MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Első körben azt szeretném talán elmondani, hogy olyan módosító indítványokkal készültem ehhez a törvényjavaslathoz, ami, úgy gondolom, abszolút elfogadható a kormánypárt részéről is. Ez tipikusan egy olyan törvényjavaslat, amiből nem szabad és nem is kell politikát csinálnunk. Ez mindannyiunk számára, minden magyar állampolgár számára egy hasznos törvény lehet, de azért arra szeretném önöket megkérni, hogy a módosító indítványainkat mindenképpen vegyék komolyan és nézzék át, mert például legutóbb nem egy törvényjavaslatnál jártunk úgy - talán pont a nemzeti vagyonost emelném ki, ami sok tekintetben hasonló volt -, hogy az énáltalam benyújtott módosító indítványokat nem tetszettek figyelembe venni, és rá két hónappal itt volt előttünk újra a javaslat, és szóról szóra azokat a módosításokat kellett végrehajtani, amit én vagy bármely más képviselőtársam benyújtott korábban. Bevezetőképpen ezt szerettem volna hozzátenni.

Magáról a törvényről azt akarom elmondani, hogy mindenképpen indokolt volt a jelenlegi törvény felülvizsgálata és átfogó módosítása, hiszen a most hatályos törvény a gyakorlati alkalmazás során rengeteg olyan hibát mutatott, rengeteg olyan hiba merült fel, melyekre a választ sajnos egyetlenegy jogszabályban sem találtuk meg. Azonban úgy gondolom, hogy ez a javaslat annyi módosítást tartalmaz, hogy talán érdemesebb lett volna egy teljesen új törvény meghozatala. Ezt nyilván önök tudják, hogy miért kellett ezt ebben a formában megtenni.

A kisajátítás ténye, maga a kisajátítási eljárás érzékenyen érintheti az embereket, a tulajdonosokat, ezért ezen új törvény megalkotásánál különös gondot kellene fordítani arra, hogy a kisajátítási eljárás során felmerülő problémákat minden esetben megnyugtatóan és az egész ország területén egységesen tudjuk kezelni. Összességében egyébként a tervezetről elmondható, hogy sok olyan rendelkezést tartalmaz, ami a kisajátítási eljárást ésszerűbbé és egyszerűbbé teszi, amellyel az összes érintett fél - itt gondolok a tulajdonosra, a kisajátítást kérőre és az eljáró hatóságra is - helyzetét megkönnyíti. Ezek közül néhányat kiemelnék. Figyelek arra, hogy ne ismételjem meg azokat a mondatokat, amelyek már elhangzottak tőlünk a törvény múlt heti vitájában.

Az első ilyen a tervezet 5. § (3) bekezdése, amely a 6. §-t egészíti ki egy új (6) bekezdéssel. Ezen új rendelkezés szerint az eddigiektől eltérően a kisajátítási hatóság a kisajátítási eljárás időtartamára az ingatlanra elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztet be a kisajátítást kérő javára az ingatlan-nyilvántartásba. Ezen új előírás mindenképpen támogatandó, hiszen így elkerülhetővé válik az, hogy a kisajátítási hatóság gyakorlatilag naponta ellenőrizni kénytelen a tulajdoni lapot, azt, hogy a kisajátítás alatt álló ingatlan tulajdonosa nem idegenítette-e el időközben az ingatlant.

A bejegyzéssel magával kapcsolatban zárójelben azért megjegyezném, hogy a kisajátítást kérő nemcsak a díjmentességet élvező magyar állam lehet, hanem olyan kisajátítást kérő harmadik személy is, aki nem biztos, hogy személyes díjmentességben részesül. Ennek következtében, mivel a tervezet kimondja, hogy az elidegenítési és terhelési tilalmat a kisajátítást kérő javára kell bejegyezni, ingatlanonként ez 6600 forint pluszköltség, a földhivataloknak pedig ingatlanonként nyilván 6600 forint pluszbevételt jelent, ezen körülményt a költségvetés tervezésekor feltétlenül figyelembe kell venni, főként, ha a kisajátítást kérő harmadik személy központi költségvetési szerv. Erre rengeteg példát látunk például európai uniós projektek esetében.

A másik legfontosabb nem a kisajátításról szóló törvény, a második pont, amit itt kiemelnék, hanem az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvényt módosítja, a tervezet 38. §-ában található. Ezen új rendelkezés azon problémákra jelenthet megoldást, melyek akkor merülnek fel, ha a tulajdonostársak egy részével sor kerül adásvételi szerződés megkötésére, míg a többi tulajdonostárs vonatkozásában kisajátítási eljárást kell lefolytatni. Érthető, hogy a kellő felkészülési időt erre a törvényre biztosítani szükségeltetik, és így leghamarabb az elfogadást követő fél év után léphetne hatályba, ugyanakkor a fentiekben ismertetett két lényegesebb, a jogalkalmazás során felmerülő legsúlyosabb problémákat végre kezelő módosítás közül az elsőnél érthető, hogy nem lehet rögtön hatályba léptetni, azonban amit másodikként említettem, az ingatlan-nyilvántartási törvényt módosító rész, azt javaslom, hogy a kihirdetést követően a lehető leghamarabb lépjen hatályba, hiszen ezen új felfüggesztési ok bevezetése csak előnnyel járhat az összes érdekelt fél számára. Ma is tudunk sok olyan milliárd forintnyi összköltségvetésű projektről, amelyeket ez komolyan nehezít, úgyhogy tényleg érdemes lenne átgondolni, és mielőbb hatályba léptetni legalább ezt az ingatlan-nyilvántartást módosító részt.

A tervezet tartalmaz egyébként olyan új rendelkezéseket is, amelyekkel nem feltétlenül értek egyet, illetve azok szíves átgondolását javaslom. Ezek az alábbiak lennének. Most nem részletezem, hogy melyhez tudtam vagy tudok majd módosító indítványt benyújtani, mert az majd nyilván a részletes vita feladata lesz, de erre a néhány hibára feltétlenül fel akarom hívni itt az általános vitában is a figyelmet, hogy esetleg önök is gondolkodjanak el azon, hogy hogyan lenne célszerű ezt módosítani.

Ugyanis például a 2. §-ban célszerűnek tartom, hogy a vételi ajánlattal kapcsolatosan a törvény határidőt állapítson meg, azonban indokolt lenne még ennél rövidebb határidő is. Ez is már egy előrelépés, hogy egyáltalán határidő van, de én az egy évet rendkívül soknak tartom. Például a 90 napos határidő megállapítása, úgy gondolom, megfelelő lenne. A kisajátítási eljárásnak a legvégső igénybe vehető eszköznek kell lennie. Ha a tulajdonos kap egy vételi ajánlatot, amelyet akkor nem fogad el, és egy évvel később indul csak meg a kisajátítási eljárás, lehet, hogy akkor már elfogadná a vételi ajánlatot, tehát itt mindenképpen az egy év hosszú idő.

A tervezet 3. § 6. pontjában a törvény 4. §-a új (3) bekezdéssel egészül ki, amely építési engedélyt említ. Azonban nemcsak olyan tevékenységek elvégzése céljából lehet helye kisajátításnak, amelyek építésiengedély-kötelesek, és nemcsak olyan tevékenységnél indokolt az új (3) bekezdésben szereplő könnyítés bevezetése, amelyekre már építési engedélyt adtak ki, hanem például a vízjogi létesítési engedély nevesítése is, úgy érzem, szükséges lenne ebben a bekezdésben.

Vagy például ismét egy probléma: a 11. §-ban nagyon helyesen módosítják a kártalanítási összeg kifizetésére vonatkozó szabályokat, kimondja az eddigiekhez képest leegyszerűsítve, hogy amennyiben a kártalanításra jogosult fizetési számlát nem jelöl meg, részére a kártalanítást postai úton kell kifizetni. Nem egyértelmű azonban, hogy a kártalanításra jogosultnak meddig kell megjelölnie a fizetési számlát, a kisajátítási határozat meghozatalát megelőzően, vagy esetleg utána, a kártalanítás kifizetésére kötelezettnek kell keresnie a jogosultat, és fel kell-e szólítani a számla megjelölésére, és amennyiben erre kerül sor, akkor van mód a postai kifizetésre.

(11.50)

Álláspontom szerint a felek érdekeit az első értelmezés szolgálná leginkább. Ezért javaslom vagy annak rögzítését a törvényben, hogy a kisajátítási határozat meghozataláig van lehetőség fizetési számla megjelölésére, vagy pedig a kisajátítási hatóság kötelezettségévé tenném, hogy a fizetés módját a határozatban rögzíteni szükséges.

A kártalanítás összegéhez kapcsolódik, ezért ezen paragrafusnál említem meg azon észrevételemet is, hogy a gyakorlatban a kártalanítási összeg kifizetésénél problémát jelent annak kinyomozása, hogy a kártalanításra jogosult az áfatörvényben biztosított lehetőséggel élve az ingatlanértékesítéssel, -bérbeadással összefüggő adókötelessé tételt választották-e egyáltalán. Amennyiben a kártalanításra jogosult a tárgyaláson megjelenik, a kisajátítási hatóság számára előírhatná a törvény kötelezettségként, hogy felhívja a jogosultat a tárgyaláson nyilatkozattételre ezzel kapcsolatban.

Vagy például ismét egy ellentmondásos rész: a tervezet 15. §-a a törvény 24. §-át módosítja. A jelenleg hatályos törvény tartalmazza, hogy a kisajátítási tervezetet öt példányban kell benyújtani, a tervezetben ez nem szerepel. Feltételezem, hogy a tervezet 31. §-ában - jelenleg a törvény 41.-e - hivatkozott kormányrendelet módosulni fog, és abban fog majd szerepelni ez a darabszám. De ha ez így lesz, akkor is felhívnám a figyelmet, hogy ez semmiképp ne maradjon ki.

A tervezet 17. §-a egy, a kisajátítást kérőre nézve rendkívül előnyös, a kisajátítási eljárás ügyintézési idejét jelentősen csökkentő rendelkezést tartalmaz - ezt rendkívül üdvözöljük és támogatjuk -, azonban arról nem rendelkezik, hogy az újrazáradékoltatás költségét kinek kell viselnie. Ez nem tűnik komoly problémának, de a gyakorlatban bizony az, hiszen a fentiekben ismertetett pontatlanságokon felül még számtalan olyan kérdés van, amiről a tervezet hallgat. Tehát úgy gondolom, hogy egy-egy ilyen általános vitában szükség lehet azokat is megemlíteni, amelyeket nem tartalmaz a törvény, de szükséges lenne, ilyen például az alábbi ellentmondás.

Kisajátítási eljárás lefolytatására akkor kerülhet sor, ha a tulajdonos nem fogadja el a vételi ajánlatot. Ennek azonban lehet az az oka, hogy a megajánlott vételárat tartja túl alacsonynak, de az is lehet, hogy magával a tulajdonváltozás tényével nem ért egyet, vagy az egész beruházás közérdekűségét vitatja. A jelenlegi törvény is előírja, és a tervezetben is szerepel, hogy a kisajátítási kérelemhez mellékelni kell a kisajátítást kérő harmadik személy esetében a tevékenység végzésére vonatkozó engedélyt. Az építési engedély kiadásához azonban be kell szerezni a beruházással érintett ingatlan tulajdonosának hozzájárulását. Tehát amennyiben a jelenlegi tulajdonos nem járul hozzá az engedély kiadásához, akkor kisajátítani sem lehet az adott ingatlant? A törvény ilyen értelmezése esetén kiüresedne a kisajátítás jogintézménye, javaslom tehát szíves átgondolását annak, hogyan lehetne ezt az ellentmondást kiküszöbölni.

Szintén egy ellentmondás: sem a jelenlegi törvény, sem a tervezet nem mondja ki egyértelműen azt, hogy mi a helyzet azokkal az ingatlanokkal, melyek a magyar állam tulajdonában vannak, de nem az aktuális vagyonkezelő, hanem egy másik kisajátítást kérő akarja az ingatlant igénybe venni közérdekű cél megvalósítása érdekében, és a vagyonkezelők nem tudnak megegyezni. Lehetőség van ezen ingatlan kvázi kisajátítására? Tudja törölni a kisajátítási hatóság egy vagyonkezelő vagyonkezelési jogát? És a kisajátítási eljárás eredménye egy olyan tulajdoni lap lesz, amelyen csak "tulajdonos a magyar állam" szerepel? Vélhetően van erre lehetőség, hiszen a törvény rendelkezik arról, hogy a vagyonkezelői jog ellenértékét hogyan kell számolni, de szerencsésebb volna, ha a törvény egyértelműen állást foglalna ezzel az ellentmondással kapcsolatban is.

Szintén egy újabb probléma: a jelenlegi törvény lehetőséget biztosít arra - és ezen helyesen a tervezet sem fog változtatni -, hogy ha a kisajátítás következtében a faállomány vagy más évelő növényzet kitermelése válik szükségessé, ezt a tulajdonos elvégezheti. Ez egy lehetőség, amit egyértelműen biztosítanunk kell a tulajdonos számára. Azonban ne felejtsük el, ha a tulajdonos él ezzel a lehetőséggel, akkor a kitermelés nemcsak lehetőség, hanem már kötelezettség is lesz számára. A törvény nem rendelkezik arról, hogy mi a teendő akkor, ha a tulajdonos nem termeli a fákat, a kisajátítást kérőnek meddig kell várnia arra, hogy letermelje.

A másik kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül, a birtokba adás kérdésköre. Tegyük fel, hogy a kisajátítási eljárás során a tulajdonos nyilatkozik, hogy maga szeretné a fát letermelni - ez ugye, egy gyakori eset -, ez határozatban rögzítésre is kerül. A határozat jogerőre emelkedik, a földhivatal átvezeti az ingatlanra, átkerült például a magyar állam tulajdonába, és akkor hogy alakul a birtokviszony? A birtokba adás feltétele a kártalanítási összeg kifizetése? Vagy csak akkor kerül sor a kisajátítást kérő birtokába az ingatlan, ha a tulajdonos a fát már letermelte, hiába van a tulajdonjoga az ingatlanra már bejegyezve, illetve hiába fizette már ki a kártalanítási összeget? Vagy a birtokába került, és a volt tulajdonos mégis letermelheti róla a fát?

A másik jelentős probléma, hogy mi van akkor, ha a kisajátítandó ingatlan osztatlan közös tulajdonban van - ugye, ez is egy nagyon gyakori probléma hazánkban -, és mondjuk, a harminc tulajdonosból egy szeretné letermelni a fát. Hogy kell kezelnie ezeket a helyzeteket a kisajátítási hatóságnak? Miről kell rendelkeznie a határozatban? Javaslom, hogy állapítson meg például végső határidőt a letermelésre. Ez támogatandó ötlet lenne, azonban ezzel olyan jellegű problémák merülnek fel, amelyekben erdészeti nyilvántartásban szereplő erdőrészlet végleges igénybevételére kerül sor, és ez több hónapig is eltarthat. Értem én, hogy talán ezért nem rendezték ezt a problémát, tekintettel arra, hogy az engedélyezés ezen esetben egy több lépcsőből álló folyamat. Tehát erre az utóbbi problémára, mint említettem, én sem tudom a végleges megoldást, de jó lenne, ha elgondolkodnánk rajta közösen, mert így rengeteg problémát okoz mind a kisajátítónak, mind a volt tulajdonosnak.

Úgyhogy röviden ezek voltak az észrevételeim, nem megismételve a korábbi gondolatainkat. Még egyszer kérném a kormányoldalt, hogy fontolja meg ezeket a javaslatainkat. Összességében természetesen a törvényt tudjuk támogatni.

Itt még a Natura 2000-et említeném meg nagyon gyorsan, ahol komoly aggályaink vannak az új szabályozással kapcsolatban, hiszen a Natura 2000-es területek tulajdonosai javarészt "nem tehetnek arról", hogy ők Natura 2000-es területek, és komoly ellenállásba ütközhet ez a rendelkezés. Úgyhogy ezt is kérem átgondolni. Ezzel kapcsolatban már a mezőgazdasági bizottságban is több felvetés volt akár kormánypárti részről is.

Röviden ezt akartam elmondani, köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu