába, amit fogyasztanak. Tehát végső soron itt most egy nem címkézett adófajtáról beszélünk, amit a lakosság egy bizonyos része egyenesen átcsoportosít elvileg és elviekben az egészségügyi kassza számára.

Én nagyon örülnék annak, ha nemcsak az érintettek, adott esetben, mondjuk, a dohányosok fizetnének ebben az esetben, hanem valamilyen úton-módon lehetne a károk költségeit kifizettetni azon multinacionális hálózatokkal, amelyek nemcsak a termékek árusításával idézik elő ezeket a károkat, hanem mondjuk egy multinacionális médialobbi által, a teljes reklámipar bizonyos szeleteinek uralása által. Tehát itt egy sokkal szélesebb körű, sokkal komplexebb folyamatba kellene belenyúlni valamilyen úton-módon. Állítom, hogy nem elégséges pusztán így belenyúlni, de fogadjuk el, hogy ez egy jó ideológiai irány lehet, és fogadjuk el azt is, hogy amennyiben a későbbiekben érintik ezeket a multinacionális hálózatokat, akkor ez egy jó bevezető és kezdő lépés lehet.

Tehát még egyszer mondom, vannak, akik szétterítik a társadalom tagjai között azokat a költségeket, amelyekből ők extraprofitra tesznek szert, és ezen társadalmi költségeket jó, hogyha a jövőben legalább részben azok fogják megfizetni, akik okozták, jellemzően azok a multinacionális hátterű hálózatok, amelyek az érintett termékeket forgalmazzák. Nyilvánvalóan itt egyfajta áthárítás azonnal bekövetkezik, de látni kell a lehetőséget is, látni kell azt a lehetőséget, hogy ha sikerül megvalósítani, hogy valóban a népegészségügyi termékdíj kapcsán valamelyest visszaszorul a káros vagy legalábbis kockázatosnak minősíthető termékek forgalma, akkor ezzel út nyílhat a saját élelmiszerpiacunk számára.

Itt a kormányzat felelőssége, hogy ezt az utat, ezt a rést be tudja-e tölteni azonnal. Példának okáért nagyon tetszett volna, ha az egészségügy forrástöbbletének előidézése mellett legalább egy kis szeletet arra fordítana a kormányzat, hogy a bevétel egy része egészséges magyar termékek fogyasztásával kapcsolatos ösztönző tevékenységre, csúnya idegen szóval élve marketingtevékenységre fordítódjon. Ugyanis ez is áttételesen hat a hosszú távú egészségvédelemre. Tehát mindenképpen egy hasznos eszközről lehet szó.

Ugyanakkor, amikor eljutunk a törvényjavaslat vizsgálata során az LPG-ig, és eljutunk addig, hogy gyakorlatilag már arról kell beszélnünk, hogy azon üzemanyagfajta adótartalmát növelik, amelyet egyébként be kívánnak vezetni a városi tömegközlekedés során, és amelyet egyébként a relatíve alacsony környezetterhelés miatt nemcsak a városi tömegközlekedés számára, de a taxisok számára is ajánlanak; tehát ha azt terhelik jobban, amit a kisebb terhelő mivolta miatt a lehető legszélesebb körben kívánnak ajánlani, akkor felmerül a gyanú, hogy itt bizony nem egészségvédelemről van szó, vagy messze nem kizárólag arról. Itt a költségvetési bevételi oldal növeléséről van szó, pántlikázva.

A helyzet az, hogy még lehetne növelni költségvetési bevételt úgy is, hogy azt tisztességes célokra fordítsuk. Adott esetben, ahogy az államadósság-kezelő alapnál is ez felmerült, miért nem lehetett volna címkézni ezt a bevételi csoportot. Tehát miért nem lehet olyan jogi megoldást találni, ahol egyfajta címkézéssel, ha nem is direktben, de legalábbis nagy eséllyel valóban odajuttathatnák ezeket a forrásokat, ahová elmondásuk szerint szánják őket. Hiszen képviselőtársam is kiválóan említette azt, egyébként Kiss Sándor képviselőtársam is a múltban többször felhívta arra a figyelmet, hogy semmiféle garancia nincs arra, hogy az egészségügy használhat fel itt bármiféle többletforrást. Kanyó Lóránd, az NGM főosztályvezető-helyettese részéről egy ígérettel bírunk jelen pillanatban arra nézve, hogy hát majd a jövőben kidolgozzák ennek menetét. Mi persze hajlamosak vagyunk megbízni az emberekben, de azért egy ígéretre rányomni az igen gombot sokkal nehezebb, mintha egy kidolgozott konstrukció szerint egyenesen, mondjuk, olyan kiváló célokhoz kerülnének ezek az összegek, mint amilyet Gyenes Géza ismertetett a korábbiakban.

Látható az is, hogy további súlyos aggályaink lehetnek ezen törvényjavaslatot érintő lobbitevékenységeket illetően. Ugye, ez az egész úgy indult, hogy hamburgeradó lesz Magyarországon, aztán érdekes módon pár nap lobbitevékenysége után a hamburger ebből kimaradt. Tudom, hogy itt nem termékeket nevezünk meg, nagyon jól tudom, hogy összetevőket hoznak a törvényjavaslatba, meghatározzák a limiteket, hogy melyek fölött kell extra adót vagy terhelést beépíteni, de érdekes módon az egyik legnépszerűbb ilyen cikkféleség, ami, állítom, a fiatalok körében az egyik legtöbb kárt okozza, kimaradhatott.

Mondok még egy lobbit: a Coca-Cola tekintetében. Még egyszer mondom, hogy itt erős gyanúkról beszélünk, hiszen nem lehetnek bizonyítékaink a tekintetben, hogy a kormányzat vagy a jogalkotó kivel tárgyal, hogy tárgyal, milyen lobbitevékenység éri, de erős a gyanúnk, hogy valami itt is történhetett. És ezt a gyanút arra alapozzuk, hogy az elsőként benyújtott törvényjavaslati verzió szerint ezen általam említett Coca-Colát mindösszesen 5 forintos pluszterhelés érintené. Ez egy olyan elenyésző mértékű pluszterhelés, ami indokolatlan azon károkozáshoz képest, ami egyrészt bizonytalan, hiszen nagyon nehéz felmérni a kockázatos termékek egészségben való károkozását. De legalábbis elgondolkodtató az, hogy ilyen esetekben fel sem merül egy súlyosabb, egy komolyabb szintű terhelés, ami aztán jobban megjelenik a fogyasztói árban, és adott esetben távolabb tartja egyes társadalmi csoportok képviselőit attól, hogy fogyasszák ezeket.

Az összetétel tekintetében nyilvánvaló, hogy a cukor, a só, a taurin idevonzása és a különböző határértékek megállapítása teljesen jogos, teljesen alapos munkára vall, ugyanakkor vannak teljes csoportok, amelyek kimaradnak. Ilyenek például az édesítőszerek, a közismert aszpartám, amiről bár én nem rendelkezem olyan európai származású tanulmánnyal, ami egyértelműen bizonyítaná ennek káros voltát, a tengerentúlról viszont tucatjával tudok idehozni ilyeneket, és nyilván nálam jobban felkészült képviselőtársaim is ezzel kapcsolatban részletesen kifejtik álláspontunkat.

(19.10)

A helyzet az, nem mondom azt, hogy aszpartámlobbi jelent meg a parlamentben, mert nem lehetnek információink arról, hogy mi történt a törvényalkotás során. Bizottsági ülésen én ezt megkérdeztem, azt kell mondanom, hogy egy viszonylag korrekt választ kaptam erre, de ott is csak annyit tudtak mondani, hogy egyeztetések folynak. Pedig itt lenne a lehetőség, hogy egy, már bizonyítottan káros vagy adott esetben időzített bombával felérő, de veszélyeket rejtő összetevőt adott esetben ki is lehessen vezetni ebből a rendszerből.

A receptúrák mögött ugyanis konkrét termékek húzódnak meg, tehát igenis, elmondható az, hogy bár önök itt nem neveznek meg konkrét termékeket, az itt megjelölt receptúrák és az összetevők limitjeinek a változtatásával igenis, elérhető lenne az, hogy adott esetben a legnépszerűbb láncolat egyikfajta hamburgere is beleessen abba a kategóriába. Korábban jellemző volt ugye, főleg az energiaitalok tekintetében, hogy a receptúra megváltoztatásával próbáltak a gyártók kibújni a fizetési kötelezettség alól, de látható, hogy az energiaital definíciójának a módosításával kikerülhető lényegében ez a csapda is. Nagyon helyes, hogy ha ebbe az irányba indul el az egész dolog.

De azt is látnunk kell, hogy a már általam említett címkézés - tehát hogy nem feltétlenül oda kerülnek a források, ahová megjelöli az előterjesztés szövege - mellett nagyon komoly gondot jelent az, hogy beépülnek az árakba ezek a terhek, viszont adott esetben nem épülnek be annyira, hogy ez komoly visszatartó hatással jelentkezzen. Gondoljunk csak az általam említett Coca Colára, ahol ez az 5 forintosnak becsült terhelési szint elenyésző. Lehet, hogy aztán majd a módosító indítványoknak köszönhetően a törvény tárgyalása során vagy végeredményben ez változni fog, de legalább egy figyelemfelkeltést hadd érjen meg az, hogy ilyen súlyos aránytalanságok tapasztalhatóak.

Az viszont egyenesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy az LPG tekintetében, tehát egy önök szerint is a legkevésbé környezetet terhelő üzemanyagfajta tekintetében mi értelme van vacak pár milliárd forintért, tehát az összes bevételi elvárásukhoz képest egy jóval 10 százalék alatti bevételi elvárásért akadályozni azt az önök által is megfogalmazott célt, miszerint a városi tömegközlekedés és még a személyszállítás, a fuvarozás is a lehető legnagyobb mértékben álljon át erre a típusra. Látható, hogy ezen akadályozó folyamat eredményeképpen akár 32 forinttal is növekedhet ezen üzemanyagtípus ára, ami már komolyan visszavetheti, nem azt mondom, hogy a már átállt fuvarozókat vagy taxisokat, vagy a már megvásárolt buszoknál okoz ez gondot. Nem, a jövőben okoz gondot, akkor, amikor valaki átállna erre, hiszen az a megtérülési ciklus, ami eddig viszonylag könnyen kiszámítható volt, nemcsak önmagában válik kiszámíthatatlanná, de sajnos egy teljes jövőképet szüntet meg, ami egy kevésbé környezetet terhelő világ felé vezetne.

Összességében tehát aggályainkat összefoglaltuk, az a kérésünk, hogy gondolják át ezeket, és ne csak egy jó irányba induljanak el, de a szükséges lépésekkel azokat a multinacionális hálózatokat is érintsék meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amelyek egyébként lobbierejük kifejtése által képesek csillapítani, csökkenteni az önök általi előterjesztés hatékonyságát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu