LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Ugyan Novák Előd képviselő úr beszéde alatt nyomtam meg, de nem ővele szeretnék foglalkozni. Neki csak megköszönném azt a kitartó és heves, érzelmes érdeklődést, amit irányomban tanúsít. Csak baja ne legyen belőle!

Nem is a Kádár-korszakozás miatt jelentkeztem, bár egy megjegyzést azért tennék. A 80-as években, amikor én valóban politizáltam már a Kádár-rendszerben is, az ország előrefelé ment, egy nyitás felé. Most meg, ezzel a törvénnyel visszafelé megy. És ez a baj. Ez a baj. Aki visszafele megy, az hátrál. Aki hátrál, az fél valamitől. Ennyit a félelem szerepéről. Hátrálni választó elől vagy akár történelmi léptékekben azok szoktak, akik nem tudnak előremenni, mert már nincs számukra út. Önökkel most ez a helyzet. Erről szól ez a választási eljárás is. Ki fél a választótól? Nem az fél esetleg inkább a választótól, aki olyan szabályokat hoz, hogy kevesebben mehessenek el? Önök szerint az fél a választótól, aki azt akarja, hogy ugyanazok ugyanúgy szavazhassanak, akik az önök győzelme idején szavaztak?

Értem a félelmet. Érzem is. Értettem a képviselők félelmét is, akik ezért nem szólaltak meg. Tudják, hogy a védhetetlent kéne védeniük. Államtitkár asszony azt mondta, hogy nem volt módjuk két percben felelni az aggályainkra. Ki akadályozta meg őket, hogy annyi 15 perces hozzászólást nyomjanak, ahányat akarnak? Ki akadályozta meg a kétszázvalahány képviselőt, hogy itt nyomja versenyt a gombot? Nem ki, hanem mi. Éppen a félelem akadályozta meg. A félelem attól, hogy nincsenek érveik. A félelem attól, hogy otthon mit mondjanak a választóknak a jogaik szűkítéséről. Igen, a félelem van itt a levegőben, de nem a mienk, hanem az önöké.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu