PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban két ponthoz szeretnék hozzászólni. Az egyik egy monitoringbizottság felállítására tesz javaslatot, amit képviselőtársaimmal javasoltunk. Ugye, elég sokszor elhangzott a vitában, hogy nem kell félni, az ellátás színvonala nem csökken. Ezt a vitát már tényleg lefolytattuk, és azt gondolom, kár is erről most tovább vitatkozni. De ha ez tényleg így van, és annyira biztosan állítják kormánypárti képviselőtársaim és a kormány is, hogy ez nem fog bekövetkezni, akkor nyugodtan lehetne támogatni azt a módosító indítványt, amit benyújtottunk, hogy egy ilyen monitoringbizottság jöjjön létre, amelyben az intézmények képviselői is benne vannak, akár parlamenti képviselők, az egyes frakciók egy-egy személyt küldenek ebbe a bizottságba, és lehet látni, hogy ez az átalakítás, ez a kitagolás, kiszervezés hogyan, milyen módon történik, történik-e az ellátásban színvonalromlás, vagy nem történik az ellátásban színvonalromlás. Ha el tudják ezt fogadni, akkor, azt gondolom, nagyon sokat mennénk előre, mert mindenki számára megnyugtató lenne, hogy az átadás-átvétel hogyan történik, és a későbbiekben pedig a feladatellátás hogyan is történik.

A 47. pontban pedig arra teszünk javaslatot, mert a nevelőszülőnél való elhelyezés önmagában szerintem egy helyes irány, ezt elmondtuk az általános vitában is, de sajnálatos dolog volt, hogy két jó szakmai javaslattal, a nevelőszülői hálózat megerősítése, valamint a gyermekvédelmi gyám behozatala mellett egy ilyen ingatlanlenyúlási folyamatot is látunk a törvényjavaslatban, ezért nem tudjuk ezt alapvetően támogatni.

A nevelőszülői hálózat olyan értelemben való megerősítése, hogy több nevelőszülő legyen, és ahogyan a befogadó szülő fogalmát behozta a törvény, az elfogadható. Természetesen az egy nagy kérdés lesz, hogy a nevelőszülői hálózat felkészítése, képzése hogyan valósul meg, mert azt azért mindannyian tudjuk, hogy egy intézményen belül sokkal könnyebben lehet a kialakult konfliktusokat kezelni, akár a nehezen kezelhető gyerekek esetében, hiszen több felkészült szakember van, logopédus, pszichológus, gyermeknevelő, több tapasztalattal rendelkeznek, jobban tudnak konfliktusokat rendezni. Egy nevelőszülő nincs felkészítve erre, sőt azt is tudjuk, hogy a nevelőszülők jelenlegi felkészülése alapján nagyon kevesen vannak, akik a 300 órás nevelőszülői felkészítést elvégezték, tehát mindenképpen hosszabb idő kell ahhoz, hogy a nevelőszülői hálózat valóban profi módon legyen felkészítve, és megfelelő végzettséggel rendelkezzenek.

Ezért azt javasoljuk, hogy a nevelőszülőknél az elhelyezett gyerekek számát tartsuk négynél, tehát maximum 4 gyerek legyen elhelyezhető, és ne emelkedjen 6-ra. Ezt már csak azért is mondom, mert több mint 3 ezer nevelőszülőről van szó. Ha kiszámoljuk, a törvényjavaslat azt mondja, hogy a nevelőszülőknél elhelyezhető gyerekek számát kettővel növeljük, akkor, ha 3 ezer nevelőszülő van, ha mindegyiknél mondjuk, egy pluszgyereket elhelyezünk, az 3 ezer gyereket jelent. Ha jól számolom, egy-egy intézményben 100-150 gyerek van, majdhogynem 10 intézményről van szó, amely intézményből el lehet hozni és nevelőszülőnél el lehet helyezni a gyerekeket, tehát már 10 intézmény épülete felszabadul, és értékesíthetővé válik. De ha tényleg nem ez a szándék, akkor, azt gondolom, amíg a nevelőszülői hálózat szakmai felkészítése nem éri el a megfelelő szintet, addig mindenképp ajánlatos volna az elhelyezhető gyerekek számát továbbra is 4 főnél tartani, nem pedig 6-ra felemelni.

Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)

Forrás: parlament.hu