SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most folytatnám a törvényjavaslat általunk tett észrevételeit, most a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló részét, amelyet a Lehet Más a Politika alapvetően üdvözöl. Teljes mértékben egyetértünk például azzal, hogy a gyermekeknek jobb családban felnőni, mint egy intézményi környezetben. A módosítások elsősorban azt célozzák meg, hogy az ideiglenesen vagy tartósan a saját családjuktól valamilyen oknál fogva elszakított vagy kiemelt 12 év alatti gyermekek befogadó szülőkhöz kerüljenek, és ne intézményi ellátásban részesüljenek. Ez alapvetően egy üdvözlendő dolog. Ugyanakkor vannak olyan speciális esetek, amikor mégsem tűnik ez feltétlenül a legjobb megoldásnak.

Ezek mellett az aggályok mellett az LMP nem tud szó nélkül elmenni. Sajnos gyakori a kudarcos nevelőszülői elhelyezés, ezt a téma több szakértője is kiemelte korábban. Például hallani olyan esetekről, amikor egy gyermeknek több rosszul sikerült nevelőszülői elhelyezés után jobb, ha nem kerül családi köteléket imitáló környezetbe, mert ez már kudarcos volt a számára, hanem a kis közösségi forma elemei nyújtják számára a megfelelő biztonságot. Az LMP ezért azt kéri, hogy a nevelőszülői hálózat fejlesztése mellett ne sorvasszák el teljesen az intézményi ellátást, hanem reformálják azt meg. A nemzetközi gyakorlatból is ismert lakásotthonokat kellene véleményünk szerint fejleszteni, ahol képesített emberek együtt élnek a saját vagy az állam által rendelkezésre bocsátott házban, akár 4-8 gyermekkel együtt. Az LMP szintén üdvözli azt, hogy végre sor kerül a nevelőszülők részéről felmerülő igény rendezésére, hogy a nevelőszülőséget ismerjék el foglalkoztatási jogviszonynak, ezzel ugyanis csökkenthető a nevelőszülő kiszolgáltatottsága azáltal, hogy biztosítási jogviszonya keletkezik. Szeretnénk azonban kérni, hogy a formalizált munkaszerződés annyiban azért mégis különbözzön más munkaszerződésektől, hogy itt vegye figyelembe azt, hogy a gyermek családi környezetben történő ellátásáról van szó, azaz például ne lehessen a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt 60 napos határidővel indokolás nélkül felmondani.

Az LMP szintén jónak tartja a gyermekvédelmi gyámság jogintézményének bevezetését, a gyermekvédelmi gyám ugyanis számos feladatot lát el a gyermek érdekében, lényegében ő felügyeli a gyermek fejlődését, ő felel a gyermek vagyonáért, a vér szerinti szülővel történő kapcsolattartásért. Az egyik fontos feladata az lesz, hogy ha rossz bánásmódot tapasztal, például azt, hogy gondozói bántalmazzák vagy elhanyagolják a gyermeket, akkor a kijelölt gondozási helyről vigye el, és biztonságba helyezze a gyámoltját, illetve kezdeményezze a gyámhatóságnál a gondozási helyének megváltoztatását, ezen felül a gyermek jogi képviseletét és nagykorúsága után az utógondozást is ellátja. Mindez tehát egy rendkívül felelősségteljes pozíció, így az LMP kezdeményezi, hogy ne 30 gyermekről lehessen gondoskodnia a gyermekvédelmi gyámnak, hanem legfeljebb 20 gyermek tartozhasson a felügyelete alá.

A felsorolt pozitív változtatások mellett az LMP számos olyan hiányosságra és problémára is szeretné felhívni a figyelmet, amelyeket eddig semmilyen törvényben nem kezelt a jogalkotó. Úgy gondoljuk, ha a gyermekvédelmi törvény megreformálásáról, jobbá tételéről van szó, akkor ezeket a kérdéseket is érdemes lenne tisztázni annak érdekében, hogy valóban pozitív irányú változások következhessenek be. Az LMP tehát módosító javaslatokat fog benyújtani, hogy ezeket a hiányosságokat megpróbálja kezelni. Hadd emeljek ki itt néhány fontos kritikát ezzel kapcsolatban.

Először is az LMP sajnálattal tapasztalja azt, hogy a gyermekvédelmi törvény egyáltalán nem foglalkozik a prevencióval, azaz, hogy miként lehetne megelőzni azt, hogy a gyermeket elválasszák a biológiai szüleitől, illetve ha erre mégis sor kerül, akkor minél rövidebb ideig tartson ez az átmeneti időszak. Az LMP szerint megfelelő védőnői, gyermekjóléti hálózattal, képzett szakemberekkel lehetne megelőzni, hogy a gyermek a családjától való elválasztására egyáltalán sor kerüljön. Az LMP másik aggálya, hogy a nevelőszülői rendszerrel kapcsolatosan túlságosan illuzórikusak véleményünk szerint az elvárások a jelen formájukban. Egy-egy nevelőszülőhöz akár hat gyermek is kerülhet, holott a gyermek érdeke éppen az, hogy egyénre szabottan foglalkozzanak vele, ezért ha teljesen különböző másik öt gyerekkel kerül egy családba, az nem biztos, hogy a legjobb eredményhez vezet.

A nevelőszülőt teljes mértékben leterhelik a feladatok, ami rövid távon kiégéshez is vezethet, a gyermek pedig nem fog a megfelelő ütemben fejlődni. Ebben az esetben csak tűzoltás következik be, de a gyermek fejlődésére, fejlesztésére nem igazán kerülhet így sor. Ráadásul a nevelőszülők kizárólag csak akkor kapják meg az eddig a gyerekszámtól függetlenül fizetett bruttó 135 ezer forintot, ha hat gyermek nevelését vállalják. Ez tulajdonképpen egy burkolt bércsökkentést is jelent, ami arra kényszerítheti a nevelőszülőt, hogy több gyermek nevelését vállalja, mint ahány gyermeknek optimális esetben képes megfelelő figyelmet szentelni, és az alapellátáson túl is képes úgy foglalkozni velük, hogy az a fejlődésüket elősegítse. Mindezek mellett nem értjük teljesen, hogy hat gyermek foglalkoztatási jogviszonyban történő nevelése mellett időkorlátozás nélkül folytathatna például keresőtevékenységet. Nem a keresőtevékenység végzése ellen szónokolunk vagy azzal van problémánk, hanem azt szeretnénk hangsúlyossá tenni, hogy sajnos ma Magyarországon sok olyan család van, akik gazdasági kényszerűségből önkizsákmányoló életformát folytatnak. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy szerepeljen az alkalmassági kritériumok között az, hogy a nevelőszülő mennyi időt tud a nevelt gyermekkel tölteni, és heti 40 óránál többet ne töltsön más fizetett munkával.

Az LMP továbbá nem látja, hogy a kormány mit szándékozik tenni annak érdekében, hogy fejlessze a nevelőszülő-hálózatot, megerősítse az alapellátást. Az alapellátás nevelőszülői képzése jó minőségűnek mondható, azonban a képzés elvégzését követően teljes mértékben elengedik a nevelőszülők kezét, egyedül maradnak olyan esetekben is, amikor akár szakmai segítségre lenne szükségük. Meg kellene szervezni például a folyamatos továbbképzést, és ami ennél is fontosabb, kapcsolattartásra lenne szükség a nevelőszülők és a szakmai szervezetek között. Hiányoznak az olyan háttérintézmények, amelyek segítséget tudnának nyújtani az egyébként is valamilyen traumával küzdő gyermekek és a nevelésüket vállaló szülők számára. Nem áll rendelkezésre sem pszichológiai, sem pszichiátriai ellátás. Fel kell tennünk tehát azt a kérdést, hogy önök milyen esélyt látnak arra, hogy átlagos szülőket egy lakásban összetesznek hat különböző traumával küzdő 12 év alatti gyermekkel, mindenfajta szakmai segítség nélkül.

A javaslatból hiányolunk számos további szakmai megfontolást is. Mivel ebben a javaslatban gyermekek sorsáról van szó, ezért nagyon bízunk abban, hogy előzetes tanulmányokkal olyan problémák feltérképezésére is sor kerül, hogy szabad-e azonos traumákat megélt - legyen az gyermekbántalmazás, szexuális zaklatás, a szülők halála - gyermekeket együtt nevelni. Nem találtunk megoldást a javaslatban arra az esetre sem, amikor hirtelen szükség van arra, hogy egy kisgyermeket, akár csecsemőt rövid időre kell családnál elhelyezni. A nemzetközi gyakorlatban sürgősségi családok látják el ezt a funkciót, ők olyan speciálisan képzett nevelők, akik képesek kisgyermekeket ellátni, tudják kezelni azt a helyzetet, ha valamilyen traumával szembesült gyermeket kell ellátniuk rövid ideig, azaz arra is fel kell a sürgősségi családokat készíteni, hogy csak rövid ideig van náluk egy-egy gyermek.

Az LMP hiányolja a gyermekek fejlődésének nyomon követését is. A szakma régóta jelezte, hogy igény lenne gyermekeink védelmében a nyilvántartási rendszer számítógépes támogatottságára is, amely lehetővé tenné azt, hogy követhető legyen a gyermekek útja, fejlődése. Ez segítené a szakembereket és a nevelőszülőket is abban, hogy visszajelzést kapjanak a munkájukról, fejlődni tudjanak, tanulhassanak, végső soron pedig a gyermekek hatékonyabb fejlesztését tenné lehetővé. A szakmában dolgozó szakemberekkel egyeztetve talán nem tartjuk reális elképzelésnek azt, hogy ilyen rövid idő alatt megfelelő színvonalú nevelőszülői hálózat ki tud épülni, és lehetővé válik a javaslatban megfogalmazott és általunk teljes mértékben támogatott alapelv, azaz hogy a 12 éven aluli gyermekek családokban nevelkedjenek. Szeretnénk feltenni azt a kérdést, hogy milyen előzetes felmérést végeztek önök ezzel kapcsolatban.

(18.00)

A javaslat mindössze egyetlen helyen említi a gyermek vér szerinti családjába történő hazagondozást, mégpedig hogy a nevelőszülő a kötelező legkisebb munkabér 25 százalékának megfelelő külön díjazásban részesül, ha nevelőszülői együttműködésével a nála elhelyezett gyermeket sikerült vér szerinti családjába hazagondozni. Azonban a javaslat nem tér ki arra, hogy miként készítik fel a gyereket, illetve a biológiai szülőket arra, hogy valamilyen megélt trauma után újra képesek legyenek családként funkcionálni. Nem esik szó itt a gyermek utógondozásáról. Reméljük, hogy ez a javaslat megerősíti egyébként azt a ratifikált ENSZ-egyezményt, amely előírja, hogy a részes államok az ítélőképesség birtokában lévő gyermekek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érintő kérdésben szabadon kinyilváníthassa a véleményét, figyelemmel korára, érettségi fokára és belátási képességére.

Mindezekre a problémákra az LMP azért kívánta felhívni a figyelmet, mert alapvetően úgy gondoljuk, hogy a törvénymódosítási javaslatnak ez a része támogatható, támogatandó. Szeretnénk ezt az irányt folytatni, de szeretnénk felhívni az önök figyelmét arra, hogy vannak még hiányosságok ebben a törvényben, amiket véleményünk szerint módosító javaslattal lehetne orvosolni. Kérjük, hogy vegyék figyelembe az LMP ez irányú indítványait.

Köszönöm. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu