SZABÓ TIMEA, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Érdeklődő Hallgatók! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt én is köszöntsem azokat a páholyban helyet foglaló roma honfitársainkat, akik idejük, energiájuk, mondhatnám, életük nagy részét arra fordítják, hogy segédkezzenek a magyarországi cigányság felzárkóztatásában, segítsenek azoknak, akiknek a hangját közvetlenül csak nagyon ritkán halljuk, akikről tulajdonképpen szól ez a mai vitanap. Köszönöm, hogy eljöttek, és figyelemmel kísérik a vitát.

A mai romanaphoz az LMP igencsak vegyes érzelmekkel állt hozzá. Egyrészről örülünk annak, hogy a roma integrációval kapcsolatban végre elmondhatjuk nemcsak a kormánnyal szembeni kritikáinkat, hanem egy olyan javaslatcsomag legalább egy részét, amelynek megvalósítása esetén a magyarországi cigányságnak végre valóban javulhatna a helyzete. Elérhetnék azt, hogy több százezer roma honfitársunk végre teljes jogú, aktív és büszke magyar állampolgárként élhessen hazánkban. Ugyanakkor sajnos tudjuk azt, hogy ez a mai vitanap nem más, mint egyrészről a kormány pótcselekvése a valódi intézkedések és megoldások helyett, másrészről egy újabb gesztus a Jobbik és a Jobbik szavazói felé, teret adva számunkra elfogadhatatlan, kirekesztő és populista nézetek hangoztatásának, aminek részben már fültanúi voltunk. (Dr. Lenhardt Balázs közbeszól.)

Megjegyezném, hogy itt a kormány részéről eddig csupa jó és pozitív dolog hangzott el. Akkor kérdezném egyébként, főleg Farkas Flórián szájából, hogy akkor minek ez a mai vitanap, hiszen úgy tűnik, hogy a kormány eddig csupa jó dolgot csinált, eddig javult a helyzet. De ha már megemlítettem, hadd üdvözöljem, mondhatnám, újoncként Farkas Flóriánt közöttünk, aki két év óta először vesz részt roma vitában e Ház falai között. Két év óta mindösszesen kétszer szólalt fel ebben a Házban, egyszer a munkavédelmi akcióterv, egyszer pedig a szövetkezeti törvény kapcsán. Én kimondottan örülök annak, és ezt pozitívumként mondom, hogy végre hallunk valamit a roma felzárkózásról is, még ha egy kicsit túl rózsaszínre festette is a képet.

De térjünk át a lényegre! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltás óta számtalan közép- és hosszú távú intézkedési program volt hivatott erősíteni a magyarországi romatársadalom integrációját. Nevezték ezt középtávú intézkedési csomagnak, roma integráció évtizede programnak és most legutóbb felzárkózási stratégiának, illetve keretmegállapodásnak. A mindenkori kormányok a maguk idejében milliárdokat költöttek roma integrációra, és természetesen mind sikeresnek ítélték meg ezeket a programokat. Mindegyik kabinet a saját kormányzása alatt biztosította a választókat a felzárkóztatás vagy integráció iránti elkötelezettségéről, a programok pozitív hatásáról, a források hatékony felhasználásáról, a pénzek monitorozásáról, összességében az integrációs stratégia hosszú távú sikeréről.

A rendszerváltás óta eltelt 22 év, és nézzük meg, hogy hol tartunk ma. Nézzük meg, hogy mi lett a 90-es évek elején eltűnt közel másfél millió munkahellyel, egy olyan vesztességgel, amelynek első számú kárvallottjai a dolgozó romák voltak. Nézzük meg, hogy hol tartunk a roma gyerekek oktatásában, hol tartunk a romák lakhatási körülményeinek, egészségügyi ellátásuknak javításában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először is tisztázzunk néhány alapkérdést. A minap részt vettem egy lakossági fórumon, ahol az egyik szimpatizánsunk azt kérdezte, hogy miért van szükség a cigányok integrációjára, miért pont az övékre, miért nem beszélünk, mondjuk, a szlovénok integrációjáról, egyáltalán miért kell erről a témáról állandóan beszélni. Nyilván az első zsigeri reakciómat elfojtottam, aztán körülbelül két másodperc múlva rájöttem, hogy teljesen jogos a kérdés. Azért jogos, mert az elmúlt két évtizedben hagytuk azt, hogy a roma integráció egy olyan absztrakt, megfoghatatlan kifejezés legyen, aminek szinte már semmi köze az emberekhez. Semmi köze az emberi sorsokhoz, semmi köze a saját felelősségünkhöz. Amikor roma integrációról beszélünk, már nem gondolunk arra, hogy itt gyerekekről, anyákról, apákról, iskolásokról és dolgozó vagy igen sokszor segélyen nyomorgó emberekről beszélünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért beszélünk a romák integrációjának fontosságáról, mert becslések szerint közel 600 ezer roma él hazánkban. Azért beszélünk az integráció szükségességéről, mert felmérések szerint lassan ugyanannyi 6 év alatti roma gyerekkel számolhatunk, mint nem roma gyerekkel.

Tisztelt Ház! Végre szembe kell néznünk azzal a felelősséggel, hogy az eddigi kormányok munkahely-teremtési kudarcai nyomorba döntöttek családokat, generációkra megpecsételve több százezer gyermek és felnőtt sorsát. Szembe kell nézni azzal, hogy az eddigi kormányok nem voltak igazán elkötelezettek abban, hogy ezeknek a közösségeknek segítsenek, ehelyett hagyták, hogy a cigányokból lassan, de biztosan bűnbakok legyenek, hiszen sokkal könnyebb kizárólag őket hibáztatni az együttélési problémákért, mint beismerni eddigi hibáinkat, és valódi lépéseket tenni a megoldások felé. (Soltész Miklós: Mondj egyet!)

Végül szembe kell nézni azzal, hogy az eddigi kormányok szinte kizárólag politikai haszonszerzésre használták a cigányokat, a cigányság helyzetét. Használták akkor, amikor az előző kormány valós megoldások helyett leginkább a Jobbikkal és a Magyar Gárdával volt elfoglalva, több milliárd forintnyi ingyenreklámot biztosítva ezzel szélsőjobbos nézeteknek, miközben a vidéki cigányság helyzete semmit nem javult. (Mirkóczki Ádám: Köztük ti.)

(11.40)

Használták akkor és használják akkor, amikor a Jobbik devianciával, cigánybűnözéssel, a cigányok szaporulatának megállításával és ehhez hasonló elfogadhatatlan szólamokkal kampányol, kiírva magát ezzel az európai demokratikus pártok köréből. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Szerencse, hogy vagytok!)

Ezzel a gondolkodással még Vona Gábor cigánytestvéreiről hangoztatott mondatai sem változtatnak, sőt, tisztelt képviselőtársaim, ha én roma lennék, azért lenne egy-két keresetlen szavam Vona Gáborhoz azzal kapcsolatban, hogy kinek is a testvére ő. (Pörzse Sándor: Rasszista vagy! - Közbeszólások a Jobbik soraiból, többek között: Zöldnáci!)

És természetesen szavazatszerzésre használja a romákat, a Fidesz-KDNP is akkor, amikor a szavazataikra számítva egyrészről hangzatos ígéretekkel szórja tele a médiát, másrészről a szélsőjobbos szavazatokra hajtva akkor, amikor ezzel egy időben lassan, de biztosan végrehajtja a Bethlen Gábor-programot; példaként most csak az Amerikában is már megbukott három csapás törvényt említve, vagy amikor némán asszisztál a Jobbik és a hozzájuk kapcsolódó félkatonai szervezetek megfélemlítő akciójához.

Sajnálom, hogy sem Farkas Flóriánnak, sem Berényi Lászlónak nem volt egy árva szava sem a devecseri, sem a ceglédi jobbikos Gárda-vonulásokhoz, hogy csak a közelmúlt példáit említsem. Sőt, az emberi jogi bizottság egy korábbi ülésén fideszes Berényi képviselőtársam külön megköszönte Pintér Sándor belügyminiszternek a rendőrség karakán helytállását a gyöngyöspatai események során, ahol, megjegyzem, vonulók macsétákkal, ostorokkal és egyéb fegyverekkel hetekig zaklatták és félemlítették meg a helyi lakókat, mindezt a rendőrség passzív asszisztálásával. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. - Mirkóczki Ádám: Miről beszélsz te?) És akkor még nem említettem Jeszenszky Géza közelmúltbeli mondatait a vérfertőző romákról, amit önök szintén némán tűrtek. De tűrik a saját kormányuk leszakadást erősítő politikáját, amit rendészeti eszközök erősítésével tovább súlyosbítanak.

Megjegyzem, hogy dicséretes a kormány mai konstruktív hangneme, és nem kételkedünk abban, hogy a kormány néhány tagja valóban elkötelezett a roma integráció ügye iránt, de érzékelhető változást nem tapasztaltunk az elmúlt két évben.

Tisztelt Ház! Ahogy beszédem elején ígértem, szeretnék egy rövid áttekintést adni négy olyan területről, amely alapvetően érinti és befolyásolja a magyarországi roma lakosság integrációját. Ez a négy terület a lakhatás, az oktatás, a foglalkoztatás és az egészségügy.

Nézzük először a lakhatást! A jelenlegi becslések szerint a roma népesség közel egyharmada a leszakadó északi régióban él. Településen belül elkülönítetten élők aránya meghaladja a 70 százalékot. Közel 150 ezer ember él 700-750 szegregált telepen, ahol közszolgáltatások egyáltalán nem vagy csak hiányosan hozzáférhetők, gyakran nincs és nem is vezet oda szilárd burkolatú út, ami gyakorlatilag röghöz köti az ott élőket. A közművesítés hiányzik, a házakban nincs víz, villany, a telepeken élő emberek kilátástalan helyzete az eddigi hatékony beavatkozások hiányában generációk óta öröklődik.

A Fidesz - kormányelődeihez hasonlóan - idén februárban meghirdette saját telepprogramját komplex telepprogram néven, amelyre több mint 4,5 milliárdos pályázatot írtak ki, és amelynél egyenként akár 150 millió forintra is lehet pályázni az önkormányzatoknak. Hamar kiderült sajnos, hogy a pályázatokban szó sincs telepfelszámolásról, a legnagyobb jóindulattal is telepcsinosításról beszélhetünk, hiszen a pályázat két kötelező eleme mindössze egy közös fürdő és két szociális munkás alkalmazása. Ésszerű ez egy olyan helyen, amit még megközelíteni sem lehet aszfaltút hiányában, vagy ahol nincs víz, villany, beszakad a tető, és lavórral fogják fel az esővizet? Ezeken a helyen valóban két szociális munkásra van, úgy tűnik, a legnagyobb szükség.

Az LMP hiába figyelmeztette önöket a pályázat kiírása előtt, hogy ez nem alkalmas a lakhatási körülmények javítására, és félő, hogy a forrásokat az önkormányzatok a saját épületeik felújítására fogják használni, önök ránk se hederítettek, amikor erre figyelmeztettük önöket. Most kíváncsian várjuk, hogy ez az ötmilliárd forint valóban hogyan kerül majd elköltésre.

Az önök pazarló és a romák lakhatási körülményeit egyáltalán nem javító programja helyett, az LMP meggyőződése, hogy az állami forrásokat nem a telepek rehabilitációjára, hanem azok felszámolására kell költeni, növelni kell a felszámolásra fordított állami támogatás összegét, mert a jelenlegi forrásokkal nem lehet számottevő javulást elérni. A szakértői számítások szerint a telepek felszámolásához rendelt jelenlegi forrásokkal, a finanszírozási ütemet tartva hozzávetőleg ötven évre volna szükség a ma létező telepek felszámolására. Nincs ennyi időnk.

A cigánytelepek felszámolását össze kell kötni a közösségi bérlakások építésével, amelyeket olyan helyeken kell felépíteni, ahol reális esély van a beköltözők foglalkoztatottá válására. Mindemellett átfogó egészségügyi, családvédelmi, oktatási terveket kell kidolgozni a cigánytelepeken élő népesség tényleges társadalmi integrációjára, hiszen abban egyetértünk Balog miniszter úrral is többek között, hogy az integráció nem csupán egy fizikai, hanem egy társadalmi integrációt jelent, és ezt az integrációt nem lehet egyik napról a másikra végrehajtani.

Nézzük az oktatást! Mindannyiunk számára világos ma már, hogy a romák nyomasztó munkanélküliségének egyik oka a nem megfelelő és nem elégséges képzettség. Bár az utóbbi tíz évben nőtt a nyolc általános iskolai osztályt végző romák aránya, roma honfitársaink mégis kimaradtak az időközben lezajló középiskolai és felsőoktatási expanzióból. Míg a magyar fiatalok közel háromnegyede érettségit szerez, az érettségizett cigányok aránya mindössze 3 százalék. Szakmunkás-bizonyítványig 16 százalék jut el. A felsőfokú végzettségűek aránya pedig 1 százalék alatt van. Ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy az iskolákban megvalósuló elkülönítés gyakran még a lakóhelyi szegregációnál is erőteljesebb. Hiába van jogszabályokba foglalva ennek tiltása, a mai napig közel 700 szegregált iskola működik az országban.

Az LMP hangsúlyozza, hogy az integrált oktatásnak nincs alternatívája, az integrált oktatás össztársadalmi érdek. A rendelkezésünkre álló adatok bizonyítják, hogy az integrált oktatás növeli a romák társadalmi elfogadottságát (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mondj egyet!) a nem roma tanulók körében. Sajnos, a felmérések szerint a roma tanulók eredményei mindenütt rosszabbak a nem roma társaiknál, ugyanakkor az integrációs programban részt vevő iskolákban jobbak, mint a hagyományos iskolákban. Az LMP oktatási javaslatait Osztolykán Ágnes képviselőtársam majd részleteiben is ismerteti.

Nézzük a foglalkoztatást! A nyolcvanas években a magyar cigányemberek közel ugyanolyan arányban dolgoztak, mint a többség, és az életszínvonaluk sem maradt el jelentősen az átlagtól. Ma a felnőtt roma férfiak alig 30 százaléka dolgozik, ebből is 10 százalék ideiglenes és gyakran be nem jelentett munkákból él. A szegények aránya a roma népességben a nem roma átlag közel négyszerese.

Orbán Viktor és Farkas Flórián korábban aláírt keretmegállapodása nagyrészt a foglalkoztatásra koncentrál, sajnos azt látjuk azonban, hogy valós munkahelyteremtés helyett a kormány csupán a közmunkaprogramig jutott el érdemben. Erről beszélt Balog miniszter úr is részletesen, illetve Kontrát államtitkár úr. Arra azért majd kíváncsi vagyok, hogy Czomba Sándor honnan veszi a pontos számokat a romák helyzetével kapcsolatban, többek között a versenyszférát illetően.

Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a romák és a nem romák ugyanúgy dolgozni akarnak, ehhez azonban valós munkahelyek szükségesek. Az államnak olyan programokat kell indítani, amelyek valódi munkát kínálnak valódi bérért, ami a szegény roma családok számára is megteremti a normális, tisztes élet feltételeit. A munkaképes szegények, így a romák helyzetére ugyanis nem a segélyezés vagy a közmunka biztosít lehetőséget a felemelkedésre, hanem a munkaerőpiacra való integráció.

Íme néhány konkrétum az LMP javaslatai közül. Célzott támogatással kell segíteni a roma vállalkozásokat, szakmai segítségnyújtással, kedvezményes hitelekkel, folyamatos tanácsadással. Részletesen ki kell dolgozni a rugalmas foglalkoztatás rendszerét, amely lehetővé teszi a 4-6 órás munkanapot, a két-, három vagy négynapos munkahetet is. Az állami és önkormányzati nagyberuházások esetén - itt a 150 millió forintot meghaladó értékről beszélünk - a kivitelező cégeknek legalább a beruházási érték 10 százalékának erejéig legyen kötelező a munkanélküliek, illetve a romák alkalmazása. Az alkalmi munkát mentesíteni kell minden tehertől havi 20 ezer forint bevételig, kivéve a napi 150 forintos egészségbiztosítási hozzájárulás megfizetését.

Végül az egészségügyről néhány szó: a már említett keretmegállapodás tartalmaz erre vonatkozó vállalást is, amely 150 ezer roma szervezett lakossági szűrővizsgálatokon való részvételét, valamint az egészséges életvitelhez szükséges folyamatos tanácsadásban való részesítését tűzi ki célul. Kérdezzük, hogy ebből a célból mennyi valósult meg eddig, mi ugyanis nem nagyon hallottunk olyan településről, ahol ez megtörtént volna, pláne folyamatos jelleggel. Sajnos, egyelőre annyit tudunk, amennyit Szócska államtitkár úr is elmondott az egészségügyi helyzetről, és azt, hogy a romák átlagosan 15 évvel élnek kevesebbet, mint a nem roma állampolgárok.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Amit a roma felzárkózásról az elmúlt két évből tudunk, hiszen önök nem győzik ezt hangsúlyozni, az csupán a hangzatos szólamok és annyi, hogy hány milliárdot kívánnak elkölteni a keretmegállapodás keretében. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Nincsenek kétségeink afelől, hogy ezeket a milliárdokat önök valóban el fogják költeni, a kérdés az, hogy hogyan, és ezzel mi fog változni.

(11.50)

Mellettem egyébként az előbb egy fideszes képviselő mondta éppen, hogy a kormánypárti felszólalások egy kicsit túldicsérték magukat. Hadd hívjam fel a figyelmüket arra a nem elhanyagolható tényre, hogy önök megígérték, hogy idén májusban feláll a romapénzeket monitorozó bizottság. November közepe van, azaz fél év telt el május óta, és ennek a monitorozó bizottságnak nem látjuk se hírét, se hamvát, pedig érdeklődtünk. De ne aggódjanak, majd az LMP - ha szükséges - monitorozni fogja ezeknek a pénzeknek elköltését. (Mirkóczki Ádám: Először ne szakadjatok szét!)

Ezzel összefüggésben szintén hadd hívjam fel az önök figyelmét arra, hogy az ÁSZ 2008-as jelentésében az állt, hogy 1996 és 2006 között a felzárkózásra elköltött 120 milliárd forintnak mindössze 10 százaléka jutott el a romákhoz. Emlékeztetném tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy '98 és 2002 között Orbán Viktor volt a miniszterelnök, tehát nem fognak tudni mindent rátolni az előző kormányra.

Tisztelt Ház! Tisztelt Érdeklődők! A mai vitanapon 600 ezer honfitársunkról beszélünk, 600 ezer olyan roma honfitársunkról, akiket a rendszerváltás utáni kormányok sorban magukra hagytak, olyan gyerekekről, akik tanulni akarnak, olyan férfiakról és nőkről, akik dolgozni akarnak, olyan emberekről, akik békét akarnak. Igen, vannak együttélési problémák, ezt kár tagadni. Ennek a szőnyeg alá söprése már így is túl sok problémát okozott az elmúlt években; csakúgy, mint a bűnbak-politizálás, amelynek a legjobb indulattal sem látjuk a pozitív felzárkóztató hatását.

Meggyőződésem, hogy végre eljött az idő, hogy az egymásra mutogatás helyett, a kirekesztés helyett, a kirakatintézkedések helyett és a pénzek lenyúlása helyett végre valódi cselekvéseket lássunk, és végre valódi esélyt adjunk a magyarországi romáknak a felzárkózásra. Ehhez mindannyiunk, romák és nem romák elszántságára és munkájára szükség van, hiszen közös az érdekünk: egy virágzó, befogadó és békés Magyarország megteremtése.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiból.)

Forrás: parlament.hu