DR. TAPOLCZAI GERGELY (Fidesz): (Felszólalását jelnyelvi tolmács közreműködésével teszi meg.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán nem meglepő, hogy a médiahatóság 2011. évi tevékenységéről szóló beszámolóját a fogyatékosok oldaláról közelíteném meg. Azért is kértem szót, mert a beszámoló 19 oldalon keresztül foglalkozik a fogyatékosokkal, a feliratozással. Ez a korábbi évek beszámolójához képest nagy előrelépést jelent.

Hogyan jutottunk el idáig? Elég hosszú út áll mögöttünk. Mint a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének volt igazgatója, részese voltam ennek a folyamatnak is. Kezdtük a fogyatékos személyek jogairól szóló 1998. évi XXVI. törvénnyel. Ez a törvény rögzítette a közérdekű információkhoz való egyenlő esélyű hozzáférés követelményét. Ehhez a törvényhez kapcsolódva az országos fogyatékosügyi programról szóló 100/1999. évi országgyűlési határozat előírta napi egy hírműsor feliratozását, illetve a fogyatékosokról szóló műsorok készítését a pozitív szemléletformálás érdekében, majd az új országos fogyatékosügyi programról szóló 10/2006. évi országgyűlési határozat szintén előírta napi egy hírműsor feliratozását.

A fogyatékosügyi programhoz kapcsolódó középtávú intézkedési terv előírta az antidiszkriminációs műsorok, kampányok szélesebb terjedését a médiában, illetve a feliratozás bővítését pályázatok útján. Így indult el a feliratozások bővítése. A 2005-2007. években az ORTT pályázatot írt ki 20 millió forint keretösszeggel a feliratozásra. A 2007-2008-as időszakban 15 millió forint volt a pályázati keretösszeg, majd 2008-ban már a Szociális és Munkaügyi Minisztérium írta ki a pályázatot 55 millió forinttal ugyanerre a célra, és 2009-ben szintén az SZMM írta ki 35,5 milliós összeggel erre a célra a pályázatot. 2010-től gyakorlatilag már csak saját erőből finanszírozzák a feliratozást a csatornák.

A korábbi ORTT-beszámolókkal kapcsolatban röviden csak annyit említenék, hogy a 2002-es beszámolóban 2-3 oldalon elemezték a fogyatékos személyek bemutatását a médiában, utána néma csend volt. A 2005-ös beszámolóban egy mondat szerepelt: fontos cél a teletext feliratozás. A 2006-2007-es beszámolóban egy mondatban az volt, hogy a cél fokozatosan elősegíteni a hozzáférést az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz.

(21.30)

2008-ban már kiírtak pályázatot fogyatékos személyek médiaképzésére is, tehát a fogyatékos személyek is tanulhattak vágást, forgatókönyvírást s a többi. A 2009. év kiemelten fontos volt számunkra, mert akkor fogadta el a parlament a magyar jelnyelvről szóló és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényt. Ez a törvény módosította a médiatörvényt is, ezáltal 2010-től beindult a feliratos műsorok számának növekedése emelkedő sávban, 2010-ben napi két óra, 2011-ben napi 4 óra feliratozás volt kötelező. A 2010. év az átalakulásról szólt, akkor alakult meg a médiahatóság. Csak egy mondat szerepel a beszámolóban a fogyatékosokkal kapcsolatban. A 2011. év a beszámoló éve, ez már egy teljes év, és köszönjük ezt a beszámolót. Mint említettem, 19 oldalon keresztül elemzi adatokkal, grafikonokkal, táblázatokkal a fogyatékosok helyzetét, rávilágít a különböző problémákra, javaslatokat tesz, javaslatok szerepelnek benne. Ezúton is szeretnék gratulálni az ezzel kapcsolatos elemzéshez.

Az is pozitív előrelépés, hogy 2011. szeptember 1-jétől beindult az ellenőrzés a független monitoringtestület segítségével, amelyben siketek és nagyothalló személyek is vannak, és ők ellenőrzik a feliratos műsorokat, hogy milyen a feliratozás minősége, mennyi műsor van feliratozva, és további szempontok alapján végzik a munkájukat. Erről bővebben most nem beszélnék, a beszámolóban olvasható az összes adat, láthatók a grafikonok.

Azonban egy jellemző hibát szeretnék kiemelni. Sok esetben előfordul, hogy egy megkezdett sorozatot nem feliratoznak végig, hanem félúton megszakítják a feliratozást, amit nagyon sok néző sérelmez. Ezért is adtam be egy módosító javaslatot a médiatörvényhez, miáltal minden megkezdett sorozatot kötelező végig feliratozni. Ezzel kapcsolatban egy kérdésem lenne, hogy az eddig elvégzett ellenőrző munka alapján lesz-e bármilyen szankció. Hogyha igen, akkor milyen mértékű szankció, vagy még türelmi időszak van? - erre szeretnék választ kapni.

A másik fontos téma a fogyatékos személyek bemutatása a médiában. A Jobbik-frakció szokta hangoztatni, emlegetni az arányosság elvét. Ugyanúgy fontos a fogyatékos személyekkel kapcsolatban is ez, szerintem sokkal rosszabb a helyzetük. Egy-két adatot példaként elmondok: a 2011. évi népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos személy él Magyarországon, valójában sokkal több, csak ez a hivatalos adat, vagyis a népesség 5,7 százaléka, és ehhez képest a fogyatékos személyek megjelenése a médiában 0,2 százalék, borzasztóan kevés. Ki lehet mondani, hogy láthatatlanok vagyunk a médiában, ráadásul nagyon egyoldalú a fogyatékos személyek bemutatása.

A műsorok 37,1 százaléka, amiben fogyatékos személyekről van szó, szociális, egészségügyi témájú, 16-17 százaléka a kormány tevékenységével kapcsolatos programhoz kapcsolódik, 11,3 százalék a kultúra, ünnepek, megemlékezések s a többi, és egyéb műsorok a többi fennmaradó százalék. Ezzel az a nagy baj, hogy az átlagnéző így fogja azonosítani a fogyatékos személyt, hogy szociális probléma, egy szociális terület, egészségügyi probléma, egészségügyi kérdés, ami negatív hatással van a társadalom tudatformálására. Arról nem is beszélve, hogy a bemutatások módja is hogyan áll. A bemutatott személyeknek általában az 50 százalékát mutatják be névvel, beosztással, foglalkozással együtt, ehhez képest a fogyatékos személyeket csak 20,5 százalékban mutatják be névvel. Amikor nem mutatják be a személyeket külön, ott általában 11 százalékos az arány, a fogyatékos személyeknél ezzel szemben pedig 41 százalék, amikor nem mutatják be a fogyatékos személyeket; ez is diszkrimináció.

Összefoglalva, a feliratozás terén jó az irány, 2015-re már elmondhatjuk, hogy minden műsor feliratozva lesz; de a vakok és gyengénlátók számára lenne a következő lépés, nagyon fontos lenne az ő akadálymentes hozzáférésük is, ez egy komolyabb előkészületet igénylő probléma, itt a hangalámondás, narrátor alkalmazása komolyabb előkészületet igényel.

Ahol bőven van még tennivaló, az a fogyatékos személyek bemutatása, reprezentációja. Nem szabad homogenizálni a fogyatékosokat. Vannak egyéniségek, vannak érdekes személyiségek, vannak érdekes témák, amik nem homogenizálják a fogyatékosokat, fotómodell, sportoló, világutazó, politikus, énekes. Sokkal több fogyatékosokról szóló programot kellene készíteni, ebben kérném a médiahatóság segítségét, hogy hasson a csatornákra, hogy több ilyen műsor készülhessen. Azt is mondhatom, magam is és a sorstársaim is, hogy évekig csak azt néztük, amit kaptunk feliratozva, nem volt választási lehetőség. Most már elmondhatjuk, hogy egyre bővül a feliratos műsorok száma, tehát azt nézhetjük már, amit szeretnénk, már van választási lehetőségünk.

Összegezve, a beszámolót támogatni javaslom. Magát a fogyatékosokkal kapcsolatos elemzést külön köszönöm, remélem, hogy a következő években is ilyen szintű elemzést olvashatok majd a fogyatékosokkal, a feliratozással kapcsolatban.

Úgy látom, hogy van még egy kis idő, szeretnék reagálni Mandur László képviselőtársamnak. Említette a BBC-normát, hogy a vezérigazgató lemondott egy olyan eset után, amit nem tartott elfogadhatónak. De azt is hozzá kell tenni, hogy kéthavi munka után mondott le, és egy évi fizetésének megfelelő végkielégítéssel távozott. Ez is BBC-norma? - kérdezem. A másik felvetés szintén a BBC-normával kapcsolatos, hogy olyan személy vezetett 40 éven keresztül gyerekműsorokat, akiről kiderült, hogy több mint 300 fiatalt rontott meg. Az a kérdés, hogy a BBC ezt eltussolta-e, vagy sem. A BBC az erről a személyről szóló riportfilmet nem engedte sugárzásra, egy másik csatorna sugározta ezt a filmet. Ez is BBC-norma? - kérdezem. Több oldalról is meg lehet világítani ezt a kérdést.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu