VARJU LÁSZLÓ (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanap címe egész pontosan az, hogy a magyarországi cigányság felzárkóztatásának esélyei. Ezt már csak azért is szeretném mondani és emlékeztetni erre, mert van olyan tanulmány és van olyan könyv is, amely foglalkozik ezzel a témakörrel, minden ellenkező híreszteléssel szemben készültek az elmúlt időszakban ilyenek. De igazából nem erre szeretném felhívni a figyelmet, hanem az egyikben találtam egy olyan képet, amely 1906-ban készült, és a képen látható, hogy egy lakhely mellett áll a cigányember, körbeveszi őt a családja, néhány tisztes polgárnak tűnő személy és a csendőrség, és mégis maga a tulajdonos, a cigányember nagyon magányos. Igazából a képen érezhető és átjön rajta, hogy ő tulajdonképpen csak jelen van, de azok, akik foglalkozni akarnak vagy szeretnének vele, nem értették meg őt.

(12.00)

Éppen ezért úgy érzem, hogy ez a száz évvel ezelőtti helyzet mára igazából nem változott meg.

Mindaz, ami idáig elhangzott a kormány oldaláról: mintha nem értették volna meg, hogy mennyi mindent másként kellene csinálni, a rózsaszín propaganda helyett inkább a valósággal kellene szembenézni. És ez igaz akkor is, ha kicsit közelebb jövök, és nemcsak a száz évvel ezelőtti állapotot, hanem az elmúlt húsz évet is említem, akkor a rendszerváltás a magyarországi cigányság számára drasztikus következményekkel járt, tömeges munkanélküliséget hozott magával, az életkörülményei drámai rosszabbodását eredményezte, szembesülniük kellett a társadalomból feltörő cigánygyűlölettel és annak politikában való intézményesülésével. Ma cigány honfitársaink többsége elfogadhatatlan körülmények között éli az életét, a mindennapjaikban folyamatosan szembesülnek a diszkriminációval, a rasszizmussal, a cigányellenességgel, közülük sok ember nem talál munkát, nem jutnak megfelelő egészségügyi ellátáshoz, a fiatalok közül pedig alig néhányan jutnak el a felsőoktatásba.

Mint ahogy hallottuk, már többen is mondtuk, hogy Magyarországon jelenleg mintegy 600 ezer roma él, és tízből hét szegregált lakókörnyezetben, lényegében a létminimum alatt. Mindez annak ellenére van így, hogy az elmúlt évtizedekben a különböző kormányok több száz milliárd forintot fordítottak a cigányság életkörülményeinek a javítására. Ezek a hatalmas összegek azonban, lássuk be, nem érték el a céljukat, az életkörülmények nem javultak, hanem sokkal inkább romlottak. Ugyanakkor elfeledkezni látszunk arról, hogy az alacsony átlagéletkorú cigány népesség hatékonyabb társadalmi és munkaerő-piaci integrációja legalábbis részbeni megoldást jelenthetne az ország elöregedésének és munkaerőfogyásának problémájából.

A Demokratikus Koalíció cigánysággal kapcsolatos programja a társadalmi befogadás filozófiájára épül. Cigány honfitársainkat a magyar állam egyenjogú polgárainak tekintjük, akik számára ugyanolyan esélyeket és lehetőségeket kell teremteni, mint mindenki más számára. Biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy megőrizzék kultúrájukat, kulturális identitásukat, és nem másokét kell rájuk erőltetni, miközben arra kell törekedni, hogy bekapcsolódjanak a társadalom életébe és vegyenek abban részt. A társadalmi befogadás azonban azt is jelenti, hogy közös a felelősség is. Cigány honfitársainknak a felelősséget is viselniük kell a saját életükért, sorsukért, nekik is élniük kell a jogaikkal, tudomásul kell venniük a kötelességeiket, és nem tekinthetik magukat kiszolgáltatott áldozatnak, hanem tevékeny, öntudatos, a polgárosodást igénylő igazi állampolgárokká kell válniuk.

De mindez nagyon nehéz lesz egy olyan környezetben, amikor a kormány kifejezetten ennek az ellenkezőjét teszi, hiszen amiről beszél és amit tesz, az ég és föld, és a kettő igen nagy távolságban van egymástól. Számos példát tudunk erre hozni. Én most arra szeretném felhívni a figyelmet, amire éppen önök készülnek. A választási törvény elfogadása és a regisztráció bevezetése éppen azokat érinti legjobban, akikről önök éppen most szónokolnak. Őket veszélyezteti leginkább, hogy a sorsukról nem tudnak majd dönteni, őket veszélyezteti leginkább és sodorja abba a helyzetbe, hogy az önök döntésének eredményeként Magyarországról gyakorlatilag kirekesztik őket. Ezért ezúton is felszólítom önöket, hogy a regisztrációs törvényt ilyen értelemben vessék el, ne fogadják el, és ne tegyenek azért, hogy cigány honfitársainkat kirekesszék ebből az országból.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu