KARÁCSONY GERGELY (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt elnézést, hogy nem olyan régen érkeztem a vitára, egy egyetemi előadásról jövök, azért nem tudtam az eddigi felszólalásokat meghallgatni.

Az LMP annak idején nem szavazta meg azt a filmtörvény-módosítást, amelynek a korrekciójára törekszik ez a mostani, előttünk lévő javaslat, és ezért az alapvetően meghatározza a hozzáállásunkat ehhez a javaslathoz is. Annak idején nem támogattuk, elsősorban azért a koncepcióváltást, mert azt gondoljuk, hogy a korábbi filmfinanszírozási rendszer persze enyhén szólva átgondolásra szorult, talán éppen vannak itt néhányan, akik olvasták, tegnap az atlatszo.hu-n megjelentek a Mozgókép Alapítvány belső ellenőrzésével kapcsolatos azon dokumentumok, amelyek pontosan mutatták azt, hogy ott enyhén szólva nem volt minden rendjén.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Andy Vajna kormánybiztos úr nagyon sok szempontból jó munkát végzett, hogy konszolidálni tudta itt a helyzetet anyagi értelemben, és filmművészeti szereplőktől kapott információk alapján úgy tűnik, hogy az a félelmünk, hogy a magyar nemzeti filmgyártás valamifajta kommercializálódás irányába mozdulna el, ez a félelmünk, úgy látszik, hogy nem igazolódott. Ez azért nem igazolódott, mert nem indult el semmilyen irányba, ugyanis nincsenek filmek. Én azt is el tudom fogadni, hogy az a fajta filmtámogatási rendszer, ami nyilván egy prosperálóbb gazdasági környezethez volt kialakítva az előző filmtörvény által, nem volt fenntartható, mert a magyar adófizetők pénzéből valószínűleg ennyi pénzt magyar film támogatására nem tudtunk fordítani.

Ugyanakkor, miközben azt látjuk, hogy az előző filmtörvény-módosítás legpozitívabb eleme a kiszámítható finanszírozás volt - a hatos lottó járulékalapjának a bevonásával -, tehát elvileg ez a probléma megoldódott, mégis az elmúlt időszakban, a kormányváltás óta semmilyen film nem készült el Magyarországon ebben az új rendszerben. Korábban, 2004-től 25-30 játékfilm készült el, az elmúlt két és fél évben pedig három filmet forgattak le, de még egy sem lett befejezve, tehát tulajdonképpen nyugodtan mondhatjuk azt, hogy leállt a magyar nemzeti filmgyártás, még akkor is, hogyha elképzelhető, hogy az új rendszerben végül is kiváló alkotások fognak születni, de erről egyáltalán nem tudunk semmit. Az biztos - tényleg próbálok igazságos és konstruktív lenni -, az a félelmünk, hogy valahogy a minőség felhígulását eredményezné a dolog, ez valószínűleg nem fog bekövetkezni, hiszen ezt sejtjük a visszajött információk alapján, hogy ez a fajta veszély, amit egy hollywoodi producer megjelenése jelentett a magyar nemzeti filmművészetben, ez a félelmünk alaptalan volt.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy mi az, amit nem orvosol ez a javaslat, pedig azt gondolom, hogy fontos lenne orvosolni. Amikor a Nemzeti Filmalap átvette a Magyar Mozgókép Alapítvány feladatait és vagyonát, és persze az adósságait is, hozzáteszem, akkor néhány nagyon fontos feladat nem került átvételre, amit korábban egyébként a Mozgókép Alapítvány finanszírozott. Például éppen, azt hiszem, két napja jelentette be egy újabb budapesti művészmozi azt, hogy bezárja a kapuit. Hiába néz így, államtitkár úr, a Kino Mozi bejelentette, hogy nem üzemelnek tovább. Lehet, hogy ön tud valami pozitívabb fejleményt ebben az ügyben, akkor majd kérem, hogy mondja el, de például annak a mozihálózatnak és annak a tág értelemben vett filmkultúrának a támogatása, amely egyébként a Filmalap költségvetésének egy elenyésző részét tenné ki - hogyha ezzel is foglalkozna, átvette volna ezt a feladatot a Mozgókép Alapítványból -, ezzel a minimális összeggel tudnánk fenntartani azt a mozihálózatot, azt a tágabb értelemben vett befogadó közönséget, amelynek ezek a filmek készülnek. Tehát lehet, hogy lesznek kiváló magyar művészfilmek, csak ha már nem lesznek mozik, ahol ezeket vetítik, akkor nem tudom, hogy minek csináljuk őket. Nyilván máshol is lehet ezeket vetíteni, csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy jelenleg az artmozihálózat vagy a városi mozihálózat, hiszen itt nem kifejezetten artmozikról van szó, egyszerűen a plázamozikon kívüli világról, ami sajnos, részben egyébként az önkormányzatoknak azon hibás stratégiája miatt, hogy a moziüzemeltetési jogokat odaadták a plázamoziknak, olyan konkurenciát csináltak a saját mozijaiknak, hogy nem tudnak ma már rentábilisan működni. Nagyon fontos lenne, hogy ezeknek a kiszámítható finanszírozása megoldott legyen.

(18.40)

Államtitkár úr többször tett arra ígéretet, jelzést, hogy ez meg lesz oldva más forrásokból, például a Nemzeti Kulturális Alapból, de egyelőre nem látjuk az ezzel kapcsolatos fejleményeket. Majd államtitkár úr felvilágosít, ne nézzen ilyen csúnyán... (L. Simon László: Jó lenne tájékozódni!) Köszönöm szépen előre is. Feladtam egy magas labdát, amit majd leüthet, de én örülni fogok akkor, ha megnyugtató híreket tud mondani. Én egyelőre nem ezt látom.

Akkor beszélhetnék még az egyéb filmszakmai szervezetekről, a különböző folyóiratokról, amelyeket szintén korábban támogatott a Mozgókép Alapítvány. Ezek a feladatok most gazdátlanul maradtak, és egyszerűen veszélyben látom azt a közönséget, ami elsődlegesen tudná ezeket a filmeket befogadni, értékelni.

Azt is fontos elmondani, hogy a filmtörvény-módosítás miatt a kisfilmek, animációs filmek készítése átkerült a Médiaszolgáltatási Alaphoz, ahol azt látjuk, hogy néhány producer rengeteg alkotással lehet gazdagabb, általában a rokonaik egyébként részt vállalnak ott a Médiaszolgáltatási Alap munkájában, tehát van némi összeférhetetlenség. De nem is erről akarok beszélni, hanem arról, hogy ott sem készülnek filmek, tehát a dokumentumfilm-gyártás, kisfilmgyártás, ismeretterjesztési filmek gyártása is ugyanúgy leállt, egy másik területen ugyanúgy nem látjuk az eredményeket.

Végül egy nagyon fontos fejlemény, amit valamilyen szinten, ha jól értem, ez a javaslat kezelni akar, ez pedig az, hogy a társaságiadó-kedvezményeknek a filmiparba való behozása 20 százalékos adókedvezménnyel, annak volt egy nagyon erős versenyerejű hatása a magyar filmiparban. Tehát nagyon sok külföldi produkció ezzel az adókedvezménnyel élve Magyarországon született meg, ezáltal tulajdonképpen, ha nem is elsősorban persze kifejezetten a magyar nemzeti filmművészetet segítette ez, de mindenesetre egy olyan filmipart tudott kialakítani, aminek szerintem összességében az állam még valószínűleg adószempontból is a kedvezményezettje volt, mert valószínűleg az az adókedvezmény, amit közvetetten az állam adott ezeknek a cégeknek, ez valószínűleg visszajött azzal, hogy az európai piacon a magyar filmgyártás versenyképes tudott lenni.

Igen ám, csak közben más irányba is megnyíltak a társaságiadó-kedvezmény csapjai, és ráadásul úgy tűnik, hogy a jelenlegi Orbán-kormány számára a sport egy kiemelt ágazat, amivel én most nem akarok vitatkozni. De azért kétségtelen tény, hogy a társaságiadó-kedvezményeknek az óriási mértékben a sportba való átzsilipelése miatt szintén súlyos veszteségeket kellett hogy elszenvedjen a filmiparunk, és ma már alig hallani arról, hogy a filmproducerek a piacról össze tudnák szedni azt a társaságiadó-kedvezményi bevételt, ami a filmek büdzséjének legfeljebb 20 százalékát jelentette.

Úgyhogy, bár alapvetően, LMP-s politikusként nem vagyok a centralizáció híve, és abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ez a javaslat kellően átlátható módon kezelné a társaságiadó-kedvezményeknek a Filmalapon keresztül való lehívását, de ebben azért azt a szándékot is felfedezni véljük, hogy részben magát a Filmalap által támogatott filmeket, részben egyáltalán a magyar filmiparnak az adókedvezmény-bevonási képességét talán ezzel a centralizációval segíteni lehet. Ha ez lesz az eredménye, akkor azt gondolom, hogy talán elfogadható az, hogy ebbe az irányba mozdul el a javaslat.

Van még néhány további része a javaslatnak, néhány olyan definíciópontosítás, amit szintén támogatni tudunk, tehát összességében ezzel a javaslattal önmagában egyetlenegy problémánk van, hogy nem változtatja meg alapvetően azt a rendszert, amit meg egyébként nem nagyon szeretünk.

És akkor itt még egy dolgot azért el kell mondanom, hogy azóta született egy alkotmánybírósági döntés arról, hogy nem volt alkotmányos a Mozgókép Alapítvány tulajdonképpen államosítása. Ez persze más közalapítványokra is igaz, erről van egy alkotmánybírósági döntés, tehát messze nem állta ki a jogállamiság próbáját, ami most azért újra kinyitja azt a vitát, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívumban elhelyezett filmvagyon is átkerül a Filmalaphoz, amivel kapcsolatosan azért élénk tiltakozást váltott ki a Filmművészek Szövetségében ez az újabb államosítás.

Tehát összességében ez a javaslat remélhetőleg javít azon a finanszírozási problémán, amivel küzd a magyar filmipar. Ezt azonban nem kellően átlátható módon teszi, illetve nem változtat azon az alapvető szabályon, hogy gyakorlatilag arról, hogy milyen film, milyen filmes produkció vagy milyen alkotó kaphat támogatást a magyar adófizetők pénzéből, az ezzel kapcsolatos döntések továbbra is egy olyan grémium kezébe vannak adva, amely továbbra sem élvezi a magyar filmművészet egységes támogatását, és akkor még nagyon finoman szóltam. Ez a rendszer lehet, hogy kiváló filmeket fog eredményezni, csak nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezeket a filmeket mikor fogjuk már végre látni.

Összességében tehát azt mondhatom, hogy az LMP ezt a javaslatot valószínűleg nem fogja leszavazni. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy tartózkodni fogunk a végén, mert egy olyan rendszernek a finomhangolásáról szól, amely rendszerrel alapvetően nem tudunk egyetérteni, és ami bár megoldott számos problémát, az előző rendszer főleg anyagi természetű problémáit, valójában tulajdonképpen az elmúlt két évben leállította a magyar filmművészetet, a magyar filmgyártást, és összefüggésben a társaságiadó-kedvezményeknek a sportba való átzsilipelésével, tulajdonképpen még a piaci finanszírozás is egyre nehezebbé vált. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Dr. Józsa István tapsol.)

Forrás: parlament.hu