DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Puskás képviselő úrnak abban igaza van, hogy a látszatokra kellett a pénz, mint ahogy látszatokra kell a pénz most is. Azt gondolom, hogy itt van igazából a kutya elásva. Merthogy milyen látszatokra kellett a pénz?

Valójában az igazi gyökérprobléma, ha úgy tetszik, az ország stratégiai problémája nem önmagában az államadósság. Az államadósság felhalmozódása az elmúlt 10 évben - mert ne legyen félreértés, itt nem 2002 májusában kezdődött el ez a pálya - egy következmény. Az igazi probléma a nemzetgazdaság teljesítőképességének a tönkretétele, ami terheli az előző kormányok lelkiismeretét, az első Orbán-kormány lelkiismeretét is.

Arról van szó, hogy az a gazdasági paradigma, ami elindult a rendszerváltás éveiben, tehát a 80-as évek végén, amely egyoldalúan az ország külföldi tőkevonzó képességét helyezte előtérbe, ez az ezredforduló után kifulladt. Ezt az ezredforduló utáni kormányok azzal próbálták kendőzni, hogy a háztartások, a vállalkozások és az önkormányzatok eladósítására építve próbáltak keresletet bővíteni. Tehát maga az államadósság felhalmozódása elkendőzte azt a problémát, hogy az a gazdaságpolitikai, fejlesztéspolitikai stratégia, amit az elmúlt 20 év kormányai követtek, kifulladt, megbukott. Sajnálatos, hogy ebből a következtetéseket ez a kormány sem vonta le.

Igaza van önnek, képviselő úr, a látszatokra kell a pénz, most is. Ha önök valóban az államadósság ellen hirdetnének szabadságharcot, akkor hogy a fenébe' van az, hogy a jövő évi költségvetésben több mint 600 milliárd forint a hivalkodás ára, amit az emberekkel akarnak megfizettetni?! Ha nem akarunk a jövő generációk nyakába még nagyobb adósságterhet zúdítani, akkor nem lehet presztízsberuházásokat generálni, nem lehet a kormányzati kommunikációt földuzzasztani, hogy ezzel is megvezessék a választópolgárokat.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

(12.20)

Forrás: parlament.hu