DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A mai vitanapnak talán a legfontosabb kérdése az, hogy mi történt 2002 és 2010 között, hogyan történhetett meg az, hogy ebben az időszakban a GDP-arányos államadósság 54 százalékról 81,4 százalékra növekedett. Ez a mai nap alapvető kérdése, és úgy gondolom, a válsz is viszonylag egyszerű: ebben az időszakban az SZDSZ és az MSZP volt kormányon, tehát a politikai felelősség kérdésére, úgy gondolom, hogy egyértelmű a válasz, egyértelműen politikai hiba, hogy az országot eladósították.

Ennél súlyosabb azonban a helyzet. Ha valaki figyelmesen nézi az éves deficiteket, akkor ebből könnyen leolvasható, hogy ezek mögött egy politikai bűn is volt. Az eladósítás oka egyszerű, szimpla szavazatszerzés. Elegendő, ha csak valaki megnézi, hogy mikor volt az elmúlt húsz évben a legnagyobb a deficit: az 2006, 9,2 százalék. 2006 választási esztendő. Ez egyszerű szavazatvásárlási akció, és ennek érdekében eladósítani az országot, hátrahagyni az emberekre és az országra ekkora adósságot, úgy gondolom, valóban politikai bűn. Itt elhangzott a korábbi miniszterelnök úrtól az, hogy önvizsgálatot szeretne vagy próbál tartani. Úgy gondolom, van is mit tartani ebben. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Így van.)

Többször elhangzott itt, hogy igen, de közben történtek fejlesztések, végbement a jóléti rendszerváltás, volt esetleg növekedés. Veres képviselő úr az előbb említette és kifejtette azt, hogy például az útépítések hány százalékát adják az adósságnak, vagy említette, hogy a jóléti intézkedések hány százalékát adják az adósság növekedésének. (Göndör István: Ez így van, ezt senki nem vitatta.) De nem ez a kérdés. Az alapvető kérdés az, hogy ha a kormány tesz jóléti intézkedéseket, mint például a jóléti rendszerváltást, megvan-e hozzá a fedezet. A fedezet megteremtése a kormány dolga, nem pedig az, hogy meglépem ezeket és ezeket a lépéseket (Göndör István: Nagyarányú adócsökkentés.), aztán majd két év múlva vagy négy év múlva azt mondom, hogy az egyébként az adósságot x százalékponttal növelte. Ez az alapvető probléma.

Többször felmerült, hogy különböző képviselők és pártok megszavazták a jóléti rendszerváltás lépéseit. Nem az ő dolguk lett volna ehhez megtalálni a fedezetet. A jóléti rendszerváltás fedezetének megtalálása az akkori kormány feladata lett volna. Ezt nem tették meg.

Említették a növekedést. A növekedés valóban viszonylag magas volt ebben az időszakban, de jóval alacsonyabb, mint egyébként a visegrádi országokban. A visegrádi országok sokkal gyorsabb növekedéssel húztak el Magyarország mellett, és ez a növekedés is adósságból volt finanszírozva. Na, ez az alapprobléma ebben az esetben.

Nagyon sokszor idézik ebben az országban azt a mondást, hogy nincs ingyenebéd. Kevesen tudják, hogy ez a mondás Robert Heinleintől származik, aki a mondást egész mondatként alkalmazza, nevezetesen: nincs ingyenebéd, ha van, akkor az vagy nem ér semmit, vagy kétszer annyiba kerül. Pontosan ezt tették önök. Egy részét ezeknek az intézkedéseknek elinflálták, most pedig nagyon jól látjuk, hogy azok a jóléti intézkedések kétszer annyiba kerülnek. Sőt, látták abból is egyébként, amikor a 13. havi nyugdíjat megszüntették, amikor a családellátásokat csökkentették, ebből látható volt az, hogy nincs ingyenebéd, vagy ha van, akkor az kétszer annyiba kerül. Tovább súlyosbítja a helyzetet az, hogy az eladósodás javarészt devizában történt. Hadd említsem - egyszer már említettem -, hogy a közgazdaságtan azt az esetet, amikor az adott ország nem képes a saját valutájában eladósodni, eredendő bűnnek nevezi. Ezt az eredendő bűnt - közgazdaságilag így nevezik - követte el ez a kormány, és hagyta hátra örökségül.

Nos, ami a helyzetből való kilábalást illeti, itt már többször elhangzott, hogy a kormány eltökélt az adósság csökkentésében. A kormány az adósság csökkentését elsőrendű célnak tekinti, az adósság elleni harcot pedig az első számú fontos küzdelemnek. Nemcsak az eltökéltség fontos, hanem legalább ennyire fontos azonban az intézményrendszer is, ami megakadályozza, hogy ez az ország soha többet ne adósodjon el, és soha semmilyen politikai erő ne tudja eladósítani ezt az országot. Ezt szolgálja az adósságfék például. Hadd utaljak arra, hogy Lengyelországban 14 éve van adósságfék. Lengyelországban a GDP-arányos eladósodás 55 százalékon van. Magyarországon nem volt. Miért nem lehetett ilyen intézményeket bevezetni? (Dr. Veres János: Mert a Fidesz nem szavazta meg.) Nyilvánvalóan azért, hogy lehessen 9,2 százalékos államháztartási hiányt végigvinni a választási esztendőben.

Vagy csak gondoljanak a devizahitelesek problémájára: egyetlenegy tollvonással az új kormány meg tudta szüntetni ezt a lehetőséget. Önök éveken keresztül nézték, hogyan duzzad fel a devizaadósság, hogyan adósodik el a magyar lakosság, vállalva egyrészt árfolyamkockázatot, vállalva a kamatváltoztatás kockázatát, vállalva azt a nem teljesen egyenrangú adósi helyzetet és azt a helyzetet, ami a bankokkal akkor fennállt. Egyetlen tollvonással meg lehet szüntetni néha bizonyos dolgokat, egyetlen átalakítással, ha van hozzá szándék, de ez a szándék, attól tartok, hogy hiányzott.

Visszatérve: a kormány eltökélt az államadósság csökkentése mellett, ehhez megteremti a szükséges intézkedéseket, megteremti annak a lehetőségét - ahogy említettem -, hogy ezt az országot soha többet senki az életben politikai okokból ne adósítsa el. Ehhez meghozta ez a parlament a megfelelő intézkedéseket a kétharmados többséggel, és itt megköszönöm ennek a kétharmados többségnek azt, hogy ezt megtette.

Tisztelt képviselő hölgyek és urak, az Ecofin többször elhangzott itt, pontosabban a túlzottdeficit-eljárás és a holnapi nap bejelentései. Hadd tegyem hozzá: holnap az Európai Bizottság közzéteszi őszi gazdasági előrejelzését. Holnap az Európai Bizottság semmifajta döntést nem fog hozni, nyilvánosságra hoz egy közel 150 oldalas anyagot, mint ahogy tavasszal is nyilvánosságra hozta (Dr. Józsa István közbeszól.) a tavaszi gazdasági előrejelzését.

Jelzem, hogy a tavaszi gazdasági előrejelzésében is az szerepelt, hogy Magyarország ebben az esztendőben képes 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt, és ez fog szerepelni erre nézve nagy valószínűséggel ebben az őszi jelentésben is. Senki nem hoz semmifajta döntést. Azok a számok, amelyeket egyébként holnap ez a gazdasági előrejelzés jelez, kiindulópontját képezhetik majd annak a döntésnek, amit az Ecofin, tehát a pénzügyminiszterek tanácsa hozhat meg később. Ez nyilvánvalóan egy fontos tájékozódási pont ahhoz, hogy miként látja a gazdaság helyét az Európai Bizottság ebben az esztendőben és a következő esztendőben.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Többen felvetették azt, hogy miért nem beszélünk arról, hogy hogyan került ki ebből a helyzetből. Felhívnám a figyelmet arra, hogy az adósságot, ellentétben azzal, ahogy a Jobbik sokszor említi, hogy próbáljuk meg leírni, vagy próbáljuk meg nem törleszteni vagy nem fizetni, én úgy gondolom, hogy az öngyilkosság. Az adósságot igazából csak kinőni lehet, egy nagyobb gazdasági növekedéssel lehet kikerülni az adósságból. (Dr. Józsa István: Ezt mondjuk mi is.) Ahhoz pedig két dolog kell: egyrészt meg kell állítani az adósság növekedését, végre kell hajtani a gazdaságban azokat a trendfordulókat, amelyek nélkül nem lehet növekedési pályára állítani a gazdaságot.

(15.00)

Szükség van trendfordulókra, és szükség van azokra a reformokra, amelyek megalapozzák a növekedést. Én öt trendfordulót említenék. A GDP-arányos államadósság csökkenő pályán van. Az önök nyolc éve alatt folyamatosan növekedett, 2010-ben elérte a csúcspontot, ekkor 81,4 százalék volt, idén nyáron a Nemzeti Bank szerint 77,6 százalékon volt. Csökkenő pályán van. Képesek vagyunk a deficitet 3 százalék alatt tartani. Az a vita, ami jelenleg zajlik a bizottsággal, arról szól, hogy három egész valami nagyon pici vagy három egész alatti. Erről szól. Nem arról szól, hogy 9,2. Nem, arról szól, hogy 3 százalék alatt tartjuk.

Csökkent az általános adóterhelés Magyarországon. Csökkent az állami újraelosztás, és növekszik a foglalkoztatás. Tudom, hogy ezeket állandóan vitatják, ezeknek a számait. Kérem, nézzék meg pontosan, a foglalkoztatás bővül ebben az országban. Foglalkoztatási trendváltás van, csökken az állami újraelosztás, és csökken az általános adóteher. Tavaly is csökkent, idén egy picit szinten van, és az a tervünk, hogy tovább csökkenjen, legyen nagyon sok trendforduló.

A másik oldalon nagyon sok reform indult el ebben az országban. A munkaerőpiac talán a legjobb példája a reformoknak, ahol a legfontosabb feladat az, hogy az emberek ne segélyből, hanem munkából tudjanak megélni.

A harmadik, ami még a kiúthoz nagyon fontos azon kívül, hogy trendfordulók kellenek a gazdaságban, a makrogazdaság tekintetében szükségesek azok a reformok, amelyek a gazdaságot növekedési pályára állítják, a tehermegosztás politikája is kitüntetett szerepet játszik abban, hogy miként találjuk meg a kiutat ebből az adósságcsapdából, amibe vitték az országot. A kormány eltökélt amellett, hogy annak az adósságnak a terheit, amit önök halmoztak fel, ne a lakosság viselje.

Ha valaki nézi a számokat, például önmagában az, hogy csak az adósság törlesztésének a kamatterhe ebben az esztendőben a GDP 4,2 százalékát teszi ki, több mint 1200 milliárd forint, szerintem mindannyian tudnánk célokat találni, hogy mire lehetne használni ezt az 1200 milliárd forintot, miként lehetne könnyebb az emberek élete ettől. Ugyancsak lehetne számokat említeni, hogy hány milliárdnyi eurót törleszt vissza idén az ország és jövőre is azokból a hitelekből, amelyeket önök vettek fel. Nos, én úgy gondolom, hogy köszönettel és tisztelettel tartozunk Magyarország lakosságának azért, hogy ezt a nehéz adósságot, az önök által hátrahagyott nehéz adósságot viselni tudjuk, önök pedig bocsánatkéréssel tartoznak a magyar népnek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Dr. Józsa István: Már bocsánat!)

Forrás: parlament.hu