DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy az itt a vitában eddig elhangzottak egyértelműen rögzítették azt, amiről a jogszabály szól, én elsősorban nem az egyértelmű hatáskörmegosztásról, illetve a jogszabályban egyébként pontonként fellelhető tartalomról szeretnék beszélni, hanem azokról a kérdésekről, amelyek itt azért néhány ellenzéki hozzászólásban már felvetésre kerültek, vagy amelyek felvetésre kerültek akár a kulturális bizottság ülésén, akár pedig néhány héttel ezelőtt azon a bizonyos bizottsági tárgyalássorozaton, amit éppen ellenzéki javaslatra tartottunk. Ott egy tájékoztató hangzott el, utána pedig egy vita bontakozott ki pont az örökségvédelemmel kapcsolatban, illetve annak új szabályozása vonatkozásában.

Én úgy érzem, hogy akkor sem és legutóbb a bizottsági ülésen sem elsősorban a jogszabály tartalmi kérdéseivel, hanem sokkal inkább a hozzáfűzött vélelmekkel vagy vélelmezésekkel foglalkozott az ellenzék. Mégpedig kivetítette, nem tudom, hogy saját vágyait, saját álmait vagy éppen pontosan mit, és olyan dolgokat látott bele ebbe a jogszabályba, ami nincs, és még véletlenül sem arról beszélt, ami egyébként benne van. És itt most nem azokról a tartalmi kritikákról beszélek, amelyek egy részével akár még egyet is lehet érteni, vagy éppen már módosító indítványok is szólnak ezek pontosításáról, hanem kifejezetten olyan kérdések felvetéséről, amelyek itt kizárólag a jogszabály mögött gazdasági és egyéb jellegű érdekeknek a felvetését, ráadásul ezt önmagában mint bűnt és a bűnnek megfelelő kategóriát emelték ki és sejtették. Mert természetesen konkrétumok ebben a tekintetben akkor sem és most sem hangoztak el.

Úgy beszéltek erről a rendszerről, amelynek az átalakítása megtörténik, vagy ami az elmúlt időszakban már megkezdődött, és amit ez a rendszer fölvált, mintha az egy problémamentes, a szakma által teljesen elfogadott, soha ilyen jó megoldásokat nem tartalmazó rendszer lett volna, ami kiválóan működött, semmilyen problémája nem volt, semmilyen nehézsége nem volt. Ehhez képest most ezt a kiváló rendszert valami egészen más fogja váltani, ami pedig maga a rossz.

De kérem, tisztelt Országgyűlés, ez nem így van. Az a rendszer, aminek az átalakítása zajlik ezen a területen is, közel sem volt problémamentes, közel sem volt hibátlan, és közel sem működött olyan kiválóan, mint amiről itt egyébként szóltak képviselőtársaim, vagy szóltak éppen a bizottsági ülés keretében.

Tudjuk azt, hogy nem kapott az a rendszer megfelelő forrásokat, ebből következően működni sem tudott. Tudjuk azt, hogy bizony létrejöttek olyan vízfejek, amelyek vonatkozásában ugyan lehet, hogy van olyan szakmai rész vagy adott esetben olyan politikai szervezet, amely azzal egyetértett, hiszen létrehozta vagy támogatta, de ez nem azt jelenti, hogy ez jól működött volna, vagy nem azt jelenti, hogy egyébként ez akkor a szakma teljes egységét vagy akár csak többségének támogatását is élvezte volna. Itt kifejezetten például a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat működésére is gondolhatunk. És valljuk be, hogy nagyon sok hatásköri probléma is felmerült a korábbi rendszer vonatkozásában. Ez mind-mind azt mutatta, hogy igenis, ehhez hozzá kellett nyúlni.

Természetesen egy ilyen rendszer átalakításának nem biztos, hogy egy lépésben célszerű megtörténnie, mint ahogy most sem így történt, hanem több lépés vezetett el ahhoz a jogszabályhoz, amelynek most a vitáján itt részt vehetünk. Részint, ugye, az örökségvédelmi intézményrendszer alakult át a KÖSZ megszüntetésével és azzal, hogy a feltárási jog visszakerült a megyei múzeumokhoz, amelynek elvételével egyébként a szakma jelentős része annak idején nem értett egyet. Tovább megyek, el is lehetetlenítette a megyei múzeumok működését vagy legalábbis jelentős részében megnehezítette. Tehát az, hogy ez a feltárási jog visszakerült, szerintem kifejezetten egy fontos első lépés volt.

Ezt követően, miután az életben az örökségvédelem sem csak egy önálló identitás, aminek nincs környezete, a környezet, a jogi környezet alakulását, a közigazgatás átalakítását is figyelembe kellett és kell venni ennek a rendszernek az átalakításánál is. A közigazgatási reformra vonatkozó döntésekkel összefüggésben újabb döntéseket kellett ezen a területen is hozni azzal, hogy a megyei hatáskörű múzeumok fenntartói helyzete rögzítésre és meghatározásra került a megyei jogú városok esetében.

Ezután meg kellett teremteni a megyei hatáskört meghaladó esetleges jövőbeli beruházásokhoz szükséges jogszabályi hátteret is. Ez a jogszabályi háttér és ennek megteremtése az, amiről itt mi most ennél a jogszabálytervezetnél és javaslatnál egyébként beszélünk. Az egész vitában, ami a kulturális bizottság ülésén kialakult, érdekes módon egyébként, most a bizottság ülésén, semmint az ezt megelőző bizottsági ülésen, ott szerintem mesterségesen ellentétpárok kialakítására került sor. Az ellenzék úgy próbálta beállítani, mintha ez a javaslat a nemzeti érdekek feladását jelentené a gazdasági érdekekkel szemben, azonban szeretném hangsúlyozni, hogy ez egyáltalán nincs így.

Egyfelől azért tegyük zárójelesen azt a megjegyzést az asztalra, hogy a gazdaság sikeressége a munkahelyteremtő beruházások megvalósítása is, azt gondolom, nemzeti érdek, kérdezzük meg azoktól az emberektől, akik éppen ezen beruházások nyomán nyernek új munkahelyet, hogy ők ezt érdeknek, nemzeti érdeknek tekintik-e. Azt gondolom, hogy igen. Másfelől eleve hamis az a beállítás is, hogy a nem szakmai érdekek kizárólag gazdasági befektetői érdekek volnának, vagy hogy ezek ne lehetnének egyébként a szakmai érdekekkel összhangba hozhatóak.

Én a magam részéről önkormányzati vezetőként azt pedig kifejezetten furcsának tartom, és ki is kérem az önkormányzati szektor részéről is magunknak, ami nem a bizottsági ülésen, hanem a korábbi beszélgetésen hangzott el, hogy itt az önkormányzati érdekek és az önkormányzatok szerepe ebben a tekintetben negatív színben tűnjön föl. Mintha az önkormányzatok nem lennének abban érdekeltek, hogy a területükön, a közigazgatási területükön lévő, egyébként örökségvédelmi szempontokat is felvető például műemlékek vonatkozásában azok ne megfelelően, az értékeket megőrizve kerüljenek felújításra.

(20.00)

Azt hiszem, hogy ennek a felvetése olyanok részéről történhet meg, akik az önkormányzati szektort nem ismerik, és ezt most nemcsak 2012-re, hanem az elmúlt 1,5-2 évtizedre is szeretném vonatkoztatni. Azt gondolom, hogy nincs az a bolond és balga önkormányzat, ami ezt a szempontot ne próbálná igenis érvényesíteni, azzal együtt, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem lehet hozzányúlni egy ingatlanhoz, vagy nem lehet annak a felújításához, korszerűsítéséhez vagy éppen annak a használhatóságához, fenntarthatóságához is fűződő szempontokat érvényesíteni, azt gondolom, hogy ezt is érvényesíteni kell.

Azt hiszem tehát, hogy igenis az ellentétpár kialakítása, az érdekek, a gazdasági érdekek és egyébként az örökségvédelmi érdekek között, az hamis beállítás, és szerintem kifejezetten káros. Azt hiszem, hogy a helyi közösség szempontjaihoz mindegyik hozzátartozik, és pont az a dolog lényege, hogy ezeket össze lehessen hangolni, a szakmai szervezetek is össze tudják hangolni, és az ezzel a feladattal, hatáskörrel rendelkező hivatalok és hatóságok is egyébként, össze tudják hangolni.

Úgy érzem, hogy az a fontos tehát, hogy egyszerre működjön a kulturális értékek megőrzése, gyarapíthassunk településeink, városaink hírnevét, idegenforgalmát, jól működjön ebben a tekintetben a gazdaság is, hiszen így munkahelyek létesülhetnek és létesülnek, és egyúttal a helyi közösség érdekeit is szolgálják, és hozzáférhetővé teszik ezek a fajta beruházások, tehát ezeket ezért sem szabad ellentétpárként felállítani.

Azt is szeretném elmondani és kifejezni, hogy a mostani átalakítás vonatkozásában is fontos elemezni, hogy történt ez a múltban, és az mennyiben és hogyan volt képes ezeknek az ügyeknek, például az örökségvédelem ügyének a kezelésére. Számos székesfehérvári példát tudnék hozni, pozitív és negatív példát is abban a tekintetben, hogy milyen örökségvédelmi intézkedések történtek akár az elmúlt 1,5-2 évtizedben is, amelyek pozitívak voltak, illetve amelyek negatívak. Mindegyiknél szerintem egyértelműen és jól mutatkozott meg az, hogy a rendszer nem működött jól, nagyon is személyfüggő volt egyébként a rendszer, nagyon is egy szakembernek a hozzáállásán múlott az, hogy csak egy szempont került érvényesítésre, vagy érdemben lehetett előrelépni az adott örökségvédelmi probléma vagy feladat megoldása tekintetében. Márpedig, ha egy rendszer személyfüggő, ha egy szervezet és strukturális rendszer személyfüggő, akkor azt gondolom, hogy az nem működik jól, és egyáltalán nem olyan, amihez ne lehetne hozzányúlni, vagy ne lehetne azon változtatni, vagy korábbi, szerintem negatív beidegződéseken egyébként ne lehetne gondolkodni.

Igenis vannak olyan szempontok, amelyeket egy ilyen kérdéskörnél figyelembe kell venni, és ezért azt gondolom, hogy ezek mindenképpen azt mutatják, hogy érdemes ez a rendszer a változtatásra. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként adott esetben a gyakorlat során ne derülhetnének ki olyan kérdések, amik újabb változtatásokat tesznek majd szükségessé, hiszen - és pont erre alkalmasak az alacsonyabb jogszabályok - a rendszernek rugalmasnak kell lennie. De ez nem azt jelenti, hogy a rugalmasság önmagában az értékek feladását jelenti. Én tudnék olyan székesfehérvári műemlék ingatlanokat mutatni, vagy olyan területeket, ahol olyan beruházások történtek, ahol, hogyhogy nem, az a régi, állítólag kiváló intézményrendszer egyáltalán nem tudta megvédeni azokat az értékeket, amelyek ott, egy ilyen történelmi városban voltak. Vagy pusztulnak ezek az értékek, mert pont egy-egy személy negatív hozzáállása okán gyakorlatilag lehetetlen, hogy adott problémákat például belvárosi vagy egyéb környezetben kezelni lehessen.

Azzal együtt, hogy nagyon pozitív példákat is tudnék mondani. Komoly, 3-4 ütemben megvalósuló, 1-1,5 évtizedig közösen megvalósított műemléki fejlesztések vonatkozásában pozitív példák voltak. De ugyanilyeneket tudnék mondani, amiket ciklusokon keresztül, különböző összetételű önkormányzatok, különböző pártállású polgármesterek is szerettek volna megoldani, és hogyhogy nem, az állítólag kiválóan működő intézményrendszeren ez mindig felbukott. Merthogy nem az intézményrendszeren bukott föl, hanem egy-egy személy, adott esetben szakember hozzáállásán vagy szubjektív véleményén, amit ő szakmai köntösbe tett. Azt hiszem, hogy ennek semmi értelme nincsen, mert ez nem örökségvédelem, és nem adott esetben ezeknek az értékeknek a megőrzése, hanem sok esetben pont ezeknek az értékeknek a feloldása.

Mindösszesen annyit szerettem volna ehhez hozzátenni, természetesen lehet abban vita, hogy egy adott kormány, adott kérdésben felállított intézményrendszere hatásköri feladatmegosztása jó vagy nem jó, de ebben a kérdésben sem érdemes szerintem arról beszélni, hogy ami eddig volt, az kiváló volt, mert éppen valaki más hozta létre, és most, ami változás van, az ebből fakadóan, miután ezt meg más hozza létre, ezért ördögtől való, és csak gazdasági érdekeket és beruházói érdekeket szolgál. Azt pedig pláne nem fogadom el, hogy önmagában ezek az érdekek le legyenek söpörve, hogy ezek nem nemzeti érdekek, vagy nem értékeknek a megőrzését jelenti.

Érdemes eljönni egy önkormányzati tulajdonban lévő Hiemer-Font-Caraffa épületegyüttesbe Székesfehérváron, s megnézni, hogy hogyan lehet örökségvédelmet megvalósítani úgy, hogy az érték is megmaradt, de közben kapott olyan feladatokat, olyan funkciókat az adott ingatlanegyüttes, amely egyébként a fenntarthatóságát is biztosítja, és azt is biztosítja, hogy a meglévő értékeket be lehet mutatni nemcsak ma, hanem meg lehetett azt őrizni az utókornak, a mi örököseinknek, a mi gyermekeinknek vagy éppen unokáinknak is. Pont azért mondom ezt a példát, mert ez három ütemben, több cikluson keresztül megvalósuló ingatlanfejlesztés volt. Nagyon sokaknak köszönhető az, hogy ezt néhány hónappal ezelőtt teljes egészében át lehetett adni, és be lehetett mutatni a nagyközönség számára, hála a rugalmas, de ahol viszont kell, keményen, az értékek őrzése érdekében fellépő szakembereknek is, legyenek azok bármilyen szakma képviselői. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

A Fidesz a maga részéről általános vitára alkalmasnak tartotta a jogszabályt, és annak megszavazását is javasolja az Országgyűlésnek azzal együtt, hogy érdemes azt gondolom, több, már benyújtott módosító indítványt is áttekintetni annak érdekében, hogy ezt a javaslatot tovább lehessen pontosítani és finomítani. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu