NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A 279 oldalas beszámolót az előttem szóló MSZP-s Mandur László láthatóan nem olvasta, csak a szokásos paneljeit hozta be ide, amit már számtalan alkalommal hallhattunk, de a Médiatanács beszámolója nem erről szól.

Én igyekszem a tárgynál maradni, kezdve egy gyönyörű mondat idézésével, amit talán provokációnak szánt a Médiatanács, de hát ezt mégsem hagyhatjuk szó nélkül: "A testület függetlenségének további garanciája, hogy elnökének és tagjainak megválasztásához széles parlamenti konszenzus, kétharmados többségi szavazás szükséges." Hát ez rendkívül cinikus, s nem csak azért, mert tudjuk, hogy a jelenlegi Országgyűlésben tudjuk, kinek van kétharmada, és itt valójában semmiféle kormányzaton túlívelő ellenzéki egyetértésről nincs szó, mint amire még egyébként a szocialisták is törekedtek a Horn-kormány alatti médiatörvény esetében, amelyet bizony megszavaztak a fideszes képviselők is. Szó sincs erről, egy olyan konszenzust sikerült kicsikarniuk, amire most nem tér ki részletesebben a Médiatanács beszámolója, hogy még a KDNP jelöltjét is kifúrta a Fidesz.

(20.30)

"Csak a Fidesz!" - ebből a választási jelszóból nemcsak választási törvényt gyártanak, de már az első átfogó törvényjavaslatuk, a médiatörvény bizony ezt sugalmazta. Az első terület volt, amihez átfogóan nyúltak, a média területe, hogy bebetonozzák a saját hatalmukat, és már ott előjött ez, hogy míg a médiát ellenőrző legfontosabb testületben, az ORTT-ben korábban minden parlamenti pártnak volt delegáltja, addig jogutódjában, az NMHH-ban csak a Fidesz delegáltjai kaptak helyet. Bár kétharmaddal választották, a KDNP szavazata nélkül nem lehetett volna, mégis a KDNP jelöltjét is kiszórták, hiszen tudjuk jól, hogy a KDNP eddig csak saját javadalmazásuk ügyében, az országgyűlési képviselők tiszteletdíjának ügyében volt képes ultimátummal élni. Még a médiát ellenőrző legfontosabb testületben, a Médiatanácsban sem tartották szükségesnek, hogy a saját jelöltjüket elfogadja a Fidesz, még akkor sem, ha kétharmad nélkül normális esetben az ő szavazatuk is kellett ehhez, és az ő támogatásuk nélkül nem lehetett volna megválasztani a Médiatanács jelöltjeit.

Annyira ciki ez a helyzet, hogy azt gondoltam, hogy normális esetben nem raknák ki az ablakba, de mégis egy ilyen mondattal provokál minket, egy ilyen arcpirítóan arrogáns magatartással vezeti fel tulajdonképpen a Médiatanács ezt a javaslatot. Hogy ezzel kapcsolatban mi lenne a mi igazságosabb javaslatunk, arra Mandur Lászlóval ellentétben én nem térnék ki, hiszen nagyon sok korábbi precíz, több tucatnyi módosító javaslatunk volt a médiatörvényhez és az úgynevezett médiaalkotmányhoz, azonban ezeket egytől egyig leszavazták, most nem ez van napirenden.

Maradjunk a jelentésnél! Nagyon sajnálatos, hogy az Alkotmánybíróság bár bizonyos fenntartásokat megfogalmazott a médiatörvénnyel kapcsolatban, és bizonyos szankciókkal élt, a lényegi pontok többségében azonban nem eszközölt intézkedéseket, úgymint a Médiatanács egypártisága, amiről már tettem néhány említést az előzőekben, a közmédia átláthatatlansága és az ellenzéki felügyelet hiánya vagy a büntetési tételek árbevételhez igazítása, amire majd még ki fogok térni a beszámoló kapcsán.

Továbbra is tartja magát ahhoz a nemzeti ellenzék, tehát a Jobbik, hogy jelen formájában a média- és hírközlési biztos drága, szükségtelen és mindezek miatt felesleges intézmény, amit nem kellett volna kiüresített formájában megőrizni az Alkotmánybíróság döntését követően is, hiszen olyan rögeszmésen ragaszkodnak egy ilyen című intézményhez, aminek már a neve is megtévesztő, hiszen a hatásköre jelentősen korlátozott.

Rendkívül szomorú, hogy az úgynevezett fülkeforradalom után még mindig büntetés jár azért, ha valaki cigánybűnözésről beszél, illetve egy Wass Albert-művet mutat be. Bizony, a Médiatanács nemhogy legalább eltitkolta volna, hanem ide a kirakatba téve, a beszámolóba beleteszi, hogy egy műsorszolgáltatót pusztán azért, mert bemutatott egy Wass Albert-művet, ezért megbüntette. Pedig hát a Nemzeti alaptantervbe is sikerült bekényszerítenünk, igaz, nem kötelező, csak ajánlott tananyagként Wass Albertet, de hogy ezt képes szankcionálni még a Médiatanács, azt gondolom, hogy gyalázat, és szégyelljék magukat!

A beszámolóból kiderül, hogy gyakorlatilag pontos tartalomtól függetlenül, pusztán a zsidó- és a cigánykérdés kifejezések használata a televízióban félmillió forintos büntetést von maga után. Ez egészen egyszerűen döbbenetes. Ez tökéletes példája annak, hogy a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény 17. §-át miért kellene megszünteti. Tragikomikus, hogy a Médiatanács szerint a "liberális fajzat" kifejezés gyűlöletkeltő a zsidókra nézve. Nos, én is bízom benne, hogy a "liberális" mára szitokszó lett, de hogy gyűlöletkeltő, azt azért talán senki sem gondolja komolyan. Erre a 32-33. oldalon találhatunk kitérést. Az előbb láttam, hogy buzgón lapoztak a Wass Albert-botrány kapcsán. Valóban botrány - a jelentés 29-30. oldalát tessék fölütni!

Nos, tehát különösen döbbenetes, hogy ugyanekkora, azaz mindössze félmillió forintos büntetést kapott az "Alekosz feleséget keres", ami viszont konkrétan romboló célzattal került képernyőre. Azt gondolom, hogy ezek az összehasonlítások is jól mutatják a Médiatanács, illetve a különböző szankcionáló bizottságok teljes következetlenségét.

Egy kicsit más témára lapozva láthatjuk, hogy a hírek 3 százaléka foglalkozott határon túliakkal. Ez a híradók elemzéséből derül ki, de ez a vizsgálat híradók összességéből látszik csak, amit torzít, hogy benne van a Duna Televízió híradója is, vagyis ahogy azt sejthetjük, a kereskedelmieknél ez inkább nullához konvergál. Ezért is volna indokolt a határon túli 5 százalékos hírkvóta bevezetése, amire a Jobbik javaslatot tett. Korábban támogatására ígéretet kaptunk, de mégis leszavazták, hiszen hírműsorokban egy 5 százalékos határon túli hírkvóta körülbelül csak annyit jelentene, hogy egy rövid hírrel kellene foglalkozni a határon túlról, akár egy magyarverésről, akár egy csíkszeredai hokimeccsről, bármiről, vagy egy csíksomlyói kulturális eseményről. Tehát tulajdonképpen azt gondolom, hogy széles a skála, hogy mit lehetne közölni.

Idézném azért, hogy nagy előrelépés nem történt, még ha egy kis javulás mutatkozik is, hiszen a 2010-es beszámolóról ezt mondtam itt az Országgyűlésben, ha megengedik, ha nem veszik illetlenségnek, hogy magamat idézzem, de a történeti hűség kedvéért: "Sajnos azonban, ha már kvótákról beszélünk, nincs külön statisztika a határon túli magyarság híreiről." Tehát miközben a 496 oldalas jelentés ezer más dologra kitér, ebben az esetben erre nem látunk számadatot, de mégis az érintett országokra - Románia, Szlovákia és a többi - összesen mindössze a hírek 2,5 százaléka vonatkozik, tehát az 5 százalékos határon túli kvóta mindenképp indokolt elképzelésünk.

Szalai Annamária elnök asszony válaszát is hadd idézzem: "Novák úrnak volt egy-két olyan konkrét fölvetése, amit nagyon fontosnak tartok. Például a határon túli megszólalásokat vizsgáljuk-e, figyeljük-e. Figyeljük. A beszámoló ugyan ezt nem tartalmazza, de kódoljuk, és ígérem, hogy el fogjuk juttatni önnek, sőt azt is ígérem, hogy a következő évi beszámolóban - tehát itt, tisztelt képviselőtársaim - ezt is szerepeltetni fogjuk. Igaza van, ez egy nagyon fontos kérdés, de kódolóink ezt rendszeresen kódolják, tehát regisztrálják, hogy mikor van ilyen, hol van, mennyi van, és a következő beszámolóba betesszük." Ezt nem láttuk. Sajnos nem jelentek meg erre vonatkozó médiumokra bontott adatok a korábbi ígéretével szemben sem, pedig ahogy mondtam, a Duna Televízió miatt torzulhat ez a híradókra összesített adat.

Beszéljünk egy másik hírkvótáról, a bűnügyi hírkvótáról. Ennek rendkívül rossz az alkalmazása, és a megfogalmazása miatt nem teljesítette az elvártat. A Tények 50 százaléka katasztrófákkal, balesetekkel, bűnesetekkel operál, miközben 20 százalékos törvényi kvóta lenne, ugyebár, csak hát ezt kijátsszák. Az RTL Klubnak 39 százaléka, a Class FM-nek 37 százaléka, még az M1-nek is ebben a méltatlan versenyben 24 százaléka és a Hír TV-nek is 21 százaléka foglalkozik tehát katasztrófákkal, balesetekkel, bűnesetekkel.

A beszámoló persze azt hozza ki, hogy csupán a TV2 lépte át minimálisan a követelményt, a 20 százalékos követelményt, de ez lényegében a rossz törvénynek és a rossz értelmezésnek is köszönhető. Bár a Médiatanács értelmezése a tekintetben jó, hogy sem a politikusbűnözést, sem a kisebbségi bűnözést nem veszi bele, a jogértelmezés egyéb hiányain kívül azonban konkrétan azért, hogy itt a törvényhozói felelősségre utaljak, hiszen leszavazták önök azt a javaslatunkat, miszerint a katasztrófákat és a baleseteket, a baleseti híreket is vegyük bele ebbe a kvótába, és akkor ez az arány már látható, hogy jócskán 50 százalék feletti. Ilyen értelemben a bűnügyi kvóta sajnos nem teljesült.

A magyar zenei kvótára láthatóan szükség volt és lesz is. A szerencsére mára megszűnt Rádió1 a 35 százalékos kvóta ellenére 2,5 százalékon tartotta a magyar zenék arányát, de több másik rádió is van 10 százalék körül. Amióta nincs Pannon Rádió, azt gondolom, hogy különösen indokolt, és amióta esély sincs arra, hogy legyen egy Pannon Rádióhoz hasonló magyar zenék rádiója, azóta különösen indokolt lenne nemcsak ennek a kvótának a magasabb értékben való meghatározása, ahogy a Jobbik javaslatot tett, bár már annak is örülünk, hogy részben pont a mi javaslatunk hatására ezt sikerült feljebb tornázni, 35 százalékra, de indokolt lenne különösen ennek a szigorúbb betartatása is.

Rátérve a szokásos, talán legnagyobb problémára, a kiegyensúlyozott tájékoztatás durva és szankcionálatlan megsértésére: az összes híradót elemezve még az LMP is többet szerepel, mint a Jobbik.

(20.40)

Mindössze a TV2-n, sőt bocsánat, messze a TV2-n voltunk a leggyengébbek, 2,2 százalékkal, és az M1-en a legerősebbek, de még ott is csak 10,1 százalék, messze elmarad a választási eredménytől. Hangsúlyozom, nem azért a Jobbikról beszélek most, mert a saját érdekeinket szeretném most védeni, hanem azért, mert igazi jogsértés tulajdonképpen csak minket ér. A kormány ugyanis összességében 67,7 százalékon áll, ami ugye messze felülmúlja az 53 százalék alatti választási eredményét. Persze ez megfelel az úgynevezett francia modellnek, de a BBC-étől elüt. Lehet itt dobálózni ilyen-olyan nemzetközi példákkal, nyilvánvalóan mindig azt ragadják ki, ami a kormányzatnak megfelelő. De az mindenképp kiolvasható az adatokból, akármilyen nemzetközi példát is találnak aktuális érdekeik szerint, és részelemeket kiemelnek ilyen-olyan nemzetközi gyakorlatokból, hogy míg a szocialistáknak és az LMP-nek a megjelenési aránya a 2010-es választási eredményhez hasonló, a kormánypártoké jóval több a Jobbik rovására. Ezért van egy ilyen nagy közmegegyezés tulajdonképpen, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás törvényi előírásainak durva, általános megsértését nem szankcionálják, nem teszik vita tárgyává.

A beszédidős adatok ráadásul még torzabbak, tehát ha nem azt nézzük, hogy mondjuk, mennyi időben van szó - adott esetben szidják, mondjuk, a Jobbikot -, hanem azt nézzük, hogy mennyit szólalhatnak meg, mondjuk, akár persze csak vágott formában a nemzeti ellenzék politikusai, akkor itt már 5,6 százalékra csökkentek a jobbikos megszólalások, ha 100 százaléknak vesszük a politikusi megszólalásokat. Legrosszabb a híradókban, a Class FM-en és a Neo FM-en, ugye, 1 százalék alá csökkent tulajdonképpen ez a megjelenés.

A magazinműsorokban még rosszabbul állunk, rosszabb az arányunk, mint a KDNP-é és az LMP-é, mindössze 4,4 százalék, itt is a közszolgálat áll jobban, azonban a Mokka és az Egyenes beszéd 1 százalék körüli. Ha pedig a magazinműsorokban a beszédidőnket nézzük, akkor az 5 százalék körül van, de itt már egészen egyszerűen nullán állunk az Egyenes beszédben, és 0,2 százalékon a Mokkában; természetesen nem behívott, élő adásról van szó, hiszen ott talán egyetlen szereplés is többet tett volna ki 0,2 százaléknál, hanem vágott tudósításokról beszélhetünk csak.

Megint csak beszéljünk másról! A jelentésből láthatjuk, és örömteli is, hogy több kisebb magyar rádió tulajdonosszerkezete úgy alakult át, hogy a külföldi tulajdonrész magyar kézbe került. A nagy kereskedelmi adók közül két rádió magyar kézben van, de a televíziók külföldi tulajdonban állnak; ezen, azt gondolom, időszerű lenne végre változtatni.

Az elnyert rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kapcsán pedig megemlíteném, hogy ezek alapján azért jól látható, hogy mi is volt a kormánypártok célja ezzel az új médiatörvénnyel. Az, hogy zavartalan körülmények között - hiszen tulajdonképpen nincsenek ellenzékiek, akik beleszólnának - játsszák át a Fidesz gazdasági holdudvarába az állami tulajdont. Ugyanis a frekvenciák mindegyike az állam tulajdonát képezi, hasznosításukért felel a hatóság, és hát így lett Magyarország egyik legnagyobb rádiója a Nyerges-Simicska-érdekeltségbe tartozó Lánchíd Rádió, és így nyerte el a Juventus Rádió régi helyét az ugyancsak ebbe az érdekeltségi körbe tartozó Music FM.

Talán a Médiatanács idei beszámolójának legsötétebb része a műsorszolgáltatási szerződések hatóságivá alakításának része, ugyanis a szabályozó hatóság nem élt azzal a történelmi lehetőséggel, hogy szigorú követelményeket szabjon a két nemzetromboló elemnek, sőt ebben a beszámolóban is utal rá, hogy az ideiglenes szerződésük idén nyárig szólt, azt is mindenféle szigorítás nélkül fogadta el a Médiatanács. Azt gondolom, ha itt valóban a nemzeti együttműködés rendszerében élnénk, egy normális országban, akkor a Médiatanács elnöke ezek után maga adta volna be a lemondását.

Új információval is szolgált azért ez a beszámoló, hiszen bevallom, hogy magam innen értesültem arról, hogy egy nemzetközi egyezmény a ratifikálókat - így minket is - arra kötelezi, hogy gyermek-médiatartalmakat állítsanak elő közmédiájukkal és/vagy kereskedelmi csatornákkal. Ezt 1997-ben fogadta el hazánk, azonban a rendszerváltás óta elfogadható minőségű és mennyiségű, gyermekeknek szóló közszolgálati tartalom-előállítás nincs Magyarországon, erre szeretném fölhívni a figyelmüket.

Indokolt lenne, hogy a Médiatanács éljen egy jogával, a kiemelt jelentőségű eseményekkel kapcsolatban az ajánlási jogával, és megfogalmazzon egy ilyen ajánlást, ami részletezi a törvényben méltányos és ésszerű feltételeknek nevezett elemeket. Ez elősegítené, hogy a nagyobb sport- és közéleti események szélesebb közönséghez is eljuthassanak.

A jelentős befolyásoló erővel bíró médiumok kapcsán megemlíteném, hogy a törvényben megadott mértékek túlságosan magasak, és ha így folyik a piaci átrendeződés, akkor elképzelhető, hogy középtávon már nem lesz e kategóriába sorolható, jelentős befolyásoló erővel bíró televízió, amelyre például vonatkozik ugye több minden más mellett a bűnügyi hírkvóta is. Ezért indokolt lenne ezt mindenképpen csökkenteni, ahogy erre már egyébként jobbikos módosító javaslatot tettünk is, persze ezt is leszavazták, mint minden más indítványunkat.

Javasolnám továbbá, hogy a következő években a Médiatanács saját hatáskörében emelje meg a dokumentumfilmes és az ismeretterjesztő pályázati kereteket, mert ma sajnos a Filmalapnál tulajdonképpen lehetetlen dokumentumfilmre pályázni. Jól látható ez az önök kimutatásából is, tehát hogy kevés ez a keret, de akkor vonjuk is le a következtetést a jövőre nézve, hiszen a 140 milliós keretre 3 milliárdos igény érkezett a dokumentumfilmek és a 110 milliós ismeretterjesztőre pedig 2,28milliárd forint.

Azt gondolom, ez jól mutatja, hogy ezeket a kereteket meg kellene növelni. És hát nemcsak a kereteket kellene növelni, de a szankciókat is - hogy ismét csak a jelentésüknél maradjak, és ne kalandozzak el annak irányába, hogy mi mindent kellene még szankcionálnia a Médiatanácsnak -, itt van például a ValóVilág, amelynek esetében egy örömtelien magas, bár még mindig nem elégséges a 277 millió forintos büntetés. Hiszen gondoljunk bele, ha egy magánszemély vagy egy kisvállalkozás követne el 47 rendbeli jogsértést - és ezt csak egyetlen műsorával tette meg az RTL Klub -, akkor arányosan milyen büntetésben részesülne egy magyar kisvállalkozás. Ugye beláthatjuk, hogy ilyen értelemben ez a 277 millió forintos büntetés kevés, és erre is utaltam tehát, amikor az Alkotmánybíróságot kifogásoltam, hogy a büntetési tételek árbevételhez igazítása sajnos elmaradt több más, általam már az előbbiekben ismertetett és a nemzeti ellenzék által szorgalmazott radikális változással egyetemben.

Tehát így e rövid, húszperces vezérszónoklatomban, azt gondolom, nem volt lehetőség a 279 oldalas beszámolót részleteibe menően elemezni, akárcsak azt, hogy Wass Albert egyik művének a bemutatását miért szankcionálhatja a Médiatanács, hiszen ennek részleteiről érdemes volna hosszasan beszélni, hogy hogyan lehet, hogy miközben már a Nemzeti alaptantervbe is bekerült, önök pusztán ezért, mert egy ilyet bemutatnak, szankciót léptetnek életbe, több más elfogadhatatlan büntetésük mellett. De azért talán hozzászólásomból is kiderült, hogy a nemzeti ellenzék konstruktívan és konkrét javaslatokkal tudná megreformálni mind a Médiatanács működését, mind általában élve a médiatörvényt is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu