DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elöljáróban köszönetet mondjak mindazoknak, akik a postai törvénynek mind az általános, mind a részletes vitájában véleményt nyilvánítottak, észrevételeket tettek, illetve - mint hallottuk - nagyszámú módosító javaslattal igyekeznek az előterjesztés tartalmát, színvonalát, hatékonyságát javítani.

A postai szolgáltatások nélkül nehezen képzelhetők el mindennapjaink, alapvető társadalmi és gazdasági érdekek fűződnek e szolgáltatások folyamatos fejlesztéséhez. A törvényjavaslat megfelelő kereteket biztosít a felhasználói igények egyre magasabb színvonalú kielégítéséhez. Elsősorban az általános vitában elhangzottakra reagálva elsőként a hivatalos iratok kézbesítésére szeretnék kitérni, lévén, hogy több képviselőtársam kifogásolta, hogy a kormány a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás monopóliumként történő megtartását javasolja az egyetemes szolgáltató számára.

A modernkori jogszolgáltatás intézményének működését ismerő számára ezek a kételyek nehezen magyarázhatók. Nyilvánvaló, hogy az állampolgárokat az őket személyesen érintő eljárásokról megfelelően tájékoztatni kell. Mit is jelent ez? Sok esetben elégséges kommunikációs forma, ha a tudnivalót a helyben szokásos módon a kisbíró kidobolja vagy az interneten közzéteszik. A hatósági és a bírósági eljárások esetében ez nem járható út. Mindemellett egyetlen állam sem engedheti meg magának, hogy polgárai az őket érintő hivatalos ügyekben attól függően kapjanak vagy ne kapjanak meg olyan iratokat, melyek valamely érdekük érvényesítésével kapcsolatban határidőt kötnek ki számukra, hogy az ország mely részén laknak: Budapest belvárosában vagy pedig valahol egy határ menti falu házában.

Az új, postai szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat megalkotása során valamennyi fogyasztói szempontot elsődleges fontosságúként kezeltük. Az uniós szabályozás valamennyi feltételének átültetésekor mindig megkerestük a tagállami mozgástérben azt a pontot, amelyben a legjobban megjelenítjük a hazai érdekeket. A hivatalos iratok esetében azonban nem kellett különösebb erőfeszítéseket tenni. Az uniós irányelv címében, szándékában és tartalmában is a teljes körű versenyt vallja a postai szolgáltatások fejlődését leghatékonyabban szolgáló eszköznek. A közösségi előírások az Európai Unió tagállamaitól a természetes gazdaságfejlődés és a hagyományok alapján kialakult monopóliumok teljes lebontását várják el a postai piacon, akár annak árán is, hogy így esetlegesen többletköltséggel járhat az egyetemes postai szolgáltatás biztosítása. Azonban még ez a teljes piacnyitást hirdető uniós szabályozás is úgy rendelkezik a hivatalos iratokról - amely az irányelv 8. cikkében olvasható -, hogy a postai monopóliumok felszámolására vonatkozó követelmények nem érintik a tagállamoknak arra vonatkozó jogát, hogy saját nemzeti jogszabályuk alapján szervezzék meg a bírósági vagy közigazgatási eljárások során figyelembe vett ajánlott postai szolgáltatásokat.

Ezeket az ajánlott postai szolgáltatásokat nevezi a postai szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatásnak. E szolgáltatások nem azonosak az általában vett ajánlott szolgáltatással. Éppen az állampolgárok jogbiztonsága érdekében a hivatalos iratok lakáson való kézbesítését kétszer is meg kell kísérelni, a kézbesítés során nemcsak az átvevő aláírását kell kérni, hanem fel kell jegyezni az átvevő személyazonosságát igazoló igazolvány adatát is, s a kézbesítésről visszaigazolást kell küldeni a feladó számára. Könnyen megérhető, miért. Ha például a levélben egy olyan határozat szerepel, amely a kézhezvételtől számított 15. napon emelkedik jogerőre, akkor a kézbesítés megtörténte és annak ideje nélkülözhetetlen információ az eljárás során.

Hogyan garantálja az állam azt, hogy a kézbesítési szolgáltatást megbízhatóan egységes színvonalon biztosítsa az egész ország területén? Erre egyértelműen jelenleg egyetlen szolgáltató képes ma Magyarországon, amely a kézbesítési pontok megfelelő méretű hálózatával rendelkezik, és ezáltal minden településen hetente legalább öt alkalommal biztosítja a küldemények címzetthez történő eljuttatását. Erre a szolgáltatóra éppen ezen képesség alapján bízza a törvény az egyetemes postai szolgáltatást.

Felmerülhet a kérdés: miért csak a bírósági vagy közigazgatási eljáráshoz kötődő levelezésben működik ez a monopólium, a rezsitartozásos felszólító vagy felmondólevelek esetében például miért nem? A fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségi véleménye még a hivatalos iratokra vonatkozó monopóliumot is megkérdőjelezte, holott fogyasztóvédelmi szemüvegen keresztül éppen az ellenkező következtetésre lehetett volna jutni. A törvényjavaslat, de egyébként a piaci gyakorlat is ezt a kérdést annyiban tudja megoldani, hogy természetesen bármely közműcégnek lehetősége van a hivatalos iratok kézbesítéséhez hasonló szolgáltatást igénybe venni - ezt ma tértivevénynek hívják -, ha a Magyar Posta nyújtja. Ha más szolgáltató kívánna ilyen szolgáltatást nyújtani, azt engedély birtokában teheti meg. A postapiac felügyeletéért felelős hatóság feladata pedig az, hogy megfelelően ellenőrizze valamennyi szolgáltató, azaz a Magyar Posta és mindenkori versenytársai gyakorlatát, kifejezett figyelmet fordítva arra, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők érdekei ne szenvedjenek sérelmeket.

Tisztelt Országgyűlés! Ismételten köszönöm a szakmai észrevételeket tartalmazó véleményeket, módosító indítványokat és mindazon javaslatot, amely elnyerte a kormány támogatását, amelyek beilleszthetők voltak a törvény koncepciójába. Ezek között több pontosító, a törvényjavaslat szövegének koherenciáját erősítő javaslat is szerepelt.

Mindezek, valamint a mai vita alapján kérem, hogy a módosítókkal kiegészített és javított előterjesztést elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu