TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Három témát szeretnék sorolni, amely témák hosszú távú feladatmegoldások miatt valóban nemzeti ügynek és kormányokon átívelő feladatnak számítanak: a cigányság ügye, az egészségügy és a nyugdíjügy. Azért hozom elő ezt a három, egyébként képviselőtársaim által szabadon bővíthető sort, mert ha igaz az, hogy a megoldások hosszú távúak és igaz, hogy kormányokon átívelnek, akkor nagy valószínűséggel a megoldásokat is közös munkával kellene keresni.

Ezért, képviselőtársaim, a mai vitanap kezdeményezőjének én más szerepet szántam volna, ha ő maga is végiggondolta volna ezt a szerepet. Azt a szerepet szántam volna, hogy a vitanap úgy végződik, hogy a parlament határozati javaslatot terjeszt majd elő Farkas Flórián megfogalmazásában, amely azt tartalmazza, hogy a romák helyzetének javítása ügyében kormányokon átívelő feladatként meg kell állapodni a parlamenti pártoknak.

(13.40)

Meg kell állapodni és kormányra kerülve ezt be kell tartani.

Azért gondolnám ezt fontosnak, tisztelt képviselőtársaim, mert a mai vitanapon mondhatunk nagyon szépeket és lehangolókat is, de valójában eredmény nélküli lesz a vitanap kifutása. Eredmény nélküli lesz, mert azontúl, hogy néhány esetben kormány és ellenzék csetepatéjává silányítjuk ezt a vitanapot, nem lesz semmiféle kézzelfogható ügy. A kormányon lévők meg lesznek győződve róla továbbra is, hogy ők a jó megoldások hordozói, az ellenzék pártjai pedig továbbra is szajkózni fogják a saját igazukat, miközben valóságos megoldások, úgy látom, nem születnek. Ezért tehát én, tisztelt parlament, tisztelt képviselőtársaim, ajánlanám ezt a megoldást önöknek, mert ha abban legalább közös a gondolkodásunk, hogy nincs egyik napról a másikra történő teljes megoldás és a megoldások hosszú távon hozhatnak majd eredményeket, akkor nagy valószínűséggel ezt a megállapodást meg kellene kötnünk, kezdeményezni kellene.

Hogy eltérő nézeteket vallunk? Igen. Hogy nehéz lenne egy ilyen megállapodás? Nehéz, nagyon nehéz. De hogy ne próbálja meg a magyar parlament ezt megtenni ebben és még az általam sorolt két ügyben, azt nem gondolom, hogy miért ne kellene megpróbálnia, miért ne kellene kísérletet tennie arra, amit egyébként fennen szoktunk hirdetni, hogy nagy ügyekben megállapodni kellene. Ez lenne az egyik, amit el szerettem volna mondani.

Visszatérve kormány és ellenzék csetepatéira, én azt gondolom - a tisztelt képviselő asszony már elhagyta a termet, aki itt Buzás Péterrel és Makóval példálózott -, lehet erre ilyen kontrákat mondani, tudok én is: Janikovszky. A képviselő asszony nem volt hangos, nem tiltakozott ellene, és nem mondta azt, hogy egy integrált képző intézményt bezárni nem szép dolog és nem fog használni a gyerekeknek.

De hagyjuk ezt, tisztelt képviselőtársaim, mert azt hiszem, jobb, ha egy kicsit arról beszélek, hogy szabolcs-szatmár-beregiként és szatmári gyökerű emberként nagyjából mit gondolok arról, hogy a holnapi megoldások hová kellene hogy mutassanak, merthogy Káli képviselőtársam arról beszélt, hogy "és mi lesz holnap". Mert ha hosszú távon meg lehet állapodni - és meg lehetne -, azért holnap már megoldásokat lehetne hozni ügyekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én pusztán egyetlen aspektusról szeretnék beszélni, az pedig úgy szól, hogy munka, munka és szegénység, merthogy a szegénységen a munka oldhat majd. Ezért tehát én azt gondolom, hogy az egyik holnapi feladata az lenne a kormánynak, hogy nem kellene tovább szegényíteni az embereket. Nem kellene szegényíteni Szabolcsban, Borsodban, Nógrádban és sok más helyen. Nem kellene intézkedések sorával nehezebb helyzetbe hozni őket, nem kellene elvenni a megélhetésük alapjait.

Kettő: senki sem tiltja meg a kormánynak azt, hogy a holnapi napon gondolkodást kezdjen a közmunkapénzek racionálisabb, kormányzati programok mentén történő felhasználásáról. Olyan nagy programokról beszélek, amelyek valóságos munkát jelentenének ebben a térségben. Hozzáteszem, nem kosárfonásról beszélek, arról nekem is megvan a külön bejáratú véleményem. De hogy az árvízvédelemben, a vízgazdálkodásban, az utak építésében ilyen típusú munkákat nem lehetne holnaptól tervezni és megtalálni, azt én, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nem hiszem.

Ezért tehát, ha a látszólagos eredmények sorolása helyett holnapi megoldásokat keresnénk, akkor errefelé kellene menni, mert ezekben a megyékben a szegénység, a megélhetés, egyáltalán a napi lét okoz gondot cigánynak és nem cigánynak egyaránt. Ezért tehát ha nem azt akarjuk, hogy ne csak a gazdag rettegjen a szegénytől, bár az is nagy baj, hanem a szegény se rettegjen a szegénytől, akkor ez irányba kellene holnaptól menni és holnapi megoldásokat találni.

Tisztelt képviselőtársaim, az első gondolatomat szeretném kifejezetten a figyelmükbe ajánlani, tegyen rá kísérletet a kormánypárti oldal, és legyenek partnerek az ellenzék pártjai, hogy hosszú távú megállapodások születhessenek a cigányság ügyében.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu