LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, alelnök úr. Voltaképpen a 4. ajánlási ponthoz szeretnék szólni, de előtte általában szeretném megjegyezni, hogy a több, sokszor jogos indítékú módosító indítvány meg még az ezután következő hasonló szellemiségű törvényjavaslat azt erősíti meg bennem, és talán most se késő ezt még megfontolni, hogy talán jobb és egységesebb javaslatot tárgyalhatnánk, hogyha egy közös szövegbe formáltuk volna mindazoknak az erkölcsi elégtételét és mindazok előtt való főhajtást, akiket a kollektív bűnösség elve alapján - tartozzanak itt a régióban bármely népcsoporthoz - a második világháború alatt és után szülőföldjük elhagyására kényszerítettek. Akkor nem vetődne fel, hogy itt most miért van szó a csehországi munkára elhurcolt felvidéki magyarokról, és így tovább, és így tovább.

Talán most se késő, hiszen ezek után még jó néhány emléknapot elfogadhatnánk. Valljuk be, a lakosságcsere is ugyan nem arányosan, de azért volt erőszakos lakosságcsere, mert a Magyarországon élő szlovákok sem föltétlenül voltak boldogok, noha jóval kevesebben voltak, és jóval kevesebb ingatlant hagytak itt, mint ahogy a Felvidékről, szülőföldjükről erőszakkal kitoloncolt magyarok. De a csángóktól kezdve a délvidéki magyarokig sok népcsoport volt még, akiket a ma már tarthatatlanná vált és mindig is erkölcstelen kollektív bűnösség elve alapján telepítettek ki, hiszen éppen ezért, ahogy már említettem, tárgyaljuk következő napirendi pontként a magyarországi németek hasonlóan igazságtalan kilökését is az országból.

Viszont ha ez már nem így történik, vagy ha esetleg elkéstem a javaslattal, hogy ez lett volna a komplexebb és a közös erkölcsi gyökeret világosabban föltáró gesztusa az Országgyűlésnek, akkor mégiscsak mondanám a már említett 4. ajánlási pont kapcsán, hogy ahogy Szili Katalin is elmondta, szerintem igenis helye van itt a csehországi kényszermunkára deportáltak előtti főhajtásnak. Lehet persze, ahogy a jobbikos képviselőtársak elmondták, hogy a szöveget egységesíteni kell, ezt aláírom, de mégiscsak hasonló okról van szó a Csehországba elhurcoltak esetén is. Volt, akit úgy kényszerítettek szülőföldje végleges elhagyására, hogy felvidéki magyarként gyakorlatilag mindenét hátrahagyva itt kellett új otthont találnia, de volt, akit szintén lakóhelye elhagyására - ha talán nem is végleges elhagyására - épp a kényszermunkára hurcolás kapcsán kényszerítettek, és hogy ez milyen szörnyű, ezt magyarországi magyarok is más történelmi szituációkban megtapasztalták.

Tehát ha már előttünk van a szlovákiai eseményeket és döntéseket érintő határozati javaslat, akkor én azt gondolnám, hogy érdemes megtámogatni, még egyszer mondom, lehet, hogy szövegegységesítéssel Mile Lajos javaslatát is.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu