ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Végighallgatva az eddig elhangzott vitát, és főleg, amit most Gaudi-Nagy Tamás a végén elmondott, számos olyan pont és számos olyan hozzászólás, amelyek az elmúlt időszakot, az elmúlt időszak történéseit, a nemzetben való gondolkodást és a nemzetért való kiállást a határon belül és túl, én mindig úgy fogalmazok, hogy ez szép példája annak, amikor egy parlamenti képviselő megpróbál a Kárpát-medencében és a nemzetben gondolkodni. Csak előttem van az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2012 októberi ülésének a jelentése, és olyankor az ember úgy elgondolkodik, hogy Magyarország nagyon sok nemzetközi szervezetben van bent, és a magyar képviselők a rendszerváltozás óta minden nemzetközi szervezetben, ahová a felvételünket elnyertük, ott vagyunk, ott voltunk, és megpróbáltunk hangot adni a bennünket ért különböző sérelmeknek. Az ember, így visszapörgetve az időt, amikor az elnök asszonnyal együtt a Felvidéken voltunk egy ünnepségen, pont a kitelepítéssel kapcsolatosan, és ott egy idős házaspár mondta, hogy képviselő urak, hölgyek, kérjük önöket, olyan kifejezéseket használjanak, amiért, hogyha önök elmennek, mi itt maradunk, nehogy bennünket valamilyen kár érjen. Ugyanez a szituáció megtörtént velem Székelyföldön is, ahol egy nagyon idős bácsi ugyanezt elmondta, de ugyanez megtörtént a Vajdaságban is.

Amikor az ember a jelentést elolvassa, 12 képviselő volt ott Strasbourgban, én ezen az ülésen nem tudtam ott lenni, de pont a bizottsági üléseken szólalt fel majdhogynem mindegyik képviselő, de kettő kivételével, írd és mondd, kettő kivételével mindenki az emberi jogi, kisebbségi kérdésekre próbált fókuszálni, a határon túl élő magyarokkal szemben elkövetett sérelmeket próbálta meg a maga szemszögéből, a maga tudásával felhozni, és volt két képviselő, aki nem azzal foglalkozott, hogy a magyar nemzethez tartozó határon túl élő magyarságot milyen jogsérelem ér, és különböző példákkal bizonyítani azt, hogy vannak Európában más nemzetek, nemzeti kisebbségek is, amelyek ugyanúgy harcolnak a saját igazukért, hogy ebben a kérdésben talán érdemes lenne összefogni, hanem az elsődleges cél az volt, hogy Magyarországon, a magyar demokráciában sárba tapossák az emberi jogokat, lásd médiatörvény, és lehetne sorolni tovább. Ezt mondom azért, mert Szávay képviselőtársammal is együtt voltunk Kárpátalján a választásokat ellenőrizni, és az ember most már tudja, zsigerből tudja azt, hogy nagyon sok nemzet, amikor a különböző nemzetközi szervezetekben képviseli a saját hazáját, akkor nem képes a saját hazájára rosszat mondani, mert bármilyen kezdeményezés van és történik, az ilyen megnyilvánulás kioltja azt a közös érdeket, azt a közös kezdeményezést, amely akár sikerre is vihető.

Képviselőtársaim! Senki ne higgye azt, hogy bármelyikünk, akár az Európa Tanácsban, akár az Európai Parlamentben nem azért harcol, hogy a Beneš-dekrétumok azon passzusai, amelyek pontosan ránk, kitelepítettekre vonatkoztak, ne szűnjenek meg, csak az Európai Parlamentben is és az Európa Tanácsban is partnerekre van szükség ahhoz, hogy valóban sokkal határozottabb, nemzetközi szinten is erőteljesebb lépésre kényszerítsék a dekrétumokat újból elfogadó kormányokat, annak érdekében, hogy ezeket a passzusokat lehetőleg szüntessék meg. Én már itt a magyar parlamentben talán ezelőtt 6-8 évvel elmondtam, hogy ha a nemzetpolitikában akarunk eredményesen a nemzetközi porondon részt venni és szerepelni, akkor lehet, hogy az öt parlamenti pártot, de itt most lehetne ezt úgy nevesíteni, egy MÁÉRT-ülést, mondjuk, egy erdő közepébe kellene bevinni, és addig ott hagyni, amíg egyezségre nem jutnak, és olyan egyezségre, hogy ha onnan kijönnek, és a nemzetközi porondon szerepelnek, akkor mindenki egy és ugyanazt mondja. Egyébként ezt teszik a románok, és lehetne sorolni tovább nagyon sok nemzetet, amelyek, ha a nemzeti porondon fellépnek a saját érdekeikért, akkor megpróbálnak egy nyelvet beszélni, és akkor nem kevernek bele olyan dolgot, amely abban a pillanatban, amikor azt felvetik, annullálja azt a közös érdeket, amit adott esetben még közösen próbálnak meg elhatározni.

Azért vagyok szomorú, mert magam is nagyon sok KMKF-ülésen ott voltam, MÁÉRT-ülésen ott voltam, nagyon sok olyan nagybizottsági ülésen ott voltam, amikor a közös szándékot elhatároztuk, és utána, amikor kimentünk, akkor egyesek ezeket totálisan lerombolták. Amikor a képviselők a saját hazájukat képesek lejáratni az önös pártérdekek miatt, az a legszomorúbb. Tehát nem tanultuk meg, és a magyar parlament sem tanulta meg sajnos, hogy a hazai belharcunkat nem biztos, hogy szerencsés a nemzetközi porondokra emelni, mert egyrészt a nemzetközi porond sem segít, másrészt pedig a megítélésünk válik olyanná, amilyenné, azt hiszem, nem szeretnénk. Mert ha a nemzetközi megítélésünk is olyanná válik, akkor nem biztos, hogy abban a kérdéskörben esetleg más nemzet képviselőit is meg tudjuk nyerni, hogy akár velük együtt is sikerre tudjuk ezt vinni. Erre vannak nagyon jó példák. A múlt évben is voltak sikeres lépéseink az Európa Tanácson belül, ennek az egyik aktív résztvevője Gaudi-Nagy Tamás volt, de ugyanígy lehetne sorolni az Európai Parlamentben képviselőtársainkat, akik mégiscsak el tudták azt érni hosszú évek után, hogy a Beneš-dekrétum kérdése bizottság elé kerüljön, tehát legalább már oda kerüljön.

Csak még egyszer visszatérek oda, de ezt sem most először mondom itt a parlamentben, hogy talán az összes magyar képviselőnek meg kellene fogadnia, hogy amikor a magyar határt átlépi, valahol belülről legyen egy olyan szent fogadalom, hogy nem járatom le a saját hazámat. Talán először ezt kellene megtanulnunk. Lehet azután itt bent a parlamentben egymásra kígyót, békát kiabálni, csak a lényeg az, hogy amikor átlépik a határt, akkor egy irányba próbálják ezt az országot húzni.

(0.30)

Nagyon sok tapasztalatunk van mindannyiunknak, hogy milyen kínok és szenvedések vannak máig a határon túl élő magyarság létében, biztonságában, mert a mindenkori hatalom ott is teljesen logikus, hogy használja a kisebbségeknek azon politikai céljait, amelyekkel adott esetben a saját választásain eredményt tud elérni. Az utolsó ukrán választásoknál is a választási határok úgy lettek meghúzva, hogy pontosan szétszelték a magyarlakta területeket, és innentől fogva a választás eredménye is azzá vált, amivé vált. A másik borzasztó az, hogy ott sem tudott a magyarság kellőképpen összefogni.

Egy autonómiakérdésben - én jártam 2007-ben gyűjteni az aláírásokat az autonómia kérdésében - egy dolgot higgyen el mindenki. Ha az autonómiatörekvésben Magyarország hoz egy döntést, a kérdésem az, hogy érvényes-e a román törvényekre. Ugye, nem érvényes? De ha nemzetközi szinten olyanokkal, mint a skótokkal, lehetne fogalmazni tovább, a katalánokkal és egyéb más nemzeti kisebbségekkel össze tudnánk fogni, amit most a székelyek is az egymillió aláírással, kezdeményezéssel, amiben mi is tudunk segíteni, tehát itt a mi érdekünk is az, hogy tudjunk segíteni, tudjuk rábírni az Európa Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy ezt tűzze valóban napirendjére. Ha több országgal együtt, több nemzeti kisebbséggel együtt karöltve tudjuk ezt végrehajtani, és az aláírásokat összegyűjteni, akkor van esély arra, hogy adott esetben a törvénykezést, az ottani ország törvénykezését is rá lehet bírni arra nemzetközi befolyással, hogy változtasson a saját gondolatain és a törvénykezésén is.

Még egyszer kihangsúlyozom, addig, amíg nem tudunk összefogni, és úgy lépjük át a határt, hogy bizonyos politikai érdekköröknek az az elsődleges célja, hogy nem számít az autonómia, nem számít a határon túli nyelvtörvény kérdése, nem számít az állampolgárság, csak ezt a csúnya mai hatalmat minél jobban le tudjam járatni, na, ez a legrosszabb példája az összefogásnak, és annak az esélynek, lehetőségnek, hogy kellőképpen tudjuk képviselni a dolgainkat. És ahogy Michl József képviselőtársam mondta, és a többiek is mondták, sajnos a magyar történelemben fordult annyi esemény elő, hogy minden évben mind a 365 napra esne egy megemlékezés. És ahogy Gaudi-Nagy Tamás mondta, van egy '96-os törvény, egy mulasztás, de számos más esetben is vannak mulasztások, amelyeket rendbe kell mindenképpen tennünk, csak ezzel ne akadályozzuk a mostani és a következő napirendnek a megemlékezésre vonatkozó passzusát, hanem valóban, egy MÁÉRT-ülésen, egy többpárti egyeztetésen kerülhessen arra sor, vagy egy nagybizottsági ülésen, mert ott is el lehet ezeket a dolgokat mondani, és lehetőleg ezen és ilyen irányú törvénysértéseket minél gyorsabban próbáljunk meg úgy lezárni, hogy valóban, ezek is helyükre tudjanak kerülni. Csak tanuljunk meg a határon túl valóban egységesen nemzetben gondolkodni, és a lépéseinket annak megfelelően tenni.

Most Gaudi-Nagy Tamásra néztem, meg nyugodtan nézhetnék olyan képviselőkre, akik keményen harcolnak azért, hogy a nemzetben való gondolkodásnál a határon túl élő magyarság esetében is jobbá tudjanak fordulni a dolgok. Csak egy dolgot higgyen el nekem mindenki, hogyha zavart keltünk, az sokkal rosszabbá válik az ott élők számára, mert akkor általában a törvénykező ellenlépésként - Magyarországgal szemben nem tud ellenlépést tenni, de általában az ott élőkön bosszulja meg azt az általa vélt sértést, amelyre számos tapasztalat van az elmúlt időszakban akár Szlovákiában, de ugyanígy volt a Babeş-Bolyai kérdése az Európai Parlamenten belül, az Európa Tanácson belül. Vannak sikerek, és ezekre a sikerekre lehet úgy építkezni, hogy valóban, csak összefogással lehet ezekben a kérdésekben lépni, és én úgy érzem, hogy itthon viszont kellő tisztelettel kell tudnunk megemlékezni, és ha a parlament is úgy dönt, hogy a megemlékezés napját így próbálja megoldani, akkor ebben közösen próbáljunk valóban együtt megemlékezni, mert a történelem, a múlt kötelez bennünket arra.

Még egyszer, lehet, hogy a másik napirendi pontnál is hasonlóképpen tudnék fogalmazni, de azt hiszem, hogy a nemzeti kérdést a határon túl élő magyarsággal együtt, az ő akaratukkal közösen lehet csak végrehajtani, és ha ezt egységesen tudjuk megjeleníteni, akkor utána könnyebben tudunk más országbeli nemzeti kisebbségeket is magunk mellé megnyerni, és ezzel sokkal határozottabban tudunk fellépni akár az Európai Parlamentben, akár az ENSZ-ben vagy az Európa Tanácsban is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu