SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Lassan már megszokhattuk, azonban elfogadni továbbra sem tudjuk azt a gyakorlatot, amely szerint a kormány rendkívüli gyorsasággal akar elfogadtatni a tisztelt Házzal egy olyan komplex törvénytervezetet, mint amilyen az előttünk lévő törvénytervezet is.

(22.40)

Ezt a jogszabályt október 27-én nyújtotta be a belügyminiszter úr, és ma, november 6-án le is zárul az általános vita. Nem gondoljuk, hogy ilyen ütemben megfelelő tartalmú és minőségű szabályrendszereket lehet kidolgozni. Jól példázza ezt az a konkrét eset is, amely éppen e törvénytervezettel kapcsolatosan állt elő. Nevezetesen, hogy ugye vitatkozhatnánk itt, hogy az épített környezet kialakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 14/A. §-ának a módosítása is a törvényjavaslat része, holott ennek a törvénynek nincs, és soha korábban nem is volt ilyen szakasza. Nincs ilyen szakasz, amit önök beleírtak ebbe a törvénytervezetbe, nem volt, és nincs is, a jelen pillanatban sem.

Tehát jól látható, hogy miközben önök rohamtempóban írják át a mindennapi életünket alakító szabályokat, a munka minősége már olyan szintre süllyedt, hogy gyakorlatilag egy társasjáték vagy kártyajáték szabályai komolyabb koherenciával bírnak. Ez azonban számos szempontból - és nem csak jogelméleti okokból - aggályos. A budapesti rakpartok ügye valóban komoly relevanciával bír, például a nemzetközi turistahajók kiszolgálásához kapcsolódó infrastruktúra megfelelő biztosítása a főváros turisztikai vonzereje szempontjából kiemelkedő fontosságú. Ugye, éppen az idei nyár eseményei mutattak rá arra, hogy a szabályozás hiányosságai, illetve egyes fővárosi kerületi önkormányzatok magatartása mekkora károkhoz vezethet. A budai rakpartok kikötői éppenséggel a turisztikai szezon derekán maradtak üresek, míg a pesti rakparton méltatlan körülmények között állomásoztak a több száz külföldi turistát befogadó szállodahajók.

Megértem polgármester úr, amit itt elmondott, csak azt nem értem, hogy miért a szezon közepén gondolta ön úgy, miért a szezon közepén vette észre, hogy ilyen problémák vannak. Ezt nem vette észre, mondjuk, 2011-ben, akkor nem volt probléma? Tehát - durván már két éve regnáló polgármester - most, a szezon közepén kellett ezt a döntést meghozni? Nem lehetett megvárni esetleg a szezon végét, és utána szabályozni? Nem, ezt akkor kellett. Biztos, hogy azok az okok, amiket ön mondott, biztos azok az okok, és nem voltak ennek a döntésnek más, általunk nem ismert okai és indokai. Tehát nyilván ezek az események egyébként nem elsősorban a közterület-használati szerződések meghosszabbítását megtagadó budavári önkormányzatnak okoztak veszteségeket, hanem a főváros egésze számára komoly anyagi és erkölcsi veszteséget jelentett, ez meggyőződésem.

Történt mindez amellett, hogy a Duna-delta és Budapest - ideértve a Duna két partját - 1991 óta az UNESCO-világörökség része. Az Európai Parlament 2011. február 17-én meghozott, a Duna-régióra vonatkozó európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló állásfoglalása leszögezi, hogy a fejlett belvízi kikötők és a belvízi hajózás és a vasúti közlekedés logisztikai kombinációja fontos gazdasági fejlődési lehetőséget jelent a Duna-régió EU-val szomszédos államai számára is, és hozzájárulhat a közlekedési akadályok felszámolásához. Ugyancsak a Duna-régióra vonatkozó stratégiában foglaltak szerint a régió kulturális, etnikai és természeti gazdagsága egyedülálló, a Duna mentén világvárosok és történelmi emlékhelyek találhatók, és nincs a világon még egy olyan folyam, amelynek partján ennyi főváros terülne el. Modern turisztikai kínálatra és infrastruktúrára van tehát szükség, hogy mind a vendég, mind pedig a szolgáltató jól járjon.

A tárgyban született hangzatos állásfoglalások, cselekvési tervek, stratégiák ellenére bejárta a sajtót a budai alsó rakparton a turisztikai idény derekán üresen maradt pontonok esete, illetve az azzal kapcsolatos nyilatkozatok, valamint lakossági észrevételek, amelyek egybehangzó tartalma szerint nincsenek meg a minimális infrastrukturális feltételek sem az egyébként jelentős vendégforgalmat bonyolító szállodahajók megfelelő kikötésére.

Itt kell megjegyezni, hogy több mint két éve hatályos az EU Duna-régióért felelős kormánybiztos kinevezéséről és feladatairól szóló kormányhatározat, amelynek értelmében a kormány az EU Duna-régió stratégiával összefüggő kormányzati tevékenység irányítására kormánybiztost nevezett ki, először Barsiné Pataky Etelka, később Medgyesy Balázs személyében. Súlyosan aggályos azonban, hogy az elmúlt két esztendő során érdemi kormányzati intézkedés nem volt tapasztalható az ügyben, és bár kifejezetten üdvözlendő a jelenleg megmutatkozó szabályozási szándék, annak sem a módszere, sem a minősége, sem pedig tartalma nem fogadható el maradéktalanul.

Éppen ezért - és egyben konstruktív ellenzéki magatartásunk ismételt megnyilvánulásaként - igyekeztünk a javaslathoz jobbító szándékkal hozzáállni, és a rendelkezésünkre álló szűkös idő ellenére olyan irányba terelni a jogalkotás folyamatát, hogy ezáltal valóban a közösség, a főváros gyarapodása valósuljon meg. Ebből kifolyólag csak magam összesen tíz darab módosító indítványt nyújtottam be a javaslathoz, amelyek egy része érdemi, tartalmi módosítás, más része kifejezetten technikai korrekcióra irányul, éppen a már fent említett adminisztratív, ám a jogalkotás keretein belül megengedhetetlen hibák kiküszöbölésére.

Jelenleg legfontosabbnak tartjuk azt, hogy a szóban forgó ingatlanok esetén a Fővárosi Önkormányzat ne használati jogot, hanem tulajdonjogot szerezzen. A Fővárosi Közgyűlés tevékenységének keretein belül is napi szinten látjuk azt az általunk egyébként elfogadhatatlannak tartott gyakorlatot, hogy egyes fővárosi kerületi vezetők lobbiereje nem egy esetben szétzilálja a nyilvánvalóan egységes budapesti érdekek érvényesülését. Feltétlenül el szeretnénk kerülni tehát annak a nemkívánatos helyzetnek az előállását, hogy egyes kerületi érdekek a számukra fenntartott tulajdonjog alapján esetlegesen bármilyen vétót gyakoroljanak az egységes fejlesztés irányába ható törekvésekkel szemben. Egy átfogó koncepció megvalósításához nélkülözhetetlen a tulajdonból eredő és mindenre kiterjedő jogosítványok gyakorolhatósága a főváros részéről.

Ez az elgondolás tehát üdvözlendő lenne a részünkről, azonban azt tapasztaljuk, hogy éppen egyes fideszes képviselők a mai napon benyújtott módosító javaslatukkal igyekeznek szétverni és megakadályozni már most bármiféle egységes koncepcióra irányuló törekvést. Ez a módosító javaslat arról szól, hogy a fővárosnak éppen hogy ne az egységes városkép kialakítására, hanem helyette kizárólag az árvíz- és belvíz-védekezési és közlekedésfejlesztési feladatok ellátására legyen jogköre.

Tisztelt képviselőtársaim, ez elfogadhatatlan. A módosító indítvány előterjesztői között egyébként - többek között - szerepel Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere, Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere, Bácskai János, a IX. kerület polgármestere, Bús Balázs, a III. kerület polgármestere, Németh Szilárd, Csepel polgármestere, aki egyébként a Fővárosi Közgyűlés tagja is - a kétpercesben már beszéltünk erről, hogy a Fővárosi Közgyűlés tagjai mennyire segítik, mondjuk, Budapestet -, Borbély Lénárd, csepeli önkormányzati képviselő, Papcsák Ferenc, Zugló polgármestere, Wintermantel Zsolt, újpesti polgármester, szintén a Fővárosi Közgyűlés tagja, Vas Imre pesterzsébeti alpolgármester, és természetesen - amiért tisztelet illeti egyébként, hogy ön itt ül, mert a fölsorolt urak közül senki nincs itt, de ön itt ül - Nagy Gábor Tamás, a budavári önkormányzat polgármestere, akiről az imént, ha nem is név szerint, de már megemlékeztem, hiszen a turisztikai szezon idejére tehető, éppen a dunai turizmust romboló botrányos kikötési tilalmak az I. kerülethez kötődnek.

Ez a felsorolás, ez a konkrét eset is csak arra a széthúzásra mutat rá, amit részleteiben bemutattam, és bármennyire nem tetszik ez önöknek vagy önnek, megannyi kiskirály áll útjába annak, hogy egy nemzetközi egyezményben is kimondott, számtalan tanulmányban rögzített egységes városkép kialakítására vonatkozó igény teljesedésbe fordulhasson. Amit ezek az urak képviselnek, az nem nemzeti, nem fővárosi, de még azt is megkockáztatom, hogy nem kerületi érdek. Egész egyszerűen egy rövid távú, beszűkült gondolkodásmód eredménye, ami itt ismételten betudható annak, hogy ennyiféle hivatalt viselni, mint amit a nevezett urak viselnek egyszerre, lehetetlen. A kormányzat gyengeségének a jele, ha ennek a módosító javaslatnak teret enged, a főváros és lényegében az ország fejlődése pedig nyilván súlyos kárát látja majd.

A Jobbik kiáll a Fővárosi Önkormányzat tulajdonjogából eredő és az egységes városkép kialakításához szükséges, szinte teljes körű rendelkezési jog megadása mellett. Ennek a rendelkezési jognak csupán egyetlen korlátját tartjuk elfogadhatónak, amelyre vonatkozólag szintén módosító javaslattal éltünk, ez pedig a főváros részére átadandó ingatlanokon létesített elidegenítési tilalom. Az elmúlt évek tapasztalata ugyanis - az, ami szerint egy szocialista-liberális városvezetés bármilyen közvagyontól és bármilyen értéken hajlandó megválni, ha a pillanatnyi érdeke éppen úgy diktálja - arra ösztökél bennünket, hogy bizony egy ilyen hosszú távra szóló elidegenítési tilalomnak igenis létjogosultsága van e tekintetben is.

A belügyminiszter úr által benyújtott törvényjavaslat méltán szolgál rá egyébként már a képviselőtársaim által is elismert, a közéletben csak salátatörvényként becézett titulusra, ugyanis a javaslat jelentős része egyáltalán nem a szabályozni kívánt tárgykörrel áll összefüggésben. Ugyancsak jogalkotási munka nem túl átgondolt voltára utal az is, hogy nem egy esetben olyan jogszabályi rendelkezés módosítására kerül sor e javaslat elfogadása esetén, még hatályba sem lépett. Joggal merül fel tehát a kérdés bárkiben, hogy vajon mennyire lehet kiforrott az a szabályozás, amelyet az előtt szükséges megváltoztatni, hogy gyakorlati alkalmazására sor került volna.

(22.50)

Márpedig nem egy helyen találkozunk ebben a javaslatban ilyen jellegű módosításokkal, kardinális jogszabályok, mint például Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény esetében, de említhetném éppen a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény módosítását is, amely tényleg a lakosság döntő hányadát érinti közvetlenül, és jól láthatóan semmi köze nincs az egyes ingatlanok Fővárosi Önkormányzat részére történő átadásához.

Nyilván, mivel az előterjesztésben mindezek szerepelnek, és nekünk ezek a kérdések is, mint az állampolgárok életét és mindennapjait érintő bármely kérdések egyaránt fontosak, e tekintetben is megtettük a javaslatainkat. Így különösen el szeretnénk érni azt már most a Belügyminisztérium által benyújtott törvényjavaslat hatálybalépésével egyidejűleg, hogy főállású polgármester ne lehessen országgyűlési képviselő. És akkor megoldódik az a probléma, hogy nem járnak be, mondjuk, az Országgyűlésbe az országgyűlési képviselők. Az előterjesztő szerint ugyanis az általános jogszabályi kivételektől eltekintve, mint a tudományos, oktatói, lektori, szerkesztői, művészeti és jogi oltalom alá eső szellemi tevékenységek, gyakorlatilag minden egyéb tevékenységgel, minthogy főállásról beszélünk, a polgármesteri megbízatás összeférhetetlen lenne.

Egyetlen további kivételt javasolt a belügyminiszter úr, ugye, ez éppen az országgyűlési képviselői megbízatás. A Jobbik Magyarországért Mozgalom a leghatározottabban azt vallja, hogy az Országgyűlés a népszuverenitás legfőbb letéteményese, ebből eredően elfogadhatatlannak tartjuk annak a gondolatát is, hogy a nép képviseletének mellékállásban történő ellátása engedélyezhető, ráadásul törvényi szinten biztosított lehetőség legyen. Sőt, e tekintetben egészen bizonyosak vagyunk abban is, hogy a tisztelt kormánypárti többség mögött álló választópolgárok sem vélekednek erről a kérdésről másképp. Amikor tehát önök ilyen jellegű szabályozást próbálnak keresztülvinni, egyúttal a saját választóikat is arcul köpik, éppenséggel a képviselői mandátumukat megalapozó választói akaratból űznek gúnyt.

Jóllehet az új önkormányzati törvény a 2014-es önkormányzati választások utáni időkre kimondja az összeférhetetlenséget az országgyűlési képviselői és polgármesteri megbízatás között, a fennálló állapot jelenleg is botrányos és fenntarthatatlan, ezért kezdeményezzük minden adandó alkalommal ennek megváltoztatását. De ha már a főállású polgármesterek jogállását érintő törvényjavaslatot nézzük, ugyancsak szeretnénk, ha törvényi szinten kerülne rögzítésre, hogy ne lehessen főállású polgármester az, aki átláthatatlan szerkezetű, felépítésű, tevékenységű gazdálkodó szervezetben érdekeltséggel bír. Ismét hivatkoznom kell azokra a példákra, amelyek a rossz emlékű szocialista-liberális időkben tömegével fordultak elő, és nem egy vizsgálóbizottság látókörébe is kerültek az elmúlt időszak során, hogy mekkora pusztítást végeztek egyes közéleti személyek, ismeretlen, köznapi szóhasználattal élve, off-shore szervezetek mögé bújva. Ez minden szinten megengedhetetlen és elfogadhatatlan. Szükséges tehát, hogy az egyes települések vezetőinek vonatkozásában is rögzítésre kerüljön.

És akkor majd a kéménysepréssel kapcsolatos paragrafusokról egy későbbi felszólalásomban még szeretnék majd hozzászólni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu