DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az államháztartási törvényről szóló 2011. évi CXCV. törvény módosítását kívánja megtenni. Ez beilleszkedik abba a sorba, amely sorba beletartozott a Házszabályról szóló országgyűlési határozat módosítása, illetve korábban a gazdasági stabilitásról szóló törvény módosítása. Mindez a sor a költségvetési törvény megalkotásának eljárásrendjét módosítja, amely eljárásrend, tudjuk jól, rendkívül szigorú szabályokat tartalmaz. Ez az eljárásrend a többi törvény elfogadásától is eltérő szabályokat szab számunkra, és az eltérő szabályok ismertek számunkra.

Első körben a költségvetési törvényjavaslatot a Ház megtárgyalja, az általános és részletes vitát követően pedig elfogadja azokat a fő számokat, amelyek a költségvetés egyenlegét, illetve azokat a sarokszámokat tartalmazzák, amelyek a költségvetés fejezeteiben bevételként és kiadásként szerepelnek. Ezt követően újranyitjuk a költségvetési törvényjavaslat vitáját, de tudjuk jól, hogy ebben a vitában már a zárószavazásig csak a fejezeten belüli módosításokra van lehetőség, ezeknek a már korábban elfogadott összegeknek a módosítása nem lehetséges. Röviden összefoglalva azt, amit képviselőtársaim nyilván jól ismernek, de ha mégis erről beszélünk, akkor érdemes tisztáznunk, hogy miről is van szó, így tudjuk elfogadni a költségvetési törvényt.

Az előttünk fekvő módosítás arra adna lehetőséget, hogy ebben a folyamatban egy különleges helyzetben, különleges eljárás keretében a kormány mégis tudjon olyan módosító javaslatot a zárószavazás előtt számunkra előterjeszteni, amely azokhoz a fő számokhoz, fejezeti főösszegekhez, illetve a költségvetés egyenlegéhez is, a fő kiadás, illetve a bevétel összegéhez is módosítással hozzá tudna nyúlni.

(22.30)

Nyilvánvalóan egy ilyen módosításnak mindig vannak időnként aktuális felvetései, hiszen egy problémára próbál a jogalkotó megoldást találni. Az életet, az életviszonyokat próbáljuk szabályozni, és nyilvánvalóan ezt abban az esetben tesszük, ha úgy érezzük, hogy valamiféle szabályozásra, beavatkozásra szükség van, másrészt összességében igyekszünk úgy hozzányúlni a jogszabályokhoz, hogy az általános elveknek és a hosszú távú elvárásoknak is megfeleljen.

Reményeink szerint ez a módosítás mind a kettő lehetséges felvetésnek és mind a kettő lehetséges szempontnak eleget tud tenni, merthogy nyilvánvalóan egy olyan világgazdasági - európai gazdasági nemzetközi szervezetekben gondolkodva - környezetben vagyunk, amely meglehetősen komoly kihívások elé állítja nemcsak Magyarországot, hanem akár csak az európai uniós országok többségét. E kihívásoknak természetesen a kormány igyekszik megfelelni, mégpedig úgy igyekszik megfelelni, hogy elsősorban és mindenekelőtt azokat a nemzeti érdekeket kívánja képviselni, és azokat a nemzeti érdekeket próbálja érvényre juttatni, amelyek nyilvánvalóan sok esetben magában a költségvetési törvényben is tetten érhetők. Nem szükséges annak a részletezése, hogy a költségvetési törvény miért is és milyen módon játszik óriási szerepet az emberek életében. Nyilvánvalóan ezt a képviselőtársaim is pontosan tudják, és a költségvetési törvény vitája során ezekre a kérdésekre jócskán rá szoktunk világítani. Tehát ez egy rendkívül fontos, sarkalatos kérdés.

Hogy mi az, ami tehát ebben a törvényjavaslatban előttünk szerepel, az azoknak a különleges helyzeteknek, azoknak az eseteknek a kezelése, leírása, amely esetben a kormány ezzel az eljárással, ezzel az eddigi szabályozástól eltérő eljárással élhet. Valójában ez a fajta eltérés nem a mostani törvényjavaslattal érkezne meg, nem ez az első, ha úgy tetszik, rés azon a falon, amelyet megtanultunk, amely eljárás szerint a költségvetési törvényt tárgyaljuk, illetve elfogadjuk, hanem már a gazdasági stabilitásról szóló törvény olyan felhatalmazást és olyan lehetőségeket biztosít a Költségvetési Tanács számára, amely gyakorlatilag már előrevetítette annak a szükségességét, hogy előfordulhat, hogy olyan módosításokkal kell élnie a kormánynak, hogy a költségvetés annak a fajta elvárásának, annak a költségvetési tanácsi elvárásnak megfeleljen, amely elvárás nem egy szubjektív elvárás nyilvánvalóan, nem a Költségvetési Tanács tagjainak a személyes ügye vagy valamiféle preferenciája, hanem az a szempont, amely magában az alaptörvényben szerepel. Az is mindannyiunk által ismert, hogy az alaptörvény számunkra kötelezővé teszi azt, hogy az államadósság csökkentésének a költségvetési törvényben szerepelnie kell, évről évre az államadósság mértékét csökkentenünk kell. Tudjuk, hogy bőségesen van honnan. Amikor az Orbán-kormány átvette az ország kormányzását, akkor ez jócskán 80 százalék fölött volt. Most szerencsére elmondhatjuk, hogy valóban ez a fajta tendencia elkezdődött, és folyamatosan évről évre folytatódik, és minden reményünk megvan arra, hogy egyébként 2013-ban is teljesülni fog ez a fajta elvárás.

A Költségvetési Tanácsnak eleve van egy törvényi felhatalmazása a gazdasági stabilitásról szóló törvényben arra, hogy vizsgálja ezt az alaptörvényi szempontot és az alaptörvényben számára többek között biztosított feltételek mellett, és e szabály érvényesítése keresztül kell egyébként is menjen az államháztartási törvényen és keresztül kell vinnünk, keresztül kellett volna egyébként is vinnünk a Házszabály rendelkezésein. Hiszen abban az esetben lehetséges ez, adott esetben ennek a teljesítése, ha ilyenfajta észrevétellel él a Költségvetési Tanács, hogy ezeket a módosításokat a zárószavazás előtt a kormánynak keresztül kell vinnie, illetve ezeket a módosítási javaslatokat a Ház elé kellene hoznia.

De nyilvánvalóan nemcsak ez az egyetlen olyan eset, olyan körülmény, amikor előállhat az a helyzet, hogy az Országgyűlés elfogadja ezeket a fő számokat, ilyen értelemben, ha úgy tetszik, akkor kőbe vési, és egy olyanfajta helyzet áll elő, olyan nemzetközi helyzet áll elő, olyanfajta körülmények keletkeznek, amikor is zajlik egy költségvetési törvény megalkotásának a folyamata, de ténylegesen tudjuk, észleljük, hogy azokkal a számokkal, azokkal a bevételi és kiadási számokkal már nem teljesíthető mindaz, ami elvárásokat támasztunk a költségvetési törvénnyel szemben. Itt az állam adósságcsökkentésén túlmenően többek között nyilvánvalóan nemcsak azért kell megfelelnünk például az államháztartási hiány 3 százalék alatt tartásának, mert ez egyfajta elvárás az Európai Uniótól, hangsúlyozom, hogy ez az elvárás nem úgy születik, hogy összegyűlnek az Európai Bizottság tagjai és ezt a döntést hozzák, nyilvánvalóan nagyon jól tudjuk, hogy amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, elfogadta az Európai Unió alapszabályát, elfogadta az Európai Uniónak azokat a - ha úgy tetszik - játékszabályait, amelyeknek minden egyes tagjának meg kell felelnie, ilyen értelemben Magyarországnak is, többek között annak, hogy az államháztartás hiányát 3 százalék alatt kell tartani.

Azt is tudjuk, hogy 2010 előtt nem sikerült egészen 2004 óta, amikor is csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz, nem sikerült teljesíteni, ezért Magyarországgal szemben a csatlakozástól megindulva ez a túlzottdeficit-eljárás folytatódik, amely eljárás nemcsak azért baj, mert ilyen értelemben nem teszünk eleget egy olyan szerződésnek, amelyet egyébként aláírtunk és annak a feltételeit vállaltuk, nemcsak azért baj, mint ahogy szoktuk időnként mondani, szerintem rossz megközelítéssel, hogy szégyenpadra kerültünk, mert azt gondolom, hogy ilyen értelemben ez nem az a tér, ahol szégyenpadról és éltanulóról érdemes beszélgetni, sokkal inkább nyilvánvalóan az államháztartás hiányát a saját dimenziónkban, a saját szemszögünkből érdemes nézni.

Azért kell ezt leszorítani és lehetőleg nyilván közelíteni a nullához, mert ez azt jelenti, hogy alapvetően az ország képes abból gazdálkodni, ami bevételeket tud teremteni és ami bevételekre számíthat, és nem kell hitelekből fenntartani a költségvetés egyensúlyát. Ez valójában nemzeti érdek és nem valamiféle nemzetközi elvárás. Az más kérdés, hogy ehhez a nemzetközi elváráshoz kapcsolódnak olyan dolgok, mint például azokhoz az európai uniós strukturális forrásokhoz való hozzájutás, amelyektől adott esetben megfoszthatók volnánk vagy éppenséggel ennek az összege csökkenthető, visszatartható, mint amire volt példa néhány héten keresztül Magyarország vonatkozásában.

Tehát nyilvánvalóan ez is mindannyiunk, az ország érdeke, hogy e szempontnak eleget tudjunk tenni. Az is kétségtelen, hogy előállhat az a helyzet, amikor érdemes vagy szükséges, vagy elkerülhetetlen azoknak az intézkedéseknek a meghozatala, amelyek például e szempont teljesüléséhez szükségesek éppen a költségvetési törvényjavaslat vagy a költségvetési törvény megalkotásának folyamatában. Mint az a szempont, amely szintén szerepel a javaslatban, hogy előállhat az a helyzet is, egyrészt teoretikusan is beszélhetünk erről a dologról, de tudunk mondani konkrét példát is, hogy éppen egy nemzetközi bíróság vagy akár az Alkotmánybíróság hoz olyan döntést, amely a költségvetést oly mértékben terheli, hogy azt kevéssé mondhatjuk akár bagatell összegnek, és ilyen értelemben amikor még egy alkotási folyamatban vagyunk, jogszabály-alkotási folyamatban vagyunk, akkor sem érdemes nem tudomást venni erről, akkor sem érdemes úgy gondolkodni róla, hogy majd esetleg annak hatályosulása esetén módosítjuk a törvényt, és akkor ilyen értelemben helyreállítjuk ennek a problémának a megoldását. Sokkal inkább ésszerű abban a pillanatban erre megoldást találni, amikor maga a probléma felmerül.

Ezek a szempontok és nyilvánvalóan esetlegesen, ahogy a javaslatunkban szerepel, egy nemzetközi szerződés beállta, hatályosulása, teljesülése is teremthet egy olyan helyzetet, amikor is hozzá kell nyúlni. Nem biztos, hogy ez mindig a kiadási oldal növekedését jelenti, jelentheti esetleg a bevételi oldal növekedését is, tehát hozzá kell nyúlni a költségvetési törvényjavaslathoz, hogy azt a fajta való helyzetet kialakítsuk, amely abban a pillanatban az ismereteink és a nemzetközi szerződések, helyzet vonatkozásában a valóságot tükrözi.

(22.40)

Mielőtt pontot tennék a gondolataim végére, érdemes kitérni esetleg arra a gondolatmenetre is, hogy ez miért nem tehető meg úgy, hogy a költségvetési törvényjavaslatot visszavonja a kormány, és egy újjal áll elő, amiben mindaz, amiről beszéltem, gyakorlatilag újként orvosolható és újként tárgyalható, vagy éppenséggel miért nem hagyjuk, hogy hatályosuljon, aztán ott van január 1-je és egy költségvetési törvénymódosítási eljárásban mindez reparálható. Azt gondolom, hogy egyikre is, másikra is megvan a válasz. Egyrészt a költségvetési törvény visszavonása és egy új beterjesztése jelentős időveszteséggel jár, legalábbis egy felesleges munka elvégzését jelentené a parlament számára. Nem biztos, hogy azok a határidők, amelyek egy költségvetési törvény vitájához és elfogadásához szükségesek, mindenképpen a stabilitást és a kiszámíthatóságát szolgálnák, hiszen tudjuk jól, hogy a költségvetési törvény elfogadásának az üteme azért is olyan, amilyen, mert egyfajta felkészülést jelent mindenki számára, aki a költségvetési törvény valamilyen rendelkezése által érintett. Ilyen értelemben egy felkészülési időt érdemes hagyni az érintettek számára, nem célszerű december 31-én elfogadni a költségvetési törvényt.

Másrészt pedig arra, hogy teljesüljön, hatályosuljon az, amit beterjesztett a kormány, fogadjuk el, aztán néhány hét vagy hónap múlva érdemes azt kiigazítani egy módosítással, azt tudom mondani - s talán egyetértünk ezzel a gondolattal -, hogy kár lenne azt a látszatot keltenünk, vagy mondhatnám azt is, hogy kár lenne magunkat becsapni azzal, hogy elfogadunk, szentesítünk egy állapotot, amiről már magunk is tudjuk, hogy az nem tükrözi vissza a való viszonyokat. Azt hiszem, ebben az értelemben is a parlament komolyságát őrizzük meg azzal, hogy a helyzetet akkor orvosoljuk, amikor annak a keletkezését tapasztaljuk, és abban a pillanatban találunk rá megoldást.

Bízom benne, hogy képviselőtársaim is érzékelik, hogy ez egy olyan javaslat, amely a kormány számára rendkívüli, különleges helyzetekben és egy rendkívül szűk időintervallumban teremti meg azt a lehetőséget, amely a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása során a zárószavazás előtti módosításra nyújt lehetőséget. Meggyőződésem szerint ez a lehetőség azt a problémát oldja meg, hogy a valóságot tükröző elvárásoknak - államadósság, államháztartás hiánya - megoldásokat találjon. Mindannyiunknak ez az érdeke, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ennek megfelelően támogassák ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr.

Forrás: parlament.hu