VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A háborúkban, csatákban életüket feláldozott harcosok tisztelete hosszú évszázadokon át természetes volt, nemcsak a Magyar Királyságban, de más államokban is.

Hazánkban azonban 1945 után igyekeztek ezt a tiszteletet a fejekből és a szívekből kiirtani, s olyan, úgymond hősöket a középpontba állítani, akiket nem tekinthettünk sajátunknak. A képviselő asszonynak igaza van abban, hogy mivel a háborús elesettjeinkről évtizedeken át nem emlékezhettünk meg mint hősökről, értelemszerűen sírjaik gondozása sem volt lehetséges, legalábbis központi akarat alapján semmiképpen sem.

1999 után megindult ugyan egy jó szándékú kezdeményezés, és az akarat mellé intézményi háttér is társult a Honvédelmi Minisztérium részéről, a magyarországi hadisírok törvény által történő védettsége ugyanakkor továbbra sem volt biztosított.

(9.50)

A 2010. október 15-étől a honvédelmi miniszter közvetlen alárendeltségébe került hadisírgondozó szervezet egyik elsődleges feladata volt, hogy a hosszú időn át lehetetlen helyzetben lévő magyar hadisírok, amelyek ily módon több tízezerrel fogyatkoztak meg csak a jelenlegi államhatárokon belül, végre jogszabályba foglalt védettséget élvezzenek.

Örömmel jelenthetem, hogy szervezetünk ennek a sürgető és talán legfontosabb elvárásnak is sikerrel tett eleget. A hősi temetőre, hősi temetési helyre vonatkozó különös szabályokkal módosított, a temetőkről és temetkezésekről szóló törvény 2012. január 1-jével lépett hatályba. Ennek 40/B. § (3) bekezdése értelmében a hősi temetési hely mentes a sírhelyre vonatkozó megváltási és újraváltási díj megfizetésének kötelezettsége alól. Ezzel a magyarországi hősi sírok és temetési helyek felszámolásának törvényes lehetőségét szüntettük meg, hiszen a szocializmus évtizedeiben nem arról volt szó, hogy központi utasításra elrendelték volna valamennyi magyar hősi temető és sír azonnali megsemmisítését, hanem ezt a feladatot többnyire a megváltási idő lejártára hivatkozva hajtották végre az egyes temetőkben.

Természetesen a munkának ez nem a vége, hanem a kezdete, hiszen pillanatnyilag nem tudunk pontos számot mondani arra vonatkozóan, hogy Magyarország területén hány hősi sír létezik. De a módosított törvény adta lehetőségeket kihasználva, az önkormányzatok és a temetkezési vállalatok bevonásával el fogjuk készíteni azt a katasztert, amely kimutatja a jelenleg meglévő, valamint az 1945-től a mai napig eltűnt hősi sírok, hősi temetési helyek pontos számát.

Ezzel a feltáró tevékenységgel párhuzamosan folytatjuk a meglévő, sok esetben rossz állapotú hősi temetők felújítását, valamint az eltűnt parcellák helyén vagy azok közelében méltó emlékművek felállítását, ahol azon honvédjeink nevei lesznek feltüntetve, akik az adott temetőkben lettek egykor elhantolva, de sírhelyük rátemetés vagy egyéb okokból történt felszámolás miatt mára eltűnt.

Az ország számos pontján újítottunk föl és alakítottunk ki egyéni sírhelyeket és emlékműveket, de nem feledkezünk meg a határainkon túl lévő sírjairól sem. Évente több millió forintot fordítunk Oroszországban, Ukrajnában, Romániában, Olaszországban és más helyszíneken nyugvó hősi halottaink temetési helyének karbantartására, feltárására vagy éppen új emlékművek létrehozására, és az nem csupán az anyagi eszközök biztosításában mutatkozik meg, hogy a honvédelmi tárca az ügy iránt elkötelezett, hanem azt miniszter úr személy szerint is kiemelt feladatként kezeli.

A Don kanyarulatában kialakított magyar központi katonai temetőben több mint 19 ezer honvédünk és munkaszolgálatosunk alussza örök álmát, és további 50 ezer eltűnt honfitársunk nevét olvashatjuk gránitba vésve. Jelentős eredményként könyvelhetjük el, hogy idén augusztusban megtaláltuk és exhumáltuk a magyar tiszti arany vitézségi éremmel kitüntetett Barankay József magyar királyi tüzér százados holttestét. Földi maradványait hazaszállítottuk, és ünnepélyes keretek között fogjuk végső nyugalomra helyezni a Fiumei úti temető katonai parcellájában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Zárszóként egy kéréssel fordulok önökhöz. Amikor halottak napján ellátogatnak szeretteik végső nyughelyére, kérem, keressék meg és sétáljanak el családjukkal a legközelebbi hősi emlékhelyhez, és látogatásukkal, egy szál virág, mécses elhelyezésével emlékezzenek katona elődeikre és sorsukra. És amikor tiszteletüket teszik, ne csak saját őseikre gondoljanak kegyelettel, hanem azokra a bajtársaikra is, azokra az ismeretlen hősökre, akik egykor (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) vállvetve küzdöttek atyáikkal a nagy háborúk csataterein. Ne feledjék: hősi halottaink emlékének felidézése kötelességünk, egyben tisztelgés kard által írt történelmünk előtt.

Kérem képviselő asszonyt válaszom elfogadására. (Taps.)

Forrás: parlament.hu