DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A polgári törvénykönyv vitájában már a vezérszónoki szakaszban elmondtuk általános értékelésünket, tehát sok tekintetben vissza fognak köszönni gondolatok, de mivel most a három könyv vitája zajlik - jelesül a jogi személyek, a dologi rész, a kötelmi rész, illetve emellett a zárórésznek, tehát négy résznek a vitája -, így mindegyikkel kapcsolatban szeretnék fontos gondolatokat, a mi álláspontunkat tartalmazó szempontokat megjeleníteni, utána meg majd képviselőtársaim - ahogy Kepli Lajos is megtette már - fogják az egyes további szempontjainkat kiemelni.

Továbbra is fenntartom azt, hogy valóban mérföldkő a magyar polgári jog történetében ez a kódex, és ebben valóban elévülhetetlen érdemeik vannak azoknak a szakértőknek, akik hosszú éves munkával, igen nagy hányattatások után, de végül is ezt a munkát letették az asztalra.

(09.40)

A Harmadik részben, a jogi személyek részében több újítás is megjelenik, illetve több tekintetben újraértékelést végeztek el. Most már 22 évvel az úgynevezett rendszerváltás után, amely persze, mint tudjuk, nem volt valójában rendszerváltás, hanem új eszközökkel történt egyfajta újraelosztás, amelyből nagyon sokan vesztesként kerültek ki, ezért fokozottan kell figyelnünk arra, hogy az új kódex megalkotásakor meg tudjuk védeni azokat a rétegeket, azokat a szerződő alanyokat, azokat a személyi köröket, akik valamilyen módon kiszolgáltatottjaivá váltak az elmúlt évtizedek eseményeinek, gazdasági, politikai, jogi eseményeinek. Tehát mi ezt a szempontot szeretnénk érvényesíteni mindegyik könyvön keresztül.

Amikor megvizsgáltuk a javaslatot, mindjárt felvetendő vitapont az lehet, és most is az részünkről, hogy valójában a társasági jogi rész beemelése helyes volt-e a polgári törvénykönyvbe vagy nem. Ez a vita tulajdonképpen már inkább akadémikusnak tekinthető, hiszen itt van előttünk a javaslat, amely tartalmazza ezt a részt. Tehát amellett, hogy elmondjuk azt, hogy meglehetősen furcsa és nem szerencsés, hogy már a negyedik újrafogalmazása és újrakodifikálása zajlik a társasági jognak 1988 óta, ami azért soknak mondható, és egyáltalán nem a jogbiztonság, kiszámíthatóság megerősítését célozza, azonban minden olyan szabályozásnak természetesen partnerei vagyunk, amely előremutató és jogbiztonságot védő, illetve tisztességes gazdálkodást, tisztességes profitszerző tevékenységet biztosít, és kizárja vagy korlátozza azokat a törekvéseket, amelyek a társasági jog területén elsősorban visszaélésekkel és csalárd ügyletekkel kívánnak előnyöket szerezni. A társasági jogi rész beemelése önmagában amellett, hogy álláspontunk szerint nem volt a legjobb megoldás, a mostani kivitelezett formájában azonban több olyan rendelkezést tartalmaz, amely előremutatónak mondható.

Azonban ahogy azt Kepli Lajos képviselőtársam is elmondta, az egyik legkomolyabb problémánk az, hogy a diszpozitivitás elvét ide is fő szabállyá emeli. Ez pedig - ahogy ezt már szemléltette a képviselőtársam - rendkívül hátrányos következményekkel járhat, hiszen ugyan a felek autonómiáját megnöveli a társaságok alapítása, működtetése területén, azonban az eltérések széles köre olyan kiskapukat nyithat a rendszerben, amelyek megítélésünk szerint újból erősíthetnek olyan tendenciákat, amelyek nemkívánatosak és amelyeket tulajdonképpen mindenki ismer, mindenki találkozott már olyan jellegű társaságokkal, amelyek arra épülnek vagy a tevékenységük jelentős részét abban teljesítik ki, hogy olyan törvényi hézagokból táplálkoznak, amelyek utána a szerződő fél oldalán negatívan csapódnak le, és ennek utána a következményeit pedig ritkán látjuk. Tehát mi azt szeretnénk, ha átgondolná az előterjesztő, hogy változzon meg ez a rendelkezés.

Igazából a kritikai szempontjaink hangsúlyozása mellett azonban mindenképpen örülni kell annak, hogy a jogi személyiséget valóban most már hosszú évek, évtizedek hiátusa után és értelmetlen különállása után megadja a javaslat a közkereseti társaságoknak és betéti társaságoknak. Meggyőződésünk egyébként az, hogy olyan szabályozási környezetet kellene teremteni, amelyben ezek a társasági formák sokkal előnyösebb helyzetbe kerülnek, és sokkal inkább arra bátorítjuk a vállalkozásokat, hogy ilyen keretek között működjenek, hiszen ez ad igazából egy tisztességes fedezetet mindenfajta gazdasági vállalkozási tevékenységnek, hiszen aki vállalja azt, hogy személyében korlátlan vagyoni felelősséget vállal a társaság tartozásaiért, az tekinthető álláspontom szerint egy olyan üzletfélnek, akivel érdemes és lehet hosszú távon jó együttműködést kialakítani. Sajnálatos módon a korlátolt felelősségű társaságok és a részvénytársaságok rendszere Magyarországon szintén abba az irányba fordult, hogy jelentős mértékben ezzel való visszaélést valósítanak meg a gazdálkodó szervezetek, tehát így keletkeznek azok a hihetetlen mértékű tartozások, körbetartozások, lánctartozások, amelyek aztán számos vállalkozás tönkremenésével járnak. Ez üdvözlendő, ugyanakkor mindenképpen erősítendő a korlátolt felelősségű társaságokkal szembeni törvényi környezet erősítése, azaz magyarul: nem kellene engedni, hogy ez a korlátolt felelősség a gyakorlatban lényegében kizárt felelősséggé alakuljon.

Éppen ezért üdvözöljük egyébként azt, hogy a társaságalapításnak az a könnyed rendszere, amely az elmúlt években kialakult 500 ezer forintos törzstőkével, az most visszamegy, visszaemelkedik 3 millió forintra, de az igazi megoldás az lenne, ha valamilyen módon a vagyonfedezet egy része rendelkezésre állna a társaság működése alatt a hitelezők számára, és nem eredményezné azt, hogy a formálisan betett törzstőke után a társaság működésében felhasználásra kerülve már kiürült társasággal szembesülnek a hitelezők.

Több olyan javaslatot fogalmaztunk meg egyébként, és ezt majd a részletes vitában ismertetjük, most inkább gondolatjelesen vetném fel, amelyek azt az arculatát erősítik ennek a javaslatnak, hogy a hitelezők védelme erősödjön. Például kifejezetten szeretnénk, ha a társaságok létesítő okirataiba bekerülne az a rendelkezés, hogy nyilvános részvénytársaság kivételével a gazdasági társaság külföldi vállalkozás jogi személy tagjának közvetlen vagy közvetett személy tulajdonosát, természetes személy tulajdonosát meg kell nevezni. Ez kifejezetten azt szolgálja, hogy ne lehessen off-shore társaságok rendszerébe ágyazva elrejteni egy vállalkozás valódi felelősét, valódi háttérszervezőjét. Ugyanis ez a továbbra is névtelenül maradás a jövőre szólóan a hazai adófizetés előli elmenekülés egyik kiskapuja, és már évtizedek óta ezt üzemszerűen, sportszerűen űzik nagyon sokan, akik egyrészt a pénzüket kimenekítik az országból, ugyanakkor a megtermelt profitot sem itt használják fel. Tehát a jövedelemkivonás elleni harc, főleg az adózatlan jövedelemkivonás elleni harc közérdek, ezért lenne fontos ezt a módosítást megtenni.

Szeretnénk, ha erősödnének azok a szankciók, amelyek arra irányulnának, hogy azok a személyek, akik társaságok úgynevezett fantomizálásában vesznek részt, sokkal hosszabb ideig kerüljenek kizárásra a gazdasági életből, éppen ezért az erre irányadó kereteket, időkereteket mi határozottan megnövelnénk, tehát három év helyett öt év alapesetben, illetve öt év helyett tíz évig igenis ne folytathasson gazdasági vállalkozási tevékenységet az, aki ilyen tevékenységekben, tehát ilyen fantomizálási akciókban részt vett.

Ugyanígy teremtsük meg a felelősségét annak, hogy aki 12 hónapon belül legfőbb döntéshozó szerv tagja vagy vezető tisztségviselője volt olyan társaságnak, amely ismeretlen székhelyű cég megszüntetésére, tehát fantomizálásban jelent meg, ott is szigorúbbá tesszük a felelősséget, és nemcsak a vezető tisztségviselő számára szeretnénk, ha megnyílna a jogkövetkezmény-rendszer, hanem az is, aki a legfőbb döntéshozatali szervben részt vett azokban a döntésekben, amelyek azt a helyzetet teremtették, hogy a társaság el tudott menekülni a hitelezői elől. Tehát itt arra szeretnék rámutatni, hogy ne tegyük csak és kizárólag a vezető tisztségviselőt felelőssé, hiszen leginkább ilyenkor a stratégiai döntéseket nem ő hozza általában, hanem a tulajdonosi kör. Aztán fontos lenne a saját tőkéből történő kifizetések esetében korlátot állítani azzal szemben, hogy ez a kifizetés csak és kizárólag akkor történhessen meg, ha a lejárt tartozások kiegyenlítésére sor került.

(9.50)

Ez megint csak egy olyan rendelkezés, amely hiányzik a javaslatból, és úgy gondoljuk, hogy védené a hitelezőket.

Ugyanez lenne igaz a javaslatunk vagy az elképzelésünk szerint az osztalékelőleg kifizetésére, tehát kifejezetten kizárttá válna az osztalékelőleg kifizetése akkor, ha a társaságnak a határozat meghozatalakor kiegyenlítetlen lejárt tartozása van.

Úgy gondoljuk, arra is oda kellene figyelni, hogy a tőkeemelésben részt vevő tagok számára megnyíló határidők ne olyan rövidek legyenek, mint amit a javaslat tartalmaz. 15 napot tartalmaz, ez nagyon sokszor olyan kiszorító eszközként működik, amellyel adott esetben külföldi tulajdonosok vagy többségi tulajdonosok - de sok esetben külföldi tulajdonosok - rendszeresen élnek. Ha ilyenkor nem biztosítunk legalább 30 napot a tulajdonostársnak arra, hogy a tőkeemelésben részt vehessen, akkor egyszerűen a kedvezőbb pénzügyi helyzetben lévő tulajdonos tag pillanatok alatt át tudja venni a hatalmat a társaságban, és ez ellenkezik a felek egymás mellé rendeltségének elvével.

Szintén ennek szellemében szeretnénk, ha a zártkörűen működő részvénytársaság szétválására csak és kizárólag akkor kerülne sor, ha a lejárt tartozásait megfizette.

A társasági jog területén összességében - az előremutató rendelkezések mellett - úgy gondoljuk, hogy ezek azok a szempontok, amiket érvényesíteni kellene, és ennek érdekében majd még részletesen is előadjuk álláspontunkat.

Fontos megjegyezni, hogy nagy áttörés viszont a javaslatban a civil szervezetek tekintetében az ügyészségi törvényességi felügyelet megszüntetése. Ez nagyon sok visszaélésre és nagyon sok olyan helyzetre adott alapot, amikor az ügyészség lényegében indokolatlanul túlzottan, még a régi időkből származó jogosítványokból élve beleavatkozott a civil szervezetek autonómiájába, és sok esetben indokolatlan feloszlatások, indokolatlan zavarkeltés vagy zaklatás formájában jelentek meg ezek az ügyészségi törvényességi ellenőrzések. Nagyon örülünk, hogy ez most bírósági kontrollba került. Nyilván a bíróságoktól is azt várjuk, hogy sokkal mértéktartóbban és sokkal visszafogottabban éljenek ezekkel a lehetőségekkel.

Áttérve a dologi jogi részre, néhány fontos elemre rá szeretném irányítani a figyelmet, ami a javaslatban számunkra szimpatikus és elfogadható, illetve néhány olyan elemre megint csak, amit szeretnénk, ha a javaslat előterjesztője figyelembe venne.

Úgy gondoljuk, hogy nagyon nagy áttörés a javaslatban az, hogy az elbirtoklási idő vonatkozásában az ingatlanok esetében fennálló 15 év helyett az olyan ingatlanoknál, amikor a tulajdonjog azért nem került ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, mert az adásvételi szerződés valami oknál fogva érvénytelen volt, de a jóhiszemű vevő beköltözött, életvitelszerűen használta az ingatlant, megadja neki a lehetőséget a javaslat most arra, hogy öt év elteltével elbirtoklás címén megszerezhesse a tulajdont. Ez mindenképpen jó dolog, hiszen a napi gyakorlatban számos olyan esetet ismerünk, ahol adott esetben ilyen joghátrányba került emberek egy életre szólóan elvesztik ezt a lehetőséget. 15 éves elbirtoklási időt kívánt meg korábban a törvény, ami elfogadhatatlan helyzet volt.

Érdekes megoldása a javaslatnak, hogy a felelős őrzés rendszere megszűnik. Itt a megbízás nélküli ügyvitel kötelmi szabályait rendeli alkalmazni, ami, úgy gondoljuk, hogy egy előremutató megoldás, bár egy régi intézmény szűnik meg, tehát itt a gyakorlatnak lesz majd nagy feladata, hogy ne engedje, hogy ezt az egyébként szükséges és ésszerű jogintézményt háttérbe szorítsuk.

Ezzel kapcsolatban fel kell vetni mindjárt, ha már ingatlankérdésnél voltunk, az ingatlan-nyilvántartás kérdését - amelynek a rendszerét tulajdonképpen nem változtatja meg a javaslat, csak beemeli, tartalmazza az ingatlan-nyilvántartás szabályait -, hogy vajon a bírósági felügyelet, a bírósági törvényességi felügyelet és hatáskör nem lenne-e szerencsésebb. Itt nagy vita folyt, és hosszú évek munkája során végül is oda jutottak az előterjesztők, hogy nem tettek erre javaslatot, azonban mi úgy gondoljuk, hogy összességében a földhivatali rendszer jelenlegi állapotából az vezethető le, hogy a bírósági kontroll mindenképpen szerencsésebb és fontosabb lenne.

Nagyon érdekes megoldás, hogy a dologi jogi részbe belekerültek a zálogjogi szabályok az eddigi kötelmi rész helyett. Ebben a körben már át is ugrok a kötelmi részre, amelynek az egyik legnagyobb erénye az, hogy az úgynevezett fiduciárius biztosítékokat, kikötést megszünteti. Ez egy nagyon-nagyon komoly lépés, hiszen gyakorlatilag a magánszféra eladósodásának az egyik legkomolyabb eszköze volt ez, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására nyílt lehetőség. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a hiteligénnyel fellépő és lakást vásárolni kívánó személyek esetében a saját lakásuk volt a fedezete annak, hogy hitelhez jussanak, viszont amennyiben nem tudták az adósságukat fizetni, elvesztették lakásukat. Ez rengeteg visszaélésre és rengeteg adósi zsákutcába kerülésre nyitott alkalmat. Nagyon fontos, hogy ez kimaradt a rendszerből.

Figyelemre méltó megoldás az érvénytelenségi szabályok újragondolása. Ezek előremutató szabályok összességében. Ugyanígy a szavatossági szabályok között a határidők megnövekedése, tehát a garanciális szabályok erősödése - ahogy azt már a vezérszónoki körben elmondtuk - mindenképpen szintén előremutató, illetve a termékszavatosság intézményének létrehozása is ebbe a körbe sorolható.

Viszont fontos mindenképpen kitérni arra, hogy mik azok az elemek, amelyeket úgy gondolunk, hogy a kötelmi részben javítani kellene. Úgy gondoljuk, hogy több esetben már bebizonyosodott, hogy közvagyont érintően meg kellene nyitni az érvénytelenségi perindítás lehetőségét mindenki számára. Láthattuk az utóbbi évtizedek vagyonrablásainál, állami vagyont érintő visszaéléseknél, hogy sok esetben sem akár az ügyészség, sem pedig a jogi érdekelt állami vagyont kezelő szerv nem indított eljárásokat az érvénytelenség megállapítására, és voltak olyan aktív kezdeményező civil szervezetek vagy magánszemélyek, akik ezt kezdeményezték, viszont a bíróság rendszeresen azzal a hivatkozással utasította el a keresetüket, hogy a jogi érdekeltségük nem került bizonyításra. Úgy gondoljuk, hogy ezt most ezzel a törvényi megoldással ki kell szűrni, magyarul a megfosztás lehetőségét ki kell zárni, magyarul a közvagyont érintő szerződés esetén igenis mindenki, minden magyar állampolgár jogosult lehessen arra, hogy ezeket az eljárásokat megindítsa.

Úgy gondolom, hogy a vállalkozások esetében nagyon fontos biztosítani azt a lehetőséget, hogy a késedelmi kamatok szabályozása térjen vissza arra a rendszerre, ami korábban volt. A vállalkozások esetében jelenleg a "jegybanki alapkamat plusz nyolc százalék" szabály alkalmazandó, azonban megítélésünk szerint "a pénzpiaci kamat kétszeresének" fordulata sokkal megfelelőbben szolgálná a gazdasági szektor működését.

Tekintettel arra, hogy az időm most lejárt, így a későbbiekben fogom még a többi résszel kapcsolatos álláspontomat kifejteni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu