DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt a törvényjavaslat kapcsán azért érdemes arról is beszélni, ami egyébként a kormány képmutató, vudu gazdaságpolitikájának a lenyomata. A 13. § két mondatát szeretném idézni. Az egyik így szól: különösen tilos a külön díj felszámítása a számla kiállításáért, a számla formátumától, illetve a számla befizetéséért, a befizetés módjától függetlenül. Tehát magyarul: elismeri a törvényjavaslat készítője, illetve, gondolom, a kormányzat is, hogy a szolgáltatók, tehát a hírközlési szolgáltatók is a csekkadót átháríthatják a lakosságra. Tehát miközben a csekkadónál önök azzal házaltak, hogy ezt nem lehet áthárítani, ez a javaslat elismeri, hogy ezt a csekkadót át lehet hárítani az emberekre.

Viszont folytatódik tovább ez a paragrafus, azt mondja: az előző rendelkezés nem akadálya annak, hogy a szolgáltató az előfizetőnek kedvezményeket nyújtson. Most kit néznek önök itt madárnak? Tehát azt mondják, nem lehet áthárítani, de ugyanakkor kibújnak a szabály alól, mert azt mondja, hogy azt meg kifejezetten nem tiltja meg, hogy a szolgáltató kedvezményben részesítse azt, aki nem csekken fizet. Tehát magyarul, burkoltan kifejezetten ösztönzik is arra a szolgáltatókat, hogy áthárítsák a csekkadó terhét.

De van még egy szépség a 15. §-ban, amikor azt mondja, hogy a szolgáltató nem jogosult a határozott időre kötött szerződést ilyen és ilyen, a (2) bekezdés b), illetve c) pontjára hivatkozva egyoldalúan módosítani, ha jogszabály olyan adó- vagy illetékfizetési kötelezettséget ír elő, amelynek alanya a szolgáltató.

(21.50)

Tehát önök a törvénybe beépítik a telekomadót, miközben megint másutt, máskor a miniszterelnök meg azt ígéri, hogy ezt az adót ki fogja vezetni a kormányzat. Akkor most mi az igaz? Hol van itt a gazdaságpolitika hitelessége, amikor beszédhelyzettől függően hordanak össze hetet-havat?

Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu