SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Külön örülök neki, hogy Varga Géza képviselőtársam után kaphattam szót. Megpróbálom röviden összefoglalni a legfontosabb kifogásainkat, véleményünket a földtörvény kapcsán.

Rögtön azzal is kezdeném, amivel Varga Géza befejezte, és azért is találom nagyon érdekesnek, hogy felvetette azt, hogy a fennálló viszonyokhoz is hozzá kell nyúlni, mert amikor ezt először hallotta tőlem egy egyeztetésen, akkor meglehetősen meglepve, és - nem is tudom - úgy néztek rám a többi képviselőtársammal együtt, hogy ez valamiféle rendkívül elrugaszkodott javaslat és nagyon veszélyes javaslat lenne. A Lehet Más a Politika elmondta már július elején a nyilvánosság előtt, hogy mi egy olyan földreformot szeretnénk, ami valóban hozzányúl akár az aktuális viszonyokhoz is, méghozzá olyan módon és azzal az indokkal, hogy az minden szereplő számára méltányos és egyforma feltételeket biztosítson, merthogy nem tartanánk azt igazságosnak, hogy adott esetben a szigorú kritériumok csak azokra a szereplőkre vonatkozzanak, akik később, a törvény hatálybalépése után lépnek be a rendszerbe. A másik, amit nagyon nem szeretnénk, hogy bebetonozzuk a jelenlegi viszonyokat, és adott esetben a most vagy a törvény hatálybalépéséig megkötött húszéves szerződések lejártakor kezdődjön csak el a birtokstruktúra átrendeződése. Ezért mi azt javasoltuk - és ezt nyilván módosító indítványban is megszövegezzük -, hogy egy ötéves átmeneti idő lejárta után a fennálló szerződésekre is érvényesek legyenek ezek a birtokmaximumok.

Visszatérve arra, hogy miért is nagyon fontos ez, és mi az alapvető probléma ezzel a törvénnyel, az, hogy nem teszi le egyértelműen a garast egyik birtokpolitikai irány mellett sem. Azt gondolom, hogy számos olyan kormánypárti képviselő, akik egyébként nem nyújtottak be sok módosító javaslatot, próbálják a törvény szellemiségét megvédeni előttünk, csak az a baj, hogy ez sokszor ellentétben áll a törvény betűjével. Erre nagyon jó példa, illetve elég kellemetlen példa az, ami az állami földek kapcsán történik ebben a törvényben. Teljesen zavaros, többször visszatér az ezekre vonatkozó szabályozás, és igaziból a lényeg szerintem csak akkor derült ki, amikor Fazekas miniszter úr egy interjúban azt mondta, hogy nem is érti, hogy a nagyüzemek miért aggódnak, amikor a nagyüzemek többségében állami területen gazdálkodnak, és őket nem érinti ez az 1200 hektáros előírás, mert az állami földterületek szabályozására külön törvényt terveznek alkotni. Én értem azt, hogy ez egy kerettörvény, azt is értem, hogy nem lehet minden törvényt egyszerre benyújtani, bár azt gondolom, hogy ettől még a koncepció megjelenhetett volna.

Font Sándor képviselőtársam egyébként az előbb azt mondta, hogy majd látni fogjuk, hogy a kormány az "egy földműves, egy üzem" elv mellett van. Ez számomra újdonság, mert eddig erről nem láttunk írásos dokumentumot, de ha így van, azt én fogom majd támogatni. Azt gondolom, hogy ezeket a koncepciókat igazán mellé lehetett volna tenni legalább a földforgalmi törvény mellé, ha nem is volt egy teljesen kidolgozott törvényszöveg mindegyikre, ugyanis így nagyon sokszor nem tudjuk, hogy igaziból miről vitatkozunk, és inkább csak ilyen hátsó, mögöttes szándékokat lehet találgatni.

Konkrétan az állami földekkel kapcsolatos kivételek több paragrafusban is megjelennek, megjelenik az, hogy milyen eltérő szabályokat állapíthat majd meg a jogalkotó. Teljesen eltérő szabályokat attól, amelyeket itt egyébként ez a földtörvény tartalmaz. Azt gondolom, hogy ilyen mértékű gumiszabályoknak nincs helyük ebben a földforgalmi törvényben.

Valószínűleg ez is lehet egyébként az egyik oka annak, hogy számos zöld- civilszervezet véleményezte a földtörvényt, és ők azt kérik, hogy ezt így ne fogadja el a tisztelt Országgyűlés, méghozzá azért, ami már itt többször megemlítésre került, hogy ez szinte korlátlan méretet engedélyezne a nagyüzemnek egyrészt e miatt a kivétel miatt, amit az előbb említettem. Másrészt pedig az is elég komoly, nem is kiskapunak nevezném, hogy a gazdasági társaságoknál a tulajdonosok és a tagok földjeit nem kell beleszámítani a birtokmaximumba. Azt gondolom, hogy ez gyakorlatilag átláthatatlanná, sőt sok esetben okafogyottá teszi ezt az egész birtokmaximumot és birtokméret-meghatározást.

(19.30)

Az egyébként, hogy a zöldszervezetek miért foglalkoznak a földtörvénnyel - és itt most nem fogok természetesen részleteiben visszakanyarodni ahhoz a vitához, amit már lefolytattunk annak kapcsán, hogy miért jobb a sok kicsi birtok, mint a néhány nagybirtok -, de mégis engedjék meg, hogy utaljak azért a fenntarthatósági szempontokra, utaljak arra, hogy ha hosszú távon meg akarjuk őrizni ezeket a nagyon fontos természeti erőforrásokat, a talajt és azokat az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, amelyek biztosítják azt, hogy mi egyáltalán növényeket tudjunk termeszteni, és állatokat tartani, akkor ezekre oda kell figyelni.

Nem olyan rég jelent meg egy tanulmány, amely azt mondja ki, hogy mintegy 300 millió madár tűnt el az európai agrárélőhelyekről az elmúlt 30 évben, és Magyarországon 1999 óta említenék három madarat: 61 százaléka a füstifecskéknek, 54 százaléka a tövisszúró gébicseknek és 24 százaléka a mezei pacsirtáknak. Ezek a madarak agrár-élőhelyeken élnek, és nemcsak azért említem önöknek, hogy nem tudom, esetleg elcsodálkozzanak azon, hogy miért beszélek én madarakról, hanem azért, mert ezek nagyon fontos indikátorai a környezet állapotának. Amennyiben nem figyelünk oda arra, hogy valóban tájba illő módon, hosszú távon fenntartható módon és a táji adottságokkal összhangban, és azokat nem tönkretéve folytassuk a mezőgazdasági termelést, úgy nagyon komoly problémákkal fogunk szembenézni, egyre nehezebb lesz megtermelni azt az élelmiszert, amire egyébként, azt gondolom, hogy egyre nagyobb szükségünk lesz, ezért nagyon fontos, hogy megóvjuk ezeket a feltételeket.

Említésre került már, de én is mindenképpen szeretnék hangsúlyozni legalább két dolgot. Az egyik a helyben lakás kritériuma: az, hogyha elfogadjuk azt alapelvként, hogy a föld egy korlátos és nem egy szimpla erőforrás, hanem egyfajta közösségteremtő erő, mert nemcsak az agrár-élőhelyek madarainak, de a vidéki embereknek is meg kell élniük ebben a környezetben, ha ezt elfogadjuk, akkor oda, ahhoz is könnyen eljutunk, hogy a helyi közösségnek kell rendelkeznie e fölött az erőforrás fölött. Itt két nagyon fontos dolog kapcsolódik ide, az egyik a helyben lakás kritériuma, amit mi is már számos esetben elmondtunk, hogy ez a 20 kilométeres szabály teljességgel elfogadhatatlan. Ugye, az állami földbérleteknél is pontosan láttuk, hogy ez hova vezetett, nem nyitnám ki itt ezt a kérdést, de egyáltalán nem indokolt, hogy ez a 20 kilométer benne legyen, ezt az adott településre vagy maximum a szomszédos településre kell leszűkíteni.

A másik a helyi földbizottságok szerepe, persze, pontosan kidolgozva ezeknek az összetételét, a döntés menetét, de mindenképpen egyfajta együttdöntési jogkört kell adni. Tehát nem elég az, hogy ők pusztán véleményezzenek, aztán majd azt valaki vagy meghallgatja, vagy nem. Azt gondolom, mindenképpen nagyon fontos, hogy a helyi közösség rendelkezhessen a saját környezetében a települése határán lévő termőföldről.

Azt is fontosnak tartanám elmondani, hogy ennek a törvénynek jobban kéne fókuszálnia a fiatal gazdálkodókra. Ugye, tudjuk azt, hogy sajnos Magyarországon is, általában Európában is hellyel-közzel jellemző, hogy a gazdatársadalom elöregszik, a KSH adatai szerint is csökken a fiatal gazdálkodók aránya, ezért kifejezett hangsúlyt kellene arra fektetni, hogy ők bizonyos kedvezményeket kapjanak. Itt egyébként már az elő-haszonbérleti jogosultságoknál megjelent az, hogy akik demográfiai földprogramban vesznek részt - van ilyen módosító indítvány, ha jól tudom, Ángyán és Bencsik képviselőtársam részéről -, ez is egy nagyon fontos szempont. Egyéb ilyen szempontok is vannak, amelyek a fiatal generációnak adnak több lehetőséget a földszerzés, földhasználat személyi feltételei tekintetében.

A másik az, ami igaziból nem jelenik meg a törvényben, és erről is beszéltünk persze többször, hogy a kisebb gazdaságok természetesen akkor lehetnek versenyképesek, akkor lehetnek úgymond hatékonyak a termelés és az élelmiszer-előállítás szempontjából, hogyha a szövetkezeteket megerősítjük. Új szövetkezeti mozgalom meghirdetésére volna szükség, a termelés integrációját elő kell segíteni, ehhez képest ezek nem jelennek meg a földtörvényben. Én azt gondolom, hogy nagyon fontos lenne ebben is gondolkodni, hogy ezeket a szövetkezeteket, faluszövetkezeteket hogyan juttathatjuk földhöz, tulajdonképpen a közösségi földhasználat különböző formáit kellene megerősíteni.

Összességében én azt gondolom, hogy nagyon sok fog múlni azon, hogy milyen módosító javaslatokat fogunk... - vannak már beterjesztve, lesznek még beterjesztve, és hogy miket fog ezek közül elfogadni majd az Országgyűlés. Azt hiszem, itt fog az eldőlni, hogy vajon ez a földforgalmi törvény csak egy újabb elszalasztott lehetőség lesz-e a magyar vidék szempontjából, vagy valóban el tudunk-e indulni egy olyan úton, hogy átrendeződjön ez a mostani, rendkívül torz magyar birtokszerkezet, és hogy egyfajta új birtokpolitikát meg tudunk-e ezzel alapozni, ami végre valóban a kis és közepes családi gazdaságokat segíti, és hosszú távon fenntartható, ugyanakkor biztonságos élelmiszer-ellátásra alkalmas magyar mezőgazdaságot hozzon létre.

Köszönöm a figyelmet.

Forrás: parlament.hu