VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először reagálnék egypár kétperces hozzászólásra, ami itt az elmúlt másfél-két órában elhangzott. Direkt nem akartam kétpercest nyomni, mert bíztam abban, hogy hamar következik a normál felszólalásom.

Először is Varga Lászlónak szeretnék egy nagyon régi hozzászólására reagálni, amikor megvédte baloldaliságában József Attilát. Én ezt azért vitatnám. (Varga László: Melyikre? - Soltész Miklós: Melyik Varga Lászlóra?) Nem akarok belemenni... Az MSZP soraiból Varga László szavaira, igen.

Tehát én nem akarok ilyen irodalmi vitába belemenni, de azért azt ne felejtsük el, hogy az a szubkultúra, az a társadalmi közeg, amiből József Attila jött, egyértelmű, hogy érzékennyé tette a szegény rétegek felé, egyértelmű, hogy - mai szóval - szociálisan érzékeny emberré tette, ami sajnos elsodorta a baloldaliság, a kommunisták felé. De azt sose felejtsük el - és ezt egy nagyszerű verse példázza -, hogy pár év után a társaságukba kerülve ő rájött, hogy mekkora csaló, hazaáruló, a nemzet érdekét eláruló társaságról van szó. Éppen ezért mondom a mű címét, a Bánat című verset el kell olvasni, és akkor látszik, hogy mennyire volt kommunista a szó értelmében vagy egyébként a mai értelemben mennyire volt József Attila baloldali, és mennyire volt inkább szerintem nemzeti érzelmű, nagyszerű költő.

Nem akarom túl sokáig spirázni ezt a kérdést, ezt a Nyírő-Ságvári-vitát. Akkor vegyük le az ideológiát erről a kérdésről! Szabó Timea is felvetette, és Schiffer András is felvetette, hogy mi a különbség közöttük. Vegyük le az ideológiát: Nyírő József mellett ott van egy nagyszerű irodalmi alkotás, egy nagyszerű irodalmi életmű. Ságvári Endre mellett mi van? Körözött személyként az őt igazoltató csendőrt lelőtte, tehát gyilkos volt, ráadásul egy hatósági személyt szolgálata közben ölt meg, vette el az életét. Csak ennyit szerettem volna röviden a kétpercesekre reagálni.

Egyértelmű, hogy szükség van erre a törvényre, szükség van. Én a saját megyémben például nagyon örülök annak, hogy - mondjuk, egy települést felhozva - Táton többet nem lesz Engels Frigyes, Felszabadulás, Néphadsereg, Ságvári, Marx, Lenin és Kun Béla utca. A felsorolásban nem szerepel - mondjuk, én bízom a táti önkormányzat józan belátásában, és abban, hogy a történelmi felismerése helytálló, és meg fogja szüntetni például a Mező Imréről és Kállai Éváról elnevezett utcák elnevezését is -, de mondjuk, mivel a felsorolásban nem szerepel, bízhatunk-e egy baloldali vezetésű Almásfüzitőben, hogy ott többet nem lesz Dimitrov utca; nem vagyok biztos benne, hogy a polgármester, illetve a képviselő-testület ezt meg fogja tenni. És még sorolhatnánk számtalan példát, akik a felsorolásban nem szerepelnek, de egyértelműen ebbe a körbe tartoznak. Ők ebbe bele fognak tartozni vagy nem?

Igenis meg kell itt említenünk, hogy igenis Károlyi Mihálynak is helye lett volna ezen a listán, mert Károlyi Mihály volt az (Taps a Jobbik soraiban.), aki kikövezte az utat a trianoni békediktátum felé, és kikövezte az utat a Kun Béla-féle tanácsköztársasági rémuralom felé. Tehát azt tartom, hogy az őáltala elnevezett dolgokat is meg kell változtatni, és igenis nem át kell vinni egy kevésbé frekventált helyre a szobrát, hanem ahogy már a képviselőtársaim mondták, el kell helyezni a Történeti Emlékparkban, mert ott van a helye.

Át kell nevezni ezeket a közterületeket, ugyanis - talán úgy is mondhatnánk, hogy társadalompedagógiai szerepe is van ennek - ha egy gyermek, mondjuk, a gyermeki naivitással ránéz egy utcanévtáblára, akkor egyértelműen az a képzet fogalmazódik meg a fejében, hogy ez valószínűleg egy nagy ember, ez valószínűleg egy olyan ember, aki hazánkért sokat tett, tehát én mondjuk, büszke leszek arra, hogy a Kun Béla utcában lakom. Sajnos azt is elmondhatjuk, hogy a társadalom többségében ez a gyermeki naivitás felnőttkorban is megmarad, és ugyanúgy automatikusan, reflexszerűen példaképként fog tekinteni arra, akiről akár az ő utcája, akár az ő városában egy utca el van nevezve.

És itt van egy másik aspektus is: tovább tápláljuk sajnos azt, hogy 22 éve - ennek különben köze van az elmulasztott rendszerváltásnak is, illetve a felelősök felelősségre vonásának is -, 22 éve küzdünk ezzel az úgymond nosztalgiával való visszatekintéssel a Kádár-korszakra. Tehát ha mondjuk, egy 70 éves ember ma ránéz arra a táblára, hogy "Tanácsköztársaság útja", akkor lehet, hogy neki azok az érzések jönnek elő, amelyekkel tulajdonképpen nagyon sokszor a szavazatát is befolyásolja, és nagyon sokszor ezért szavaz a baloldalra, mert nosztalgiával, nosztalgikus érzésekkel tekint vissza erre az időszakra, ami az egyik legkeményebb vészkorszaka volt hazánknak - ezért is szükséges ezt megváltoztatni.

És mondjuk, akkor itt lehet gondolkozni azon, hogy most mi tartozik bele ebbe, vagy mi nem tartozik bele ebbe. Ezek alapján beletartozhat, mondjuk, a tatabányai Ifjúmunkás útja is, mert tudom, hogy az "ifjúmunkás" nem egy negatív fogalom, mert fiatal pályakezdőnek is lehetne őt nevezni, csak ebben a szövegkörnyezetben, ebben a kifejezésben visszajön az, hogy mi most itt a kommunista idők menetelő KISZ-es, kommunista ifjúságára gondolunk. Mert ha az Ifjúmunkás útját nem szüntetjük meg, akkor ennyi erővel a Felszabadulás útját sem kell megváltoztatnunk, mert felszabadulás lehet akár egy keresztény ember számára a sorsfordító megtérés állapota is, tehát akkor ennyi erővel a Felszabadulás útja is maradhatna. Tehát eléggé hiányos ez a felsorolás, ami szerepel, ezek alapján akár az Ifjúmunkást is meg lehetne szüntetni.

Vagy akár én már látom azt, sajnos többen mondták, hogy miket kell kiküszöbölni ezzel a törvénnyel: a lustaságot nagyon sok esetben az önkormányzatok részéről vagy a félelmet a népszerűségvesztés következtében. Ez a félelem megszűnhet, igen, mert törvényi szinten lesz ez a kérdés kezelve, tehát nem lesz kibújó az önkormányzatok számára; viszont a lustasági tényező benne marad, és a lustasági tényezőnek köszönhetően benne maradhatnak akár olyan nevek is, és most akkor tekintsünk el az Ifjúmunkástól, mondjuk, benne maradhat egy olyan - próbálom megtalálni, hogy melyik településen van -, Dorogon például megmaradhat az Úttörő utca. Mert azt fogják mondani, hogy az "úttörő" szó nem köthető az elmúlt kommunista rendszerhez, az úttörő egy olyan ember, aki előkészíti a bajtársai számára az utat, tehát bele fognak menni ilyen stilisztikai és szóeredet-elemzésekbe, hogy az okmánycserékkel járó macerát, amennyiben lehet, el tudják kerülni.

És igenis visszatérve arra, hogy az ember az utcanevekre, az átlagember, a gyermek vagy akár a nosztalgiával visszatekintő ember hogyan néz az utcanévtáblákra, ugyanezekkel az érzésekkel néz, és ugyanezekkel a szemléletekkel néz nagyon sok ember a köztéri szobrokra és a köztéri műemlékekre is, ha lehet őket azoknak nevezni.

És csatlakozva ahhoz, amiket a képviselőtársaim elmondtak: a városban, ahol élek, Tatabányán, a megyeháza mellett még mindig áll Tóth-Bucsoki István szobra. Tóth-Bucsoki István a Tanácsköztársaság vörös hadseregének tisztje volt, és a haláláig, '44-ig - amikor is a karhatalom elkapta (Közbeszólás a Jobbik soraiból.), és ennek vált áldozatává -, haláláig a Tatabánya-Dorog vonalon lévő bányásztelepeknek volt a kommunista felbujtója, a kommunista szervezkedésért és a kommunista anarchia megalapításával megbízott első számú személye. És egy ilyen embernek Tatabányán még mindig lehet szobra! A kisfiam még nem tud olvasni, de mondjuk, pár év múlva, ha ez a helyzet nem változik, amikor olvasni fog tudni, mit fogok neki mondani, hogy ki ez a Tóth-Bucsoki István? És ennek a Tóth-Bucsoki Istvánnak hogyan kerül a szobra ide Tatabányára?

Igaz, hogy ez a részletes vitában hosszasabb kifejtésre fog kerülni, de igenis, éppen ezért ezzel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ez a törvény ebben a formájában hiányos, a nevek szempontjából is hiányos, a kifejezések szempontjából is hiányos, illetve a hatálya szempontjából is hiányos, mert a köztéri szobrokról egy szót sem említ.

És akkor most arról nem akarok beszélni, amiről gondolom, már nagyon sok szó volt, hogy párhuzamba vonható egyébként ez a törvényjavaslat - attól függetlenül, hogy támogatásra méltó - nagyon sok kormánypárti intézkedéssel, törvényjavaslattal, ami tulajdonképpen csak kívülre von egy nagy antikommunista mázat, fest nekünk egy nagyon szép antikommunista vagy inkább úgy mondanám, hogy antitotalitárius mázat, és amellett a mögöttes tartalmat nem nézi.

(15.00)

Mert addig nem beszélhetünk igazi rendszerváltásról, amíg nem változnak meg az utcanevek, amíg nem szűnnek meg ezek a köztéri szobrok, de amit már nagyon sokan mondtak előttem is, amíg a kommunizmus kiszolgálói akár itt ülhetnek a parlamentben, akár szabadlábon lehetnek, akár több százezer forintos nyugdíjjal dőzsölhetnek a rózsadombi villájukban.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu