LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kollégák! Két témacsokorban szeretnék hozzászólni, de megmondom őszintén, félve teszem, reszketek, mint a nyárfalevél, mert ugyan természetesen mi is teszünk javító szándékú módosító indítványokat a szöveghez, de alapvetően úgy érzem, hogy ez a nagyon igényes, nagyon színvonalas, tekintélyes szakmai grémium által évek munkája során összeállított szöveg bizonyos fokig védelemre is szorul. Mert még ha nem is nyúlunk hozzá, akkor is jobb, mint amilyen módosító indítványok itt-ott, éppen kormánypárti oldalról fenyegetik ezt a minőséget, más témában, nem ma tárgyalt témában, inkább a családjogi fejezetben.

De éppenséggel a szöveg szellemisége egészének védelme okán szeretném mondani elsősorban államtitkár úrnak, hogy ültem én is koalícióban. Szörnyű nehéz! Azt is tudom, hogy a kétharmadot biztosítandó az ember köt kompromisszumokat. De az istenért, kiherélni ne hagyják a törvényt a koalíciós partner indítványai miatt, és kompromisszumnak se lesz jó az, ha van, aki az egész kart szeretné levágni, önök majd megállapodnak a fél kar levágásában.

De túljutva a reszketésen és a félelmen, most már valóban a két témacsokorra rátérve, ezek közül az első a Harmadik könyv jogi személyeket érintő szabályozásával foglalkozik. Méghozzá éppen olyan indítékkal, hogy ennek a szövegjavaslatnak a szellemét védjem más, ennek ellentmondó, korábban elfogadott törvényekkel szemben.

A jogi személyekről szóló fejezetek általános szabályként tartalmaznak két elvet minimum. Az egyik, hogy a jogi személy bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, ezt az indoklás külön ki is emeli. A másik, hogy kicsit szemben az eddig vegyes gyakorlattal, az általános törvényességi felügyeletet a jövőben a nyilvántartó bíróság látja el. Mindkét elv helyeselhető.

(12.00)

Én azt szeretném, mi azt szeretnénk, ha ezek az elvek szinte kivétel nélkül érvényesülhetnének, és nem jelentenének kivételt az ezt a feles törvényt elvileg nyilván fölülírható más kétharmados törvények sem. Magyarul azt szeretnénk, ha azokat módosítanánk eme Ptk.-javaslat szellemének megfelelően. Mire gondolok? Két dologra, és ebből az egyiknek van elsősorban ideológiai, tartalmi, politikai és morális jelentősége. Valóban, itt a szövegben, ahogy említettem, az szerepel, hogy nemcsak hogy a bírósági nyilvántartással jöhetnek létre jogi személyek, hanem ennek megfelelően a különböző nyilvántartásokat is a bíróságon vezetik értelemszerűen.

Az az egyházi törvény, amit megalkottunk - illetve alkotta a csuda, én nem, de a kormánypárti többség elfogadta -, az egyházi törvény tehát más szellemiséget tartalmaz, így politikai döntés, parlamenti többségi, kétharmados döntés eredményeként jöhet létre a jogi személyek egy fajtája, nevezetesen az egyház. Azt hiszem, hogy itt a Ptk.-t alkotó jogászok általános igazsága az, amit helyeselni lehet, és nem az az elképesztő kivétel, az az elképesztő lyuk, amit ezen a helyes jogelven a 2011-ben elfogadott egyházi törvény ütött. Képtelen helyzeteket okozott az, hogy ezúttal nem a bíróságra bíztuk egy ilyen kiemelkedően fontos társadalmi és morális szerepet betöltő jogi személy, mint az egyház elfogadását, nyilvántartásba vételét és annak vezetését. Képtelen helyzeteket okozott máris, Alkotmánybíróság foglalkozik a dologgal.

Nem tudta megmondani a parlament az egyházi státustól megfosztott, ámde a törvényes kritériumoknak megfelelő vallási közösségeknek, hogy mi az ördögért nem nyerték ők el, hacsak nem politikai okból, a parlamenti többség jóváhagyását. Nemcsak itthoni közbotrány támadt amiatt, hogy itt nem ezt a helyesen megfogalmazott jogelvet követtük, hanem a Velencei Bizottság is, amely, biztos vagyok benne, a Ptk. általános szellemét helyesléssel fogadná, kifogásolta az egyházi törvénynek ezt a passzusát, ami éppen hogy ellentmond a mostani polgáritörvénykönyv-javaslat jogelveinek.

A Velencei Bizottság jelentésének kormányoldalról előszeretettel csak az első mondatát idézték, ami úgy szólt, hogy Magyarországon vallásszabadság van. Ez így van, tényleg, vagy így volt. Az utolsó mondatáról azonban meg szoktak feledkezni, amelyben a bizottság éppen emiatt, hogy a parlament dönt és nem bíróság az egyházak létéről és jogállásáról, azt mondja ennek a bizottsági jelentésnek az utolsó mondata, hogy ezt a törvényt pedig módosítani kell. Még egyszer mondom, tudom, hogy kétharmados törvény, másik törvény tehet kivételt a Ptk. általános szabályai alól; amit tisztelettel javaslok, az az, hogy gondoljuk újra, jogos-e ez a kivétel az egyházi törvény esetén. Szerintem nem.

Itt a professzor urak és tudós jogászok által megfogalmazott jogelvet tartjuk, tartanánk érvényesíthetőnek az egyházi jogállás tekintetében is, különös tekintettel arra, hogy az egyházi törvényben, szemben az itt megfogalmazottakkal, még a nyilvántartást sem bíróság, hanem miniszter vezeti. Ha visszakerülne a Ptk. szellemének megfelelően az egyházi státusról való döntés joga a bíróságokhoz, akkor a bíróság a bevált gyakorlat szerint szakértőket alkalmazhatna, szemben a parlamenttel, amelyet a törvény, a saját törvénye, az önök saját törvénye arra kötelezett, hogy vitás esetben kérje a Magyar Tudományos Akadémia véleményét.

Csakhogy azóta a Magyar Tudományos Akadémia, számos érthető és jogos okból, kifarolt a feladat elől. Azt mondta, hogy ő ezt nem tudja ellátni, mert olyan kritériumok meglétét, többek között hitelvek megítélését várnák tőle, ami nem tudományosan eldönthető kérdés. Szeretném tehát felvetni, hogy a Ptk. elfogadása után, ugyan ez nem kötelező, de mégiscsak vizsgáljuk fölül az egyházi törvénynek azt a tézisét, ami ellentmond az itt megfogalmazott általános jogelvnek, miszerint jogi személy bírósági nyilvántartásba-vétellel létesíthető.

Kevésbé ilyen kényes kérdés, de ugyanebben a témacsokorban szeretném fölhívni rá a figyelmet, és nem valószínű, hogy ott idegenkedés lenne, gondolom én, kormánypárti oldalról sem, hogy módosítanunk kell majd - vagy módosítanunk lehet majd, inkább így fogalmazok, mert nem kötelező - az egyesülési törvényt, tehát a civil szervezeteket szabályozó törvényt is. Itt a Ptk.-tervezetnek tudniillik az egyik fontos, és azt hiszem, elfogadható, támogatható módosítása az vagy változása az, hogy a bíróságok kezébe adja külön megjelölt kivétel nélkül a törvényességi felügyelet jogát. Míg a civil szervezetekről szóló törvény, a korábban módosított törvénnyel egyébként egyformán, tehát itt önöket nem akarom elmarasztalni valami szörnyű rontásban, de kétségkívül az új törvény is az ügyészség törvényességi, ha nem is felügyeletét, de ellenőrzését fogalmazza meg. A két fogalom eléggé egymásba csúszik itt a Ptk. szövegtervezete szerint is.

Itt tehát inkább jó szándékkal szeretnénk javasolni, hogy ha már a Ptk. itt egységesíteni akar, és ebben valószínűleg van igazsága és van komoly oka, akkor inkább majd a - noha kétharmados, de ennyiben e szellemben módosítható - civiltörvényhez nyúljunk hozzá. Még egyszer mondom, ez a javaslat nem olyan politikai kényességű, ezért talán nem is olyan jelentőségű, mint amit az egyházakról kívántam elmondani.

A második témacsokor, ha akarom, nem ide tartozik, ha akarom, ide is tartozhat. Ezért hozom most szóba. Vitatkoztunk már a Ptk.-tervezet kapcsán az eredetileg a nem most tárgyalt Második könyvben a személyiségi jogok között szereplő problémáról, az üzleti titok kontra közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogának rendezéséről. Ott nem tudtuk meggyőzni önöket egy bizonyos dologról, mindjárt mondom, hogy miről, de ha ott ez nem sikerült, akkor annak az elvnek, amit szerintünk érvényesíteni kell a Ptk.-ban, akár a most tárgyalt fejezetek valamelyikében, kötelmi jogban vagy gazdasági szereplőket tárgyaló fejezeteknél is volna helye.

Miről van szó, amit most ismételten fölvetünk, hogy ha nem ott, akkor legalább ezekben a fejezetekben helyesebb és az átláthatóságot jobban segítő szabályozás kerüljön a Ptk.-ba is? Arról van szó, hogy a jelenleg hatályos Ptk. még tartalmaz az üzleti titok vonatkozásában egy nagyon fontos mondatot. Egy nagyon fontos, kivételt jelentő mondatot, azt, hogy nem képezi magánvállalkozásnak sem az üzleti titkát, ha az államháztartás valamelyik szereplőjével, értsd: közpénzre vonatkozóan köt szerződést. A hatályos Ptk. szerint ez közérdekű adat. Tehát ez nem üzleti titok. A már említett, személyiségi jogokat tartalmazó fejezetből érdekes módon ez a kivételt jelentő mondat kimaradt. Ezért szeretnénk legalább más fejezetekbe, ha lehet, visszahozni.

Akkor az volt az indoklás, hogy nem elvi vita van köztünk, hanem azt a fontos szabályt, hogy a magánvállalkozás üzleti titka ez esetben nem üzleti titok, hanem közérdekű adat, önök majd az információs önrendelkezésről szóló törvényben kívánják megfogalmazni. Őszintén szólva már ezt az érvet sem tartottam elfogadhatónak, mert ugyan mibe kerülne, bocsánat a pesties kifejezésért, ha az egységes jogalkalmazás kedvéért itt a Ptk.-ban is benne maradt volna ez a mondat. Annál is inkább, mert jelenleg az információs önrendelkezésről szóló törvény azt mondja, hogy az üzleti titok és az e körbe eső adatok vonatkozásában a Ptk. irányadó.

Tehát még ha bekerülne vagy bekerült volna az adatvédelmi törvénybe ez a fontos, az átláthatóságot, a nyilvánosságot és a közérdeket szolgáló passzus, akkor is úgy gondoltuk volna, hogy azért kár ezt a Ptk.-ból, az új Ptk.-ból kihúzni. Azonban mit tapasztalunk? A következőket. Számos civil szervezet, amelyek ezt a parlamenti képviselőkön túl és őket megelőzően szóvá tették, még augusztusban azt a választ kapták az illetékes adatvédelmi hivatal elnökétől, hogy ez nagyon gyorsan, egyértelműen tisztázásra kerül az információs önrendelkezésről szóló törvényben. Ugyanígy augusztusban így nyilatkozott a tárca, a KIM is. Ez eddig nem történt meg, annak ellenére, hogy folyamatban vannak és voltak polgári perek az MVM-mel kapcsolatban vagy akár a pártingatlanokról kötött szerződésekkel kapcsolatban, amelyek épp ezt a tényállást érintenék. Tehát szükség van az egységes szabályozásra és jogalkalmazásra is.

(12.10)

Augusztus óta tehát ez az ígéret nem váltódott be. Nem akarom azt mondani, hogy önök el akarják sumákolni ezt a fél mondatot; bízom benne, hogy nem így van. Ha nem így van, akkor ezt mi sem bizonyítaná jobban, mint hogy ez az inkriminált mondat bekerülne, amely tehát arról szól, hogy a magánszféra üzleti szerződései sem képeznek üzleti titkot, ha közpénzt és államháztartási szereplőt érintenek. Eloszlatná az összes gyanút és rossz érzést, ha ez a mondat - másfél sor az egész, nem dúlja fel a Ptk. szellemét, hiszen a most hatályos Ptk.-ban is benne van - akár a most tárgyalt fejezetekben, akár a korábban tárgyalt, személyiségi jogokat részletező fejezetben helyet kapna.

Köszönöm szíves figyelmüket, ennyi lett volna. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu