DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én csak az előttem szólókhoz szeretnék kapcsolódni. Igen, én egyetértek azzal, hogy a XX. századi traumák feldolgozásának nem a törvényalkotás az eszköze. Szeretném felhívni a figyelmet arra, nem véletlen, hogy az elmúlt 20-25 évben az önkormányzatok kompetenciája volt az utcanevekről rendelkezni.

Abban hiszek, hogy egy helyi közösségben kell kialakulni egy olyan ép erkölcsi érzéknek, ami adott esetben megszünteti azt az állapotot, hogy az üldözöttek, a törvénytelenül üldöztetésnek kitett emberek évtizedek múltán is különböző diktátorok, különböző önkényuralmakhoz köthető személyek nevét nézzék. De azt kéne megérteni, hogy ha ennek a morális normaalkotásnak a kényszere alól az egyes közösségeket fölmenti a törvényhozás, és egész egyszerűen nem hagyjuk, hogy kialakuljon a falvakban, városokban az, hogy az emberek maguktól jönnek rá, hogy a Lenin utca miért tarthatatlan és elviselhetetlen dolog 20 vagy 25 évvel a rendszerváltás után, ha ez alól fölmenti a törvényhozás a helyi közösségeket, akkor ne is álmodjunk arról, hogy ebben az országban lesz olyan morális rend, amelyik megakadályozza azt, hogy különböző önkényuralmi figurák kultuszának hódoljanak emberek.

Azonkívül pedig csatlakoznék én is ahhoz, hogy ráadásul ez a törvényjavaslat így, ebben a formában végrehajthatatlan, Marx Károly, Frankel Leó esetében, azt hiszem, az előttem szóló Varga László elmondta, hogy miért nonszensz XX. századi önkényuralomról értekezni. Én leginkább azt kívánnám, hogy jöjjön létre egy olyan helyzet Magyarországon, amikor a tömeggyilkosok, a diktatúrák irányítóinak a megítélésében van egy széles konszenzus. Ez leveteti az ő tábláikat az utcák falairól, de ugyanakkor kialakul a nemzeti emlékezetnek, ha úgy tetszik, egy olyan panteonja, ahol egyaránt helye van a jobboldali meg a baloldali hagyományhoz köthető íróknak, művészeknek, történelmi személyiségeknek. Ebbe az irányba kellene elmozdulni.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu