PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy egyetértés teremthető a teremben, és talán azt mondhatom, hogy azon kívül is, hogy Magyarország jövője múlik az oktatáson, hiszen a fiatalok, a magyar ifjúság jelenti azt a lehetőséget, az ifjúság jelenti azt az erőforrást, amely nemcsak a válságból való kilábalásban, de majdan a fejlődés fenntartásában is nélkülözhetetlen.

Egy bölcs társadalomban a generációk együttélésére törekednek. Egy bölcs társadalomban a rászorulókat segítik, az idősekre vigyáznak, a nőket tisztelik, a fiatalokat pedig tanítják. Egy bölcs társadalomban az ifjúságot nem problémaként kezelik, hanem - ahogy mondtam - erőforrásként és lehetőségként, és ezt az erőforrást kell kihasználni. Ennek az eszköze az iskola, az oktatás, és ennek a szervezeti háttere, ahogy már bizonyított az elmúlt húsz évben, még akkor is, ha komoly vitákat váltott ki, azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszer.

A rendszerváltás idején történt egy közmegegyezés, és az azt követő két évtized közös munkája alapján létrejöttek és talán minden más demokratikus intézményt felülmúlva működtek a helyi önkormányzatok. A lakossághoz közel állva működtették szolgáltatásaikat, ezek között ellátva a közoktatást, és ehhez igen komolyan kapcsolódva a gyermekvédelmet is biztosították. Tehát érvényesült az önkormányzatiság. Érvényesült az önkormányzatiság eszméje, ami egyfajta gondolkodás, egyfajta magatartás. Egyfajta értékrendet jelent az önkormányzatiság, és nem feltétlenül az intézményeket és mindig a pénzt, amiről önök beszélnek, és amiről az előző vita szólt. Egy gondolkodás, egy magatartás, ami arról szól, hogy helyi ügyeinkben magunk döntünk, hogy helyben döntünk, hogy ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor képviselőket választunk, mi magunk választunk, akiket számon kérhetünk a döntéseinkről, és azt mondjuk nekik, hogy a gyermekeink oktatását és a tanítását mi helyi ügyként kezeljük.

Tapasztalataim alapján azt állítom, hogy a lakosság szereti az önkormányzati iskolákat. De valójában mi is az, hogy iskola? Minimum négy dolgot jelent: jelent épületet, jelent jogviszonyt, jelent egy közösséget és jelent egy szellemiséget. Mivel a vita időkeretek között van, ezért ezt a négy dolgot nem bontanám ki, csak a közösséget és a szellemiséget szeretném kibontani.

A közösség arról szól, hogy a szülő kapcsolatba kerül az iskolával, a szülők egymással kapcsolatban vannak, az iskola a helyi önkormányzattal van kapcsolatban, és természetesen a diák az iskolával kapcsolatba kerül, egymást ismerik. A szellemiség pedig az a típusú érték, amiről itt már volt szó, hogy marad bennünk az oktatásnál egy emlék, hogy milyen volt a Lili néni, aki a József Attila verseit tanította, vagy milyen volt a Kati nénivel kirándulni, aki a természet csínját-bínját mutatta meg nekünk. Az oktatás erről is szól, ezekről az értékekről.

Tehát fontos és természetes, hogy olyan iskolába járhat a gyermek vagy járjon a gyermek, amelynek életébe szülőként szervesen lehet kapcsolni, amelynek a működését közvetlenül vagy helyi képviselőn keresztül befolyásolni lehet, és amely a közösség céljait szolgálja. Azt kell hogy mondjam önöknek, hogy ez az önkormányzatiság lényege. Ebben a vitában eddig talán ez egy kicsit háttérbe szorult.

Természetes, hogy az önkormányzatom mindig jó gazdája az iskolámnak, mert állampolgárként, sőt szavazóként közel vagyok azokhoz, akiknek felelőssége az épület tisztességes működtetése, fenntartása, az oktató- és nevelőmunka színvonalának az elvárásaim szerinti biztosítása, és az igazgató és a pedagógus attól az önkormányzattól kapja a fizetését, azzal van jogviszonyban, amelyiket én választottam meg, amelyiket én kérhetek számon.

Tehát az iskola, azokon az értékeken túl, amiket mondtam, arról is szól, hogy közel van hozzám, hogy helyi igényekre gyorsan tud reagálni, és színes megoldásokat hordoz magában, nagyon színes megoldásokat mutat fel.

Azt kell hogy mondjam, hogy ez a három érték is - az, hogy közel van, hogy helyi igényekre gyorsan tud reagálni, hogy színes megoldásokat mutat fel - ma veszendőben van.

Az önkormányzatok, az oktatási intézmények tanulmányi programjaik tekintetében meg tudtak felelni a helyi gazdaság, a szülők igényeinek, egyaránt rugalmasan tudtak alkalmazkodni az elvárásokhoz és a változásokhoz. Ez is egy nagyon fontos dolog, hiszen nagyon gyorsan tudtak reagálni, mert nem egy mamutszervezetről van szó. Azt is gyorsan tudták lereagálni, hogy újabb és újabb generációk, amelyek bejöttek az iskolarendszerbe, újabb és újabb kihívásokat jelentettek, és arra jó választ adjon, hogy hogyan kell ezeket a kihívásokat kezelni, hogyan kell megfelelő pedagógiai programot csinálni.

Az önkormányzat különböző szolgáltatások egységes helyi rendszerén keresztül a születéstől kezdve egész életen át nyomon tudott követni egy-egy embert, egy családot vagy éppen egy gyermeket. Az anyakönyvezéstől a bölcsődén, az óvodán át, a közoktatás, a lakáshoz jutás segítése, a szociális ellátás, a gyermek- és idősgondozás egységes rendszerében tette lehetővé a folyamatos odafigyelést és adott esetben a beavatkozást. Az államnak a helyhatóságokon keresztül történő ilyen magatartása egyfajta védelmet és biztonságot jelentett az egyénnek, a gyermeknek és a családnak is. Most ez is veszendőben van, ez a védelem és ez a biztonság.

Akkor csináljunk egy leltárt a hozzászólásom végén, hogy mi az, ami elvész, milyen értékek vesznek el. A közelség, a közvetlenség, a közösség, a gyors reagálás, a helyi specialitásokhoz való alkalmazkodás, a színesség, elvész a jógazda-szerep is, az önkormányzati védelem és a biztonság, és elvész a számonkérhetőség a közoktatás területén. Azt gondolom, hogy ezek mind olyan értékek, amelyeket nagyon nehéz lesz pótolni a 2014-es választás után, amikor vélhetően az önkormányzatok nagyobb befolyást fognak kapni a helyi közoktatások fenntartásában és működtetésében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu