DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a zárszóban ne térjek ki mindenkinek külön-külön a véleményére, megállapításaira, mert az talán a késői órában már erős visszaélés lenne a türelmükkel, és talán szükségtelen is, ezért inkább csak néhány általános megállapítást tegyek.

Kezdeném azzal a végszóval, amit Göndör képviselő úr mondott, hogy a holnapi vitanap azt a célt szolgálja, hogy a felelősséget áttoljuk a szocialista oldalra. Azt tudom mondani erre, hogy ehhez nem kell különösebben nagy erőfeszítés, hogy a szocialisták felelősségét megállapítsuk a 2002-2010 közötti időszakban, és ha tetszik, akkor Vágó képviselő úrnak is egyben mondanám, hogy amikor azt mondja, hogy itt káosz meg zűrzavar meg katasztrófa az, ami... (Vágó Gábor: Nem ezt mondtam.) - valami hasonló kifejezéseket mondott, képviselő úr -, akkor azért nem árt néha a tényeket is felsorakoztatni.

Mondjuk, kapaszkodjunk bele ebbe a 2011. évi katasztrófába, ami ugye már egy lezárt év, a zárszámadását is megtárgyaltuk. Nos hát, ebben a katasztrofális évben a magyar államadósság csökkent, az államháztartás hiánya 2,4 százalék volt, a reáljövedelmek egyébként növekedtek, tehát ebben a rémséges elmúlt évben például ilyen megállapításokat tudunk tenni, ha a költségvetés nézőpontján keresztül nézzük. Azt hiszem, összességében is kár lenne valóban belemennünk ebbe, a gazdaságtól kezdve a költségvetés egyéb szegmensein keresztül vizsgálva ezt az előterjesztést, mert valóban nem erről van szó, bár kétségtelen, hogy mindenki érez magában késztetést arra, hogy ezen előterjesztés vagy törvényjavaslat kapcsán minden ilyen témát megnyisson, és erről a saját politikai propagandáját elmondja.

Mert hiszen nem erről van szó, valójában arról van szó, hogy valóban az életre szeretnénk válaszokat adni, az élet kihívásaira - remélem, hogy valami hasonlót mondtunk - szeretnénk válaszokat adni, mint általában a jogalkotásnak ez a célja és ez a küldetése, hogy életviszonyokat rendezzen, szabályozzon, és nyilvánvalóan a valóságból kiindulva szabályozza ezeket az életviszonyokat. Ebben az esetben is erről van szó, arra szeretnénk választ adni, arra az esetleg felmerülő problémára. Jelzem, ez nem egy olyan törvényjavaslat, ami a hatályát veszíti 2013. január 1-jén, mert nyilvánvalóan, amennyiben a tisztelt Ház elfogadja majd ezt a javaslatot, akkor ez 2013-ban, '14-ben, '18-ban és esetleg később is előfordulhat, hogy egy helyzetre választ talál.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a megoldás nyilvánvalóan abban a nagyon szűk időintervallumban kíván megoldást találni, amikor ezeket a bizonyos fő számokat a Ház már elfogadta, de nem történik meg még a zárószavazás. Ebben az esetben, ha a most már sokszor ismertetett és önök által is ismert helyzetek lépnek fel, amely helyzetekre válaszokat kell találni, válaszokat kell adnia a parlamentnek, és nyilvánvalóan a kormány az, amely a leginkább az információk birtokában van, és a legmegfelelőbb javaslatot hozhatja ide a Ház elé, nos, tehát ezekre kívántunk ezen megoldási lehetőségekkel utat nyitni és lehetőséget teremteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát azt gondolom, nem érdemes olyan hatalmas nagy ideológiát keríteni a dolog köré, mint sok esetben tették, nem érdemes sok-sok gazdasági kérdést felépíteni erre a témára. Sokkal inkább arra érdemes összpontosítani, hogy itt felmerült, aktuálisan felmerülő problémákra, amelyek - mint hangsúlyoztam - a következő években is előfordulhatnak, abban a nagyon szűk időintervallumban, ami a törvényjavaslat és annak az elfogadásáig zajlik, egy felmerülő kérdésre kíván megoldást találni ez a javaslat. Nem kizárt, hogy egyébként nagyon ritkán kerül erre sor vagy esetleg sohasem, mint az is elképzelhető, hogy az élet majd úgy hozza, hogy többször is élnek majd ezzel az éppen többségben levők a parlamentben, illetve a kormány, amely ilyen helyzetekbe kerül.

Szó sincs arról - még végezetül hadd hangsúlyozzam -, hogy itt a júniusi törvényjavaslat-benyújtás valamiféle kódolt problémát hozott volna magával. Azt hiszem, a törvényjavaslat mindenképpen azt az eredményt elérte, hogy Magyarország megítélése, stabilitása a pénzügyi világban egyértelműen erősödött, és azokat a következményeket és azokat az előnyöket, amelyeket egyébként reméltek sokan, hogy akár egy IMF-megállapodás hozhat magával, a költségvetés benyújtása, illetve a tárgyalások megkezdése, azt hiszem, sok minden eredményt önmagában is meghozott az ország számára. Itt akár a forint erősödésétől kezdve egészen az államkötvények piacáig, és ha a kamatokat is soroljuk, akkor gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy teljesen megalapozatlan az a megállapítás, miszerint elhibázott lett volna a költségvetés benyújtása. Azt tudom mondani, hogy igenis ez egy fontos és az ország érdekeit szolgáló eljárás volt.

Mint ahogy azt hiszem, összességében, ha azokon a szemüvegeken keresztül nézzük a költségvetési folyamatokat és azok megalkotását, amely szemüvegen keresztül önök nézik, ami nem szól másról, mint valóban a megszorításokról, az elvételről és az emberek zsebében való turkálásról, ha innen nézzük, akkor valóban mi helytelen úton jártunk. Mert nem ezen az úton járunk, hanem, ha kell, akkor bizony azzal az eszközzel, hogy júniusban nyújtjuk be a költségvetést, ha kell, ha ennek akár az az ára, hogy időnként ilyenfajta megoldásokat is alkalmazni kell, de az ország érdeke, az emberek érdeke azt diktálja, hogy lehetőleg ne az ő jövedelmüket, ne az ő életviszonyukat súlyosbítsuk abban a helyzetben, hogy akár egy ilyen nemzetközi gazdasági helyzetben is megoldásokat kell találnunk arra, hogy csökkentsük az államadósságot, kordában tartsuk az államháztartás hiányát.

Nos, tehát ezeket az utakat választottuk, és bízom benne, hogy képviselőtársaim majd - a többségi oldalon legalábbis - támogatni fogják ezt a módosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu