OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarország az európai források felhasználásával nem áll jól. A kormányzati hozzá nem értés és szervezetlenség miatt sok ezer milliárd forint fejlesztési forrástól eshetünk el.

Még Orbán Viktor miniszterelnök úr is azt mondta tavaly a fejlesztéspolitikai intézményrendszerekkel kapcsolatban, hogy ki kell takarítani a disznóólat. Nos, a nagy átalakítás nem sikerült, jelenleg is több mint 2000 milliárd forint sorsa kérdéses. Különösen fájó ez olyankor, amikor számos társadalompolitikai rendszer a sorozatos megszorítások miatt súlyos forráshiánnyal küzd.

A kivéreztetett ágazatok közé kell sorolnunk a komplett oktatási rendszerünket is. Ráadásul a kevés elérhető pályázat miatt ide még az átlagosnál is kevesebb fejlesztési lehetőség jut. Ezek nem tudják kompenzálni a kormányzati forráskivonást. Ráadásul a kevés elérhető pályázat lebonyolítása is botrányos körülmények között zajlik. Én személy szerint több ilyen esetről hallottam. Ezek közül hadd emeljek ki egyet, az innovatív iskolák fejlesztése céljából kiírt pályázatot, ami az unortodox kormányzati forráselosztás állatorvosi lova. Nem is arról beszélek, hogy a zökkenőmentes és hatékony pályázási rendszer helyett az oktatási intézmények kritikán aluli projektmenedzsmenttel találkoztak. Mintha direkt ki akartak volna szúrni velük azzal, hogy folyamatosan változtatták a határidőket, az adatlapokat és a különböző feltételeket.

De mi az igazi botrány? Hogy a számos fontos cél, többek között a pedagógiai módszertani megújulást és a pedagógusok szakmai fejlődését elősegíteni szándékozó pályázat vesztét egészen egyszerűen a népszerűsége okozta, hiszen úgy írták ki a pályázatot, hogy aki formailag érvényes anyagot ad be, az nyerni is fog. Ugyanakkor, ha a pályázati keret meghaladja az igények számát, érvényteleníteni kell a jelentkezést. Márpedig az igénylések tízszeresével haladták meg az összes kiosztható forrás értékét, már rögtön az első napon.

Az iskolák joggal féltek tőle, hogy magában a beadási folyamatban dől el a kemény előkészítő munka sorsa, s a pályázatok beérkezésének sorrendjétől függ majd a források elosztása. Így már a jelentkezési határidő napján éjféltől több tucatnyian álltak sorba a leadandó pályázatokkal a leadás helyszínén. Mintha az egész egy csehszlovák filmvígjáték egyik komikus jelenete lett volna, a pályázók termoszokkal, kávéval, teával várták a reggelt, többen hálózsákot is hoztak.

Kedves Államtitkár Asszony! Mindketten tudjuk, mekkora szükség lenne erre a milliárdos fejlesztési forrásra. Sok esetben kizárólag az EU-s pályázatok jelentik az egyetlen lehetőséget arra, hogy a minimális működésen túl is nyújthassanak valamit a diákoknak az iskolák. Az unortodox fejlesztési politikának egyértelműen a diákok és a tanárok látják a kárát, de ez csak a jéghegy csúcsa.

És ha már a diákok és a tanárok káráról beszélek, hadd emlékezzek meg az oktatási államtitkárság legújabb kudarcáról, a pedagógus-életpályamodell 2013-as bevezetésének elhalasztásáról. A kormányszóvivő úr ezzel kapcsolatban tette azt a mélyen sértő, a pedagógusokat megalázó kijelentést, miszerint amikor nagy vihar van a tengeren, akkor azt is értékelni kell tudni, hogyha valaki kikötőbe vezet minket; nem biztos, hogy éppen konyakot kell rendelni. Nos, hogy mennyire nem konyakot, hanem csupán a zuhanó életszínvonaluk megtartását szeretnék a tanárok, azt jól példázza a KSH legfrissebb kimutatása, hogy az oktatásban dolgozók átlagkeresete 2010 óta folyamatosan csökken, reálbérük az unortodox gazdaságpolitika hatására 15 százalékkal csökkent. A jelentős csökkenés miatt valóban jó lett volna, ha a kormány számára a pedagógusok megbecsülése és anyagi helyzetük javítása a cél. Önök máris 2014-es bevezetésről, alternatív javaslatokról beszélnek, de ki hisz már a kormánynak azok után, hogy annyira bizonygatták a 2013. évi bevezetést?

Államtitkár asszony, ön kijelentette, hogy nem mond le, mivel nem érzi úgy, hogy hibát követett volna el. Valóban, nem a pedagógus-életpályamodell bevezetésével kapcsolatban követett el hibát - azt már megtette a tankötelezettségi korhatár leszállításával, a szakképzés időtartamának lecsökkentésével, a szegregáló Híd-programok elindításával és a felsőoktatási helyek 40 százalékának eltörlésével.

Az ön kudarca nem az, amit megtett, hanem az, amit elhalasztott. A pedagógusokért nem tudott kiállni a saját kormányán belül. És itt nem csak a pedagógusokról van szó. Hadd idézzem önt: "A pedagógus-életpályamodell elhalasztása a teljes köznevelési rendszer megújításának lépéseit tenné lehetetlenné." Így tehát kérdezem tisztelettel: lehetetlenné vált a megújulás? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Így nem vált lehetetlenné az ön munkája? Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu