DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tapolczai képviselőtársam felszólalása után én vélhetően rövidebb leszek, hiszen ő is hangsúlyozta, hogy mennyi fontos eredményt ért el az ország ezen a területen, a fogyatékosügy tekintetében 2007 és 2010 között. Nyilván ezek az eredmények javarészt olyan eredmények, aminek a folytatása ciklusokon átívelően fontos, és én e helyütt nem is vitatnám el azt, hogy önök között is sokan vannak, akiknek fontos a fogyatékosügy, és nyilván Tapolczai képviselőtársam azok közé tartozik élethelyzete és elhivatottsága okán is, akinek ez az ügy nagyon fontos.

Nagyon keveset mégis a benyújtás körülményeiről, már csak azért is, mert elég hosszú idő telt el az általános vita előző szakasza óta, hiszen emlékeztetnék, hogy az utolsó parlamenti ülésen, a rendkívüli nyári ülésszakon kezdtük el a vezérszónoki körökkel az általános vitáját az előterjesztésnek. Én akkor is elmondtam, hogy nyilván jóval hamarabb kellett volna ezt az előterjesztést megtárgyalni, ha már nem tárgyaltuk meg, akkor viszont nem értem, hogy miért kellett olyan gyorsan behozni, hiszen együtt voltunk Tapolczai képviselőtársammal azon a bizottsági ülésen, ahol délután fél egykor, az egyórás üléskezdet előtt még határozati javaslatot állítottunk elő, majd ezután került megtárgyalásra, azon az ominózus héten az előterjesztés. Ezzel együtt túl sok szót már erre nem vesztegetnék, reméltem, hogy hamarabb folytatódik a vitája az előterjesztésnek szeptemberben, de lehet hogy kimondhatjuk azt, hogy nem azon fog múlni a magyarországi fogyatékosügy, hogy egyébként mi mikor, milyen körülmények között fogadunk el jelentéseket, sokkal inkább múlhat azon, hogy általában véve a társadalom hozzáállása milyen az adott kérdéshez, milyen jogszabályi környezet veszi körül a fogyatékosügyet, és sajnos azt kell mondjam, hogy a legnyomósabb kérdés mindig az, hogy milyen költségvetési támogatás jut a fogyatékosügynek.

Az előző felszólalásomban végigelemezgettem ezt az elég széles terjedelmű anyagot, amit nyilván nehéz volt áttekinteni és nehéz rendszerében is látni, én azt mondom, hogy korrektül tartalmaz mindent, ha még nem is olyan szerkezetben pontosan, amilyenben a korábbi program és a feladatterv elkészült. Nyilván ez az áttekintést egy kicsit nehezebbé teszi, de a mellékletei egyébként jól bemutatják azt, hogy például akadálymentesítés tekintetében milyen komoly források kerültek elköltésre, és milyen komoly lépések történtek a tárgyalt időszakban, 2007 és 2010 között.

Elmondtam, és megerősítem, támogatjuk az előterjesztés elfogadását. Nyilván a kormányzásunk időszakát érinti ez az időszak, de nemcsak ebből kifolyólag, hanem azt hiszem, hogy most pártpolitikán átívelően is bemutatásra került az, hogy nagyon sok mindenben előrelépés történt. Két területet mondanék azonban, ahol sose lehet elégedettnek lenni, és mi sem lehetünk elégedettek az adott időszakban. Az egyik a foglalkoztatás területe, tehát a fogyatékos, a fogyatékkal élő személyek - hogy pontos legyek - foglalkoztatása tekintetében, azt gondolom, az elmúlt húsz évnek nagyon komoly adósságai vannak. Szerintem minden kormány idején voltak olyan elhivatott emberek, akik igyekeztek ezen a kérdésen segíteni, ezt a kérdést előrelendíteni, azonban a számok sajnos nem azt mutatják, hogy ebben átütő siker van, vannak részsikerek, ezeket folytatni kell, és tovább kell építkezni ezen a területen.

A másik, amit egyben pozitívumként is mondtam - furcsa ez -, az akadálymentesítés kérdése, hiszen az európai uniós irányelveknek maradéktalanul nem felelünk meg ebben a tekintetben. Nyilván egy nagyon komoly munka zajlik ezekben az években is, és zajlott a korábbi években is, hogy megfeleljünk, közintézmények akadálymentesítése meg úgy egyáltalán az élet ilyen tekintetű akadálymentesítése kapcsán. Tapolczai Gergely mondta azt, hogy 1999-ben azért még nem gondolta volna, hogy ennyi minden történik. Valóban, mintegy másfél évtizeddel ezelőtt közel nem volt ilyen helyzet Magyarországon akadálymentesítés tekintetében, ugyanakkor nemcsak a kötelezettség, hanem a belső kényszer és a szándékok okán is fontos változtatnunk ebben a tekintetben, és további forrásokat szánni az ügyre.

Még egyszer: én a határozati javaslatot is, amit ott a bizottsági ülésen sebtében összeraktunk és nyilván a jelentést is, annak az elfogadását is támogatom.

Szóba került ez az ÁSZ-levél. Nem nagyon akarok rosszmájú megjegyzéseket tenni, csak ennek kapcsán meg az egész jelentés kapcsán is egy nagyon picit éreztem azt, hogy a túl nagy konszenzus és a túl egyetértő mondatok mellett nyilván egy keményebb hangvételű jelentés készült el a későbbiekben, illetve maga az előterjesztés is, felmerült bennem már az előző megszólalásom során is az a kétség, hogy lehet hogy azért csúszott a benyújtása és azért csúszott át erre az évre az előzőről - hiszen már tavaly el kellett volna fogadnunk, ha jól értem a helyzetet -, hogy jobban, erősebben rá lehessen mutatni azokra a hibákra, amelyek történtek, vagy a hiányosságokra. Nem biztos, hogy baj ez egyébként, mert nyilván tárjunk fel mindent ebben a tekintetben, azonban én a pozitív dolgokat is kiemeltem vezérszónoki felszólalásom során.

Támogatva az előterjesztést, néhány dologra hívnám fel a figyelmet a jövővel kapcsolatban, ennyiben utalnék csak konkrétan a tárgyalt anyagra. Talán az általános vita megengedi ezt nekem, különösen, hogy nagyon tág a keret, még a '13. évi költségvetés azért sok mindent meghatároz. Amikor három szempontot mondtam, ami a fogyatékosügyet segítheti, hátráltathatja vagy mindenképpen kapcsolatban van vele; általában a társadalom szemlélete, a jogszabályi környezet és a költségvetési források, akkor nagyon fontos a harmadik, akárhogy is van, nagyon-nagyon fontos. Nyilván egy EU-s költségvetési ciklus végére érünk lassan, és komoly források ragadhatnak benn, tehát egy nagyon fontos kérdés az szerintem, hogy adott esetben a hiányosságok fedezhetők-e a területen, és mindig lehet többet és jobbat tenni, akkor hívjuk fel a figyelmet arra, hogy ezen a területen is van még lehetőség források felhasználására. Ha jól tudom, és a miniszterelnök úr is beszélt erről, elégedetlen - nyilván elsősorban más területekre gondolt, de úgy általában is elégedetlen - az EU-s források felhasználásával, gyorsítani akar ebben a tekintetben. Szerintem fel lehet hívni a figyelmét, hogy ezt itt is megteheti.

Másrészt a költségvetési sorokból olvasva egy későbbi jelentés tárgyalásánál érdekes lehet az, hogy itt csökkenő tendenciákat mutat sajnos a jövő évi elképzelés, a civil szervezetek tekintetében egy 80 millió forintos csökkenés, megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával összefüggő bértámogatás kapcsán egy 500 millió forintos csökkenés, szociális intézményi foglalkoztatás támogatása kapcsán 200 millió forintos csökkenés.

(16.30)

Tapolczai képviselőtársamnak mondom részint, de hát persze mindenkinek, hogy a jelnyelvitolmács-szolgáltatás, az elemi látásrehabilitáció támogatása is 15 százalékkal csökken jövőre, legalábbis a tervek szerint, és a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét segítő programok támogatása is 8 százalékkal. A közgyógyellátás átalakítása is érinti ezt a területet és ezeket a személyeket: mintegy kétmilliárddal csökken a közgyógyellátásban az előirányzat. Illetve a rokkantrendszer átalakításából általában is fakadó változások kapcsán a korhatár alatti ellátás hárommilliárd forinttal csökken.

Azért mondtam ezt el - túl azon, hogy ennek a vitának, ami nem is vita a szó klasszikus értelmében, a hangneme azért szerintem nem vádaskodás volt, de mindenképpen felhívtuk a figyelmet hiányosságokra -, azért hívom most erre a figyelmet fel, merthogy újra kell gondolni ugye a '13-as költségvetést, úgy tűnik; nyilván ennek több oka van, külső és belső okok is. Nagyon remélem, hogy az újragondolás folyamata nem fogja hátrányosabban érinteni a fogyatékos személyek ügyét, a fogyatékos személyeket, mert nagyon komoly és fontos részei ők a magyar társadalomnak, és az akadálymentesítés, az ő hátrányaik ledolgozásának segítése a foglalkoztatásban és az élet minden területén nagyon fontos ügy mindannyiunknak. Szeretném, ha ebben erősebb lobbi tudna lenni a következő évi költségvetés és a források tekintetében; szerintem a mai vitában felszólalók, ha jól értem, nagyjából ezzel az igénnyel mind egyetértenek.

Zárásképpen még egyszer: az előterjesztés elfogadását támogatjuk, a dolog műfajából fakadóan ehhez nagyon módosítót se lehet benyújtani, ugye ez egy jelentés, és egy határozati javaslat fogja elfogadni. Remélem, hogy ebben az ügyben - oly sok vitatott közügy mellett - ma Magyarországon egyetértünk, ennek a szükségességét közösen látjuk, és közösen tudunk olyan programokat és forrásokat találni, amelyek a fogyatékosügyet a következő években is megfelelően fogják kezelni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Soltész Miklós tapsol.)

Forrás: parlament.hu