DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, itt fekszik előttünk az "egyes törvényeknek a XX. századi önkényuralmi rendszerekhez köthető elnevezések tilalmával összefüggő módosításáról" címmel ellátott jogszabály, és valóban ez egy olyan jogszabály, amely kapcsán azt gondolom, hogy sok mindent lehet és érdemes is kibeszélnünk és kivitatnunk egy ilyen vezérszónoki kör és majdan persze az általános és a részletes vita során is.

Nyilván sok minden olyan dolgot érdemes kibeszélni itt a parlament előtt, amelyet sokáig nem tettünk, és nyilván felmerülhetnek ebben a vitában valóban olyan személyek, olyan személyek nevei felmerülhetnek ebben a vitában, amelyeknek a pályája, életműve védhetetlen, gondolok itt olyanokra, akik elhangoztak, Kun Béla, Szamuely Tibor. Azt gondolom, hogy vannak olyan elhangzott nevek, amelyekkel nem szállok vitába, hiszen egyetértünk az ő megítélésükben. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a törvény időzítése, kerete, egyébként a szövegezése és különösen a melléklete jól láthatóan arra utal, hogy más típusú célok vannak ezzel a jogszabállyal.

(15.30)

Más célok vannak, hiszen Magyarország hétköznapjai nem telnek jól, több mint 4 millió ember él már létminimum alatt, és amikor gazdasági problémák vannak, amikor nincsen kenyér, akkor úgymond, legalább a megmaradt törzsszavazó bázisnak, úgy tűnik, hogy a kormányoldal mindenképpen cirkuszt kíván csinálni.

Nyilván, amikor elemezzük ezt a jogszabályt és az azt körülvevő ügyeket, akkor három úton tudunk elindulni. Egyrészt van egy normaszöveg, amely nem túl hosszú, nyolc szakaszból áll, és négy-öt dologra hivatkozik, vonatkozik. Van ennek egy indokolása, amelyet részben az előterjesztő az expozéjában, részben a kormánypárti megszólalók megtettek, és van egy melléklete, ami ugyan irreleváns, tehát igazából nem vonatkozik semmire így konkrétan, de mondjuk, legalább irányokat jelöl, mire gondol az előterjesztő akkor, amikor ezt a jogszabályt beterjeszti.

Az 1. § alapvetően a cégek neveire vonatkozik abban a tekintetben, amit elénk tártak. Nyilván nem ez az a kérdés, amiről, azt gondolom, hogy sokat kell beszélni, hiszen nem hinném, hogy tömegével lenne olyan cég ma Magyarországon, amire vonatkozna ez a jogszabály. A sajtótermékek tekintetében előttem szólók már felvetették, hogy egyébként nyilván ez a kérdés olyan, amely bizonyos sajtótermékek esetében, mondjuk, Népszava, Népszabadság, minimum szándékokat felvethet az előterjesztő részéről, hiszen ezek a lapok olyan történelmi korokban is lapok voltak és megjelentek Magyarországon, egyébként más mai napilapokkal egyetemben, amikor nyilván tartalmilag más típusú cikkek jelentek meg bennük, nem egy demokratikus berendezkedés részeként. Ugyanakkor ezeknek a lapoknak a hagyományai, múltja, kezdetei nyilván kifejezetten - különösen a Népszavát említeném - a magyar szociáldemokrácia kezdetéhez, a történelmi baloldali magyar hagyományokhoz köthetőek. A jogszabály szövege nem egyértelmű ebben a tekintetben, tehát mindenképpen lehet egyfajta baloldal elleni támadásként is értelmezni ezt a történetet.

Civil szervezetek nevei tekintetében majd fogok utalni olyan történelmi személyiségekre, akik egyébként ez alapján a normaszöveg alapján mindenképpen áldozatául eshetnek egy esetleges normaszöveg-elfogadásnak, olyanok is egyébként, akiknek a történelmi személyiségéhez köthető például a miniszterelnök úr karrierjének megindulása. Mert például, ha szorosan értelmezzük a normaszöveget, akkor Nagy Imre életműve egyértelműen köthető az MKP-hoz, az MDP-hez, Rákosi idején miniszter volt, majd miniszterelnök lett, ugyanakkor vitathatatlan - és azt gondolom, nagyon remélem, hogy a vértanúhalála és az ahhoz fűződő események '56-ban közös platformot mutatnak Magyarországon, ezen közös platformon lehetünk talán mindannyian -, ugyanakkor, ha ezt a jogszabályt szorosan értelmezzük, akkor úgy érzem, hogy ez a jogszabály egy támadás lehet Nagy Imre ellen, a Nagy Imre Társaság ellen is, és egyébként mindaz ellen, amit ő képvisel. Nem tudom, hogy ezt önök kívánják-e, én nagyon remélem, hogy nem, csak gondoljanak bele, ezt szeretném javasolni.

Nyilván mind a három területen, amit említettem, az ilyen kitételek, hogy olyan személy neve, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be, de elsősorban a "megalapozásában"-ra szeretnék utalni - ez minimum elképesztően szubjektíven értelmezhető, és egyáltalán nem felel meg a normavilágosság követelményének az én álláspontom szerint. Csakúgy, mint a következő: olyan kifejezés vagy olyan szervezet neve, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható. Azt gondolom, hogy ez sem felel meg a normavilágosság követelményének, akkor egyébként a jogbiztonságnak sem, és ha a jogbiztonság elvének nem felel meg, akkor pedig az önök által elfogadott alaptörvénnyel is ellentétes. Azt hiszem, hogy ezek a kérdések kezelhetetlenek ebben a formában, ahogy önök leírják.

Az 5. § a helyi önkormányzatokról szól, és ha jól értettem az expozét, akkor igazából erről szól ez a jogszabály. Tehát a többi területet érintik, de gyakorlatilag igazából itt arról van szó, hogy vannak még ma utcanevek Magyarországon, amelyek a rendszerváltás óta nem változtak meg. Elmondtam néhány nevet példálózó jelleggel, amelyek megváltoztatásával egyébként, ha az adott településen helyi önkormányzati képviselő lennék, és az adott településen gazdaságilag lehetőség van bizonyok táblák cseréjére, akkor ezzel egyetértenék.

Ugyanakkor ez az 5. § egy olyan eljárási rendet, nem is tudom, csak félig alapoz meg, hiszen nem konkrét ez sem igazán, de idéznék itt egy mondatot a normaszövegből az 5. §-ból. Itt a (3) bekezdés: "Ha a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel a tekintetben, hogy a közterület neve megfelel-e a (2) bekezdésnek, arról beszerzi a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását."

Én voltam önkormányzati képviselő. Mi az, hogy a helyi önkormányzat döntése során kétség merül fel? Hogy mi ez a helyzet, azt azért nehéz lenne egzaktul megfogalmazni. Tudjuk jól, hogy a közterületi elnevezések mindig a napirendek végén, ha volt ilyen javaslat vagy előterjesztés, akkor bejöttek, és nyilván erről többséggel döntött egy önkormányzati testület. Az, hogy egyébként, mondjuk, egy önkormányzati testületben önök vagy a kormányoldal mit tekintenek kétségnek - tehát, mondjuk, az már kétség egyébként, ha egy ellenzéki képviselő felszólal, és nem ért vele egyet? Kétség az, ha nem egyhangúlag ment át egy határozat?

Sorolhatnám ezeket a kérdéseket, mindazonáltal minimum ez is egy szubjektív ügy, és egyébként, ha önök ennek kapcsán, mert azt mondja egyébként egy helyi, egy kistelepülési polgármester, hogy Pesten elfogadtak egy törvényt, és az alapján nekünk kötelező ezt megváltoztatni. Mire egyébként az MTA állást foglalna ebben a konkrét kérdésben, hogy egyébként az az utcanév, az a történelmi személyiség, akiről ezt az utcát elnevezték, valójában milyen megítélés alá esik - a történettudomány már csak olyan, hogy nem fekete meg fehér, hanem azért komoly viták is lehetnek, mondjuk, adott esetben valakinek a megítéléséről -, mire ez egyébként megtörténik, mondom még egyszer, teljesen számomra nem világos eljárásrend során, hogy az MTA megállapít bármit, addigra meg azt mondhatja a képviselő-testület, hogy kérem, megváltoztattuk. Vagy egyébként, mondjuk, egy Nagy Imréről elnevezett utca nevét megváltoztatják erre a jogszabályra hivatkozva, arra már, ha jól értem, semmi nem kötelezi őket, hogy visszaállítsák az eredeti állapotot.

Arról nem is beszélek egyébként, hogy én nem tudok olyanról, hogy az MTA-val ebben a kérdésben konkrétan egyeztettek-e. Tehát, hogy egyébként az MTA mit gondol arról, hogy ismételten egy jogszabályban különböző feladatokat, egyébként nem kis feladatokat, ha mélyebben belegondolunk, és nem egyszerű kérdéseket feladatul szabnak számára.

Tehát adott a kérdés - nyilván az általános vita folytatódni fog, talán nem e helyütt van ennek helye, de ott mindenképpen -: egyeztettek-e az MTA-val, mit gondol az MTA erről a kérdésről, lehet-e ezt a jogszabályt egyáltalán alkalmazni? Merthogy mondjuk, az is egy kérdés, hogy milyen szempontok alapján kell dönteni az MTA-nak. Ott kinek kell döntenie? Egy kollégiumának? Nyilván itt a történettudományi merülhet fel, de csak kérdezem. Nagyon sok olyan kérdést nem szabályoz ez a jogszabály, ami szubjektív elemekre ad lehetőséget, és egyébként ezáltal elérheti azt a célját, amit úgy gondolom, hogy önök ennek szántak.

Az illetékmentességről - ugye, díjmentesen lehet itt az okmányokat cserélni, akire ez majdan vonatkozik. Ez azért nem olyan nagy vívmány, mert lehet, hogy az állampolgár szempontjából valóban akkor ennek nincsen költsége, de ne mondják már, hogy nem lesz ennek költsége! Tehát iszonytató költsége lehet annak, az állam szempontjából vagy az önkormányzatok szempontjából anyagi költsége is lehet, tehát egyrészt az okiratokat elő kell állítani. Ez munkaidő, amikor más üggyel nem tudnak foglalkozni a hivatal alkalmazottai, és arról ne is beszéljünk, hogy az utcanévtáblák kicserélése milyen egyéb költségekbe kerül. Tudom, hogy nem foglalkoznak ezzel, ez Budapesten és több vidéki városban is látszik, hiszen ahol átvették az önkormányzatok irányítását, sok helyen kezdtek ilyen típusú boszorkányüldözésbe.

Tehát, ha csak a normaszöveget nézzük, azt gondolom, hogy a normaszöveg nem felel meg a normavilágosság követelményének, így a jogbiztonságot nem szolgálhatja, és egyébként meg akkor alaptörvény-ellenes. Azt gondolom, hogy szépen végigmentem a nyolc szakaszon, és ez egyértelműen kijelenthető a részemről.

Mit nézhetünk? Nézhetjük az indokolást, és ezt az expozéban is mondta az előterjesztő, hogy erőteljes társadalmi nyomás van ebben a kérdésben. Én nem ebben érzek erőteljes társadalmi nyomást. Én erőteljes társadalmi nyomást érzek például abban, hogy főleg vidéken, de egyébként most már Nyugat-Magyarország egyes területein és a fővárosban is elképesztően szegényednek az emberek.

(15.40)

Önök most szociális segélyek tekintetében plafont kívánnak bevezetni, olyan emberektől akarnak még összegeket, pénzeket elvenni, akiktől már tényleg nem lehet mit. Az emberek lényegesen rosszabbul élnek, és főként az alacsonyabb keresetűek tíz százalék fölötti reálbércsökkenést szenvedtek el, míg a gazdagok jobban élnek. Ez az elmúlt két év, és egyébként ebben van erőteljes társadalmi nyomás, hogy ez ne így legyen.

Ettől függetlenül még egyszer elmondom: természetesen vannak olyan történelmi személyiségek, akiket közös megítélés alá is vehetünk ebben a tekintetben.

Van ilyen az indoklásban, hogy "önkényuralmi politikai gyakorlattal történő teljes körű szakítás megköveteli". Na most, ehhez képest én felmentem az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség honlapjára, és milyen jó egyébként, hogy a kormány képviselője és az expozét elmondó KDNP-s képviselő, Stágel Bence is tagja ennek a szervezetnek, sőt volt elnökéről és jelenlegi elnökéről beszélünk, itt olyan címmel jelent meg egy cikk, ami nyilván egyébként a szándékokat egyértelműen mutatja: Az Országgyűlés elé kerül a kommunista utcanevek eltörléséről szóló törvényjavaslat. Akkor csak erről szól ez a javaslat?

Tehát akkor arról nem szól valószínűleg, hogy egyébként most ezekben az években, ezekben a hónapokban éljük annak a gyakorlatát, hogy a második világháború idején vagy azt megelőzően Magyarországot egy vállalhatatlan, elvtelen, százezrek halálát követelő háborúba sodró, nyíltan zsidóellenes vagy fasiszta politikusok egyébként minimum reneszánszukat élik ezekben az időszakokban. (Novák Előd: Hol van róla utca elnevezve?) Én azt tudom mondani, hogy nyilván van erre törekvés, és közterület több helyen is el van nevezve Horthy Miklósról, akinek egyértelmű a felelőssége Magyarország második világháborús sorsáért, és egyébként egyértelmű a felelőssége abban a tekintetben is, hogy az ő kormányzósága idején fogadták el a numerus claususszal kapcsolatos szabályokat, jogszabályokat. Én nem látom a mellékletben. Tehát abban nem voltak olyan lelkesek, hogy olyan személyek nevét is megemlítsék, akik adott esetben jobboldali extremitásokhoz kötődnek.

De mondhatnám azt is, hogy Nyírő József kapcsán volt egy komoly politikai vita az elmúlt időszakban. A házelnökük kiállt mellette mint személyiség mellett, és sorolhatnám, hogy mik hangzottak el ebben az időszakban. Nyírő József a nyilas parlamentnek tagja volt, még Németországban is ott volt ebben a parlamentben, a legutolsó ülésen az utolsó pillanatig képviselője volt ennek a parlamentnek. Én azt hiszem, hogy vitathatatlan az ő felelőssége ebben a tekintetben mindentől függetlenül.

Ezekről valahogy nem beszélnek, de még egyszer mondom, az IKSZ honlapján, tehát az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség honlapján elérhető cikk címe alapján ez egyértelmű.

Ságvárit, én azt hiszem, hogy méltatlanul illették előttem, és nagyon határozottan szeretném azt mondani, hogy az alaptörvényük úgy fogalmaz: "Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk." Tehát '44. március 19-én az önök által elfogadott alaptörvény szerint elvesztette az ország az önrendelkezését. Érdekes lenne egyébként azt a legfelsőbb bírósági döntést ma meghozni, ugyanis önök szerint sem volt akkor szuverén Magyarország ebben a tekintetben. Ez ellen az elveszített önállóság ellen felemelte szavát Ságvári Endre, és '44 júliusában halt meg egyébként, nyilvánvalóan '45 után pedig nem élt, mártírhalált halt. Azt tudom mondani, hogy nyilvánvalóan nem vehetett részt fogalmilag sem semmilyen módon a kommunista diktatúra kiépítésében.

Frankel Leó a XIX. században halt meg, a P re Lachaise temetőben van róla obeliszk. Ha önök úgy gondolják, hogy Magyarországon pedig utca se legyen elnevezve róla, akkor úgy tűnik, hogy a franciák meg fognak róla emlékezni, mi nem fogjuk ezt tenni. Ez szerintem szégyen.

Marx Károlyról Londonban, Nagy-Britannia több területén, Németországban vannak közterületek elnevezve. 1883-ban halt meg, a XIX. században. Nem mondok ebben a tekintetben mélyebben a munkásságáról semmit, de azt mondom, hogy minimum véleményes ez a kérdés, és nem lehet egyébként Németországot és Nagy-Britanniát sem antidemokratikus államnak tekinteni (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.), amely ilyen kérdésekben ilyen döntéseket hoz; ott megemlékeznek róluk.

Nyilván ez egy olyan kérdés... Én elmondtam több olyan embert, aki nem található benne. Nem találhatók benne olyan emberek és történelmi személyiségek sem, akikről én pozitívan emlékeznék meg.

Földes Ferencről egy komoly vita folyik Miskolcon, nekiesett a Fidesz vezette önkormányzat a Földes Ferenc Gimnáziumnak - én ott érettségiztem -, és meg akarta változtatni a nevét. Jelenteném, hogy nem sikerült, negyvenezer aláírás gyűlt össze. Más kérdés, hogy ezek után egy teljesen vállalhatatlan eljárásban egyhangú tantestületi támogatás után sem választották meg igazgatónak Veres Pál igazgatót. De azt tudom mondani, hogy Földes Ferenc, akit úgy kommunistáztak összevissza a városban, és vállalhatatlan személynek tartottak, '43-ban munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában, és egyébként a Sorbonne-on végzett, semmilyen módon nem tapad hozzá semmi olyan negatív ügy, ami miatt ne lehetne róla egy gimnáziumot elnevezni Magyarországon, önök mégis ez alapján a jogszabály alapján, én már látom, hogy neki fognak esni újra ennek a kérdésnek. És ugyan a miskolciak egyértelműen állást foglaltak a kérdésben, az önök politikai oldala majd újabb boszorkányüldözésbe kezd január 1-je után.

Nagy Imréről már beszéltem. Én azt hiszem, hogy ha a jogszabályt szorosan értelmezzük, a normaszöveget szorosan értelmezzük, akkor Nagy Imre és az őróla elnevezett egyesület, az őróla elnevezett közterület ma Magyarországon veszélyben van. Orbán Viktor miniszterelnök politikai karrierje az ő újratemetésén indult, a rendszerváltás egyik szimbolikus eseménye volt. Én azt hiszem, hogy egy rosszul megírt, nem világos normaszöveg miatt nem lehet egy ilyen típusú vitát elindítani ma a közéletben. Ez egy vállalhatatlan vita, én azt hiszem, és hiszek abban - lehet, hogy kincstári optimizmus, de tényleg próbálok benne hinni -, hogy önök nem is akarhatják azt, hogy Nagy Imrével kapcsolatban ilyen vita elinduljon ma a közéletben.

De egyébként felvethetjük egyik legnagyobb költőnket is, József Attilát, aki nyilván tagja volt az illegális kommunista mozgalomnak. Azt hiszem egyébként, hogy a költészetét, életművét ebben a tekintetben nem is vitatjuk el most ebben a pillanatban, legalábbis nagyon reménykedem benne. Mondjuk, ennek a jogszabálynak a fényében is belegondolva, nem véletlen, hogy éppen itt mozdítgatják az ő szobrát vagy tervezik. Vállalhatatlannak érzem ezt a dolgot is. Szorosan értelmezve József Attila is azok közé tartozik, akikről ez a jogszabály szólhat.

A legvégén - még annyi időm talán van -, túl azon, hogy nem hiszem, hogy ez az a mód, ahogy ezeket a kérdéseket el lehet dönteni, bár lehet egyébként, hogy a történelmi személyiségek megítélésének, mondjuk, kilencven százalékában ugyanazt mondanánk mind a két oldalon. Az egyébként, hogy az elmúlt 20-22 évben nem történt meg a többi vitatható történelmi személyiség életművének kibeszélése, egy másik kérdés. Azt sem így kéne elrendezni, meggyőződésem. Mindenesetre látszik, hogy a mellékletben milyen településekről van szó. Mondott előttem Lendvai képviselőtársam egy olyan példát, ahol persze a Horthy térre néz a Ságvári köz talán, ha jól emlékszem a példájára. Nyilván sokféle vidéken megmaradt utcanévről beszélünk, de láthatjuk azt, elmondható az, hogy a zöme település nehéz sorsú település.

Én egy borsodi polgármester - most fedje jótékony homály az ő nevét - által a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején elmondottakkal zárnám a beszédemet. Kérdezték tőle, hogy van még egy-két utca, ami hordozza a negyven év emlékét, és miért nem változtatták meg a településen ezeknek az utcáknak a nevét. Ő azt mondta, hogy majd akkor megváltoztatjuk, hogyha minden utca le lesz aszfaltozva, pormentes lesz. Jelenteném, ez megtörtént, és egyébként ma már nincsenek ilyen utcanevek (Az elnök csenget.) az adott településen.

Én azt hiszem, hogy túl azon, hogy politikailag, tartalmilag értelmezhetetlen és vállalhatatlan a javaslatuk, még akkor is, ha sok mindenben egyébként egyetértünk (Az elnök csenget.), túl ezen gazdaságilag is, azt hiszem, hogy nem egy jó időpontban történt, olyan időpontban történt, amikor nagyon sokan nehezebben élnek ebben az országban.

Köszönöm szépen. (Lendvai Ildikó tapsol.)

Forrás: parlament.hu