Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit úgy érzi magát az ember, mint egy részletes vita közepette, amikor nagyon sok szakterület nagyon sok érve ütközik egymással. Engedtessék meg nekem, hogy mint a fogyasztóvédelmi bizottság tagja a polgárokat, vásárlókat, ügyfeleket, szerződött feleket védő, védeni szándékozó szempontból osszam meg a Jobbik-frakció bizonyos tekintetű aggályait, és egyúttal nehezményezzem azt, hogy a kormányzó pártok mintha kiszálltak volna egy kicsit ebből a vitából. Tehát azon reakciók és érvrendszerek ütköztetése mintha hiányozna az utóbbi egy óra tekintetében, amelyek nélkül igen nehéz lenne akár csak konszenzusra jutni, vagy egy kicsit is előrébb menni a kérdésben. Külön tisztelet azoknak, akik vállalták azt, hogy reagálnak bizonyos részterületekre és kérdésekre.

Elmondható az, hogy a fogyasztóvédelem egésze a XXI. század aranybányája lehetne egy olyan nehéz szociális helyzetben és összeomláshoz közelgő időszakban, mint ami Magyarországon tapasztalható. Kimondható és túlzás nélkül kijelenthető, hogy jóval több mint 1 millió ember védelmét egy hatékony, kimunkált fogyasztóvédelmi eszközrendszerrel lehetne és kellene megoldani, hiszen jellemzően olyan éveket élünk, amikor a globális hálózatoknak, multiláncoknak kiszolgáltatott emberek tömegei nem reménykedhetnek másfajta segítségben, csak és kizárólag az állam óvó, gondoskodó kezében és szabályozó kezében a tekintetben, hogy vessen gátat bizonyos törekvéseknek, amelyek egyértelműen károsak Magyarország polgáraira nézve anélkül, hogy bármilyen profitot hoznának az ország, a költségvetés egésze számára, tehát jellemzően a globális hálózatokat gazdagítják ezek a folyamatok.

Látható ugyanakkor az is, hogy jó irányba elinduló törekvések, filozófia és szándékok húzódhatnak meg bizonyos döntések mögött. Vegyünk egy példát: például a szürke- és feketelista törvény szövegébe való beemelése tekintetében, ahol leírjuk, hogy mely kikötések minősülnek minden körülmények vizsgálata nélkül tisztességtelennek - ez a fekete kategória -, és melyek, amelyek az ellenkező bizonyításáig vitatottak, ez a szürkelista kategóriája, de itt is egy hiányos, ám erősíthető rendszerről lenne szó, amely tételesen, taxatíve felsorolhatna még nagyon sok egyéb cselekményt. De itt is egyfajta átvételi szándék volt érzékelhető az életszerű javaslatokra való reagálással szemben, tehát nagyon sok területen, így a fogyasztói csoportok esetében vagy akár a fogyasztók bizalmával folytatólagosan visszaélő vállalkozások tekintetében nem kerültek beemelésre azok az életszerű, ismert és nagyon könnyen leírható tényezők, amelyek már most védhetnék a magyar polgárokat ezen visszaélési formákkal szemben.

Az is látható, hogy egy nagyon érdekes különválasztás történt meg. Kijelenti az előterjesztő, hogy semmis a fogyasztó pénztartozásának előtörlesztését tiltó rendelkezés, ugyanakkor általános esetben van lehetőség ennek kizárására, a fogyasztó esetében nem. De mi történik akkor, ha a vállalkozásom tartozik? A helyzet az, hogy itt is egy olyan értelmetlen szűkítés következik be, amely egyébként nagyon helyesen védi az ügyfelet, a fogyasztót, az egyes embert, vagy legalábbis egy védelmi szándékot kifejez, aztán az majd a későbbiekben derül ki, hogy ez milyen eszközrendszerrel párosul. De mi történik a magyar kisvállalkozóval, mi történik azzal, akit nemcsak mikrohitelekbe kényszerítettek, hanem adott esetben olyan konstrukciókba is, amelyeket a léte megőrzése érdekében kénytelen volt elvállalni, felvállalni, mégsem jelent, mégsem kap semmilyen védelmet azzal szemben, amit foganatosítottak?

Tehát elmondható, hogy hasonló történik itt, mint a devizahitel- vagy devizahitel-alapú károsultak esetében, a polgárok egy része számára megtörténik a megoldási javaslat kimunkálása, ugyanakkor a széles tömegek számára - adott esetben egy autóhiteles vagy egy kisvállalkozó számára - hasonló konstrukció már nem kerül kimunkálásra.

(11.40)

Az előtörlesztési díjjal kapcsolatban pedig deklarációra kerül, hogy díjat, kamatot, kötbért nem követelhet, csak azt, ami ténylegesen az előtörlesztéssel kapcsolatos. Hogy ez milyen kategória vagy mi felel meg ennek, a bíróság feladata lesz eldönteni, és adódik a kérdés, amit bizottsági szinten fel is tettünk, hogy miért a bíróság feladata eldönteni azt, hogy mi az, ami előtörlesztéssel kapcsolatban felszámított költség vagy áthárítás.

Megkérdeztük azt, hogy miért nem lehetett deklaratíve leírni adott esetben életszerű példákat figyelembe véve, hogy mely esetek vonatkoztathatók ide. A válasz az volt, hogy viszonylag magas absztrakciós szintet kíséreltek meg a törvény számára meghatározni, időtálló legyen, ne kelljen sokat módosítani, módosítgatni. De továbbra is fennáll a kérdésem, hogy miért nem lehet az életre reagálva felülvizsgálni adott esetben időről időre ezt a kikötésrendszert, hiszen a parlamentnek ez az egyik feladata, pont ezt csinálja.

Ha csak a saját maguk költségvetését tekintjük, akkor 8 vagy 9 alkalommal módosították az utóbbi hetekben az életre való felülvizsgálati szempontok igényének megfelelve vagy legalábbis megpróbálván megfelelni ennek. Épp ezért, a fent felsoroltak okán a törvény kifejezetten kerüli a tételes felsorolásokat, de ezzel nem érthetünk egyet minden esetben, hiszen az olyan esetekben, amikor a fogyasztók, vásárlók, polgárok jól felfogott érdekei sérülnek, ezek nem feltétlenül elfogadható magyarázatok.

Azt is láthatjuk, hogy a jogszabályoknak megfelelő, az általános szerződési feltételekben történő módosításokat továbbra is elfogadhatónak tartja az előterjesztő, pedig az általános szerződési feltételek esetében egyoldalú módosítás nem igazán életszerű, hogy elfogadható lehetne. Nagyon kevés olyan esetet ismerünk, amikor ez magyarázható, megmagyarázható és alátámasztható - hiszen mit mond ki most ezzel az előterjesztő? Azt mondja ki, hogy elég egy rossz kormányrendeletet hozni, mondjuk, a devizahitel-károsultak ügyében, és onnantól kezdve egy egyoldalú szerződésmódosítás adott esetben jogszerűvé válhat, miközben nagyon egyszerűen, egy tollvonással el lehetne intézni azt, hogy ezek az egyoldalú módosítások tökéletesen és teljes mértékben kikerüljenek a jogrendszerből, nagyon szélsőséges esetben és nagyon körülhatárolt esetekben képezhessék csak tárgyalások alapját, de ezek is előzetes tárgyalási alap után kerülhessenek be csak bármiféle döntéshozó folyamatba.

Az, ami ezzel szemben Magyarországon előfordult, hogy iparágak jöttek létre az egyoldalú szerződésmódosításokra, amely iparágak képviselői jutalékot kaptak azért, hogy példának okáért devizaalapú hiteleket sózzanak emberekre, olyanok kaptak jutalékot, akiknek a szükséges végzettségük sem volt meg nagyon sok esetben ahhoz, hogy bármiféle-fajta hitelközvetítéssel foglalkozzanak, most pedig nem számoltathatóak el sem ezek az emberek, sem ezek a cégek. No, ez tökéletesen elfogadhatatlan.

Itt lenne a lehetőség előttünk, hogy legalább a jövőre vonatkozóan önök változtassanak ezen a rendszeren, ha már a múltra vonatkozóan nem sikerült, hiszen a hitelkárosultaknak csak nagyon kis részét sikerült kimenteni a bajból. Mi ennek örülünk alapvetően, példának okáért a tartozások részleges forintosítása egy jobbikos ötletből származó, nem azt mondom, hogy többéves, de legalább egy-másfél éves huzavona, hercehurca után kialakított módszer, aminek mi nagyon örülünk, hiszen ha károsultakat ment - akár csak hármat vagy négyet -, akkor nekünk ezt támogatnunk kell. Ezért jöttünk a parlamentbe.

De a helyzet az, hogy senki nem számoltatta el azokat a cégeket, közvetítőket, társaságokat, akik visszaélve a jogi kiskapukkal - és adott esetben áthágva még a hiányos és rossz jogi előírásokat is - olyan extraprofitra tettek szert, amit senki nem vett vissza tőlük. Itt lenne előttünk a lehetőség, hogy a jövőre nézve tökéletesen és teljes egészében - nyilván nem lehet 100 százalékosan, de 99 százalékos arányban - kizárjuk a hasonlóakat. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy a jogszabályoknak megfelelő - idézőjelben - általános szerződésifeltétel-módosítások továbbra is elfogadhatónak minősülhetnek, csakhogy ezen jogszabályok, elrontott kormányrendeletek, elrontott határozatok kinyithatják a pokol kapuját adott esetben.

És nem lesznek ám mindig önök kormányon! Tehát változhat ez a helyzet akár másfél év múlva is, és nem tudhatjuk, hogy akik majd ezután következnek, adott esetben nem olyanok lesznek-e újra, mint a korábbiak, akik lepaktáltak a bankokkal, a globális hálózatokkal, és nem tudhatjuk, hogy nem akarnak-e majd pont az önök által nyitva hagyott kiskapu alapján hozzájárulni ahhoz, hogy kifosszák a magyar lakosságot, kifosszák a magyar polgárokat.

Tehát azt is látnunk kell, hogy a fogyasztóvédelmi szabályok, alapszabályok tekintetében erőteljes átvételek történtek, és bár ezen erős átvételek nagyjából megfelelnek a fogyasztóvédelmi irányvonalaknak, mégis elmondható az, hogy az EU-ban elvárt fogyasztóvédelmi jogoknál egy grammal sem biztosít többet Magyarország jelenlegi kormányzata annál, mint ami minimálisan előírt. Pedig itt is - még egyszer mondom - egy olyan aranybányáról van szó, ami a kritikus hazai helyzetben, ahol védelemre van szükség, igenis kiterjeszthető lenne.

Nagyon sokszor el szoktuk mondani: Franciaország képes volt arra, hogy még az agráriumába is beleszóljon fogyasztóvédelmi eszközökkel. Amikor nem tudta a külföldi gazdálkodókat kitakarítani az országából, akkor kitalálta, hogy azok termelésének a szén-dioxid-kibocsátása ilyen-olyan kvótákba ütközik - adott esetben ki is találnak hozzá kvótákat, ha kell, és kitakarítják az idegen behatolót az országból. Követendő példa, ajánljuk önöknek is nagy szeretettel.

De még egyszer mondom: az, hogy az EU-ban bevált módszerekhez képest és az elvárt kötelező minimumhoz képest semmit nem tudnak hozzátenni fogyasztóvédelmi téren ahhoz, ami egyébként tényleg már papírra vetett több országban is, az tökéletesen elfogadhatatlan. A tisztességtelen szerződések esetében is lényegében csak az ászf-re, az általános szerződési feltételekre korlátozzák saját magukat, pedig az egyedi szerződéseket is valamilyen intézménynek kellene védenie.

Nyilván önök erre azt fogják mondani, hogy menjen mindenki a bíróságra, keresse a saját igazát, de a helyzet az, hogy itt az apró betűs részek tekintetében azért nagyon súlyos hiányosságok állnak fenn. Itt lenne egy lehetőség az általános érvényű fogyasztóvédelemre. Még egyszer mondom, nem akárkivel szemben: globális hálózatokkal, bankbirodalmakkal szemben, akikkel szemben az egyszeri polgár, a fogyasztó tökéletesen kiszolgáltatott. Kihez forduljon?

Van egy alakulófélben lévő, embrionális állapotban lévő fogyasztóvédelmi rendszerünk, egy alulfinanszírozott Gazdasági Versenyhivatalunk, egy olyan PSZÁF-ünk, amely bár megpróbál megbirkózni a hatalmas feladattömeggel, ami ráhárul, de ott is egyfajta forráshiányt érzékelek és azt, hogy különböző jogkörök hiányában nem képes maradéktalanul ellátni ezt a feladatot. Emellé csatlakozik egy teljesen hiányos, hibás jogi környezet, ahol még a fogyasztó fogalma sem egységes, hiszen nem egyezik a fogyasztóvédelmi törvényben leírtakkal egyrészt. Másrészt mi a helyzet a pénzügyi fogyasztókkal? A fogyasztóvédelmi törvény ugyanis több helyütt rendelkezik arról, hogy igen, vonatkoznak ezek az előírások a fogyasztókra s a többi, kivéve a pénzügyi fogyasztókra. Egy ilyen kitétel megtörténik, aztán valahogy a pénzügyi fogyasztókról - jellemzően banki ügyfelekről, hitelkárosultakról - valahogy senki sem rendelkezik. És amikor egy ügyvédnek oda kell állni megvédeni az ügyfelét, akkor azon kapja magát, hogy e tekintetben 19 vagy 18 jogforrásból kell dolgozni, ennyi jogszabályt kell áttekintenie, ismernie az összes módosításával együtt. Ember legyen a talpán, aki meg tudja védeni az ügyfelét egy ilyen környezetben a legjobban felkészült, sztárügyvédeket alkalmazó, milliárdokat önvédelemre fordítani képes globális hálózatokkal szemben.

A tisztességtelenséggel kapcsolatos kikötések kapcsán meg kell hogy említsem: ezek nemcsak az árra vonatkozhatnak, hiszen jellemzően ezek a példák kerültek felsorolásra bizottsági és előterjesztői szinten is. Nem csak az ár lehet tisztességtelen. Nézzük csak meg a fogyasztói csoportok működését, amelyek még a mai napig fogadhatják az ügyfeleket. Vérlázító Magyarországon, hogy magáncégek megtehetik azt, hogy jellemzően Budapest egy vagy két kerületére szorítkozva, gyönyörűen díszített irodákban, öltönyös-inges úriemberek gyakorlatilag nemhogy hibás terméket, hanem manipulatív, csalárd, hazug módon egy terroristaterméket kínálhatnak, terrorcselekményt követhetnek el és ezt közvetíthetik, hiszen egyértelmű, hogy nekik az eredeti szándékukban sem állt bárkinek a pénzügyi helyzetén segíteni, hitelt közvetíteni. És lehetett Magyarországon továbbra is, mert mi történik? Cégérátfestés után ugyanaz a társaság megjelenik egy másik molinó alatt, tehát itt igenis indokolt lenne, ami a mai vita folyamán már elhangzott, hogy a korlátolt felelősségű társaság megszűnése után is vállaljanak felelősséget annak tisztségviselői, sőt az ötéves időhatár bizonyos elévülési szempontok miatt fontos, de én egy még hosszabb időhatárt szavaznék meg olyan esetekre, mint a fogyasztói csoportoké, példának okáért, ami a pénzügyi terrorizmus kategóriáját meríti ki.

Látható az is, hogy a Megyeri híd példája sem véletlenül került ide. Állítom, hogy a parlament feladata az, hogy ilyen életszerű példákon keresztül világítsa meg azt a problématengert, ami előttünk áll. A Megyeri híd, nem mondhatom, hogy csepp a tengerben, mert emberi tragédiák kapcsolódnak hozzá, de tökéletesen jelképezi azt, ami Magyarországon folyik. Lekövető magatartást tanúsít a politikum, utólag próbál problémákra reagálni, és az elszámoltatással megint csak és folytatólagosan adós marad.

És talán ez, a következményeknélküliség a legnagyobb probléma Magyarországon. Ez a legtöbb bűnelkövetési forma és a legtöbb bűn melegágya: az, hogy a következményeknélküliség illúzióját, látszatát tartja fenn a jogalkotás is egyébként. Mi állítjuk, hogy ez nem lesz mindig így, hiszen a Jobbik erősödésével párhuzamosan nyilvánvaló, hogy az elszámoltatás erőteljessége és kiterjedtsége is folyamatosan fokozódni fog. De azt látnunk kell, hogy jelen pillanatban rendelkezésre állna egy nagyon széles körű eszközrendszer a fogyasztóvédelem tekintetében, de az előttünk fekvő előterjesztés alapján majd a bíróság dönti el, hogy ezen eszközrendszerből a csatatéren a szekercét vagy pedig a tankot veszik elő.

(11.50)

Mi, jobbikosok azt mondjuk, hogy a fogyasztóvédelem egésze egy nehéztüzérség lehetne a tisztességesek oldalán a tisztességtelen magatartást tanúsító globális hálózatokkal szembeni harcban. Ennek a megjelenését hiányoljuk ebből az előterjesztésből. Ezért szólítjuk fel a kormányzatot újra és újra arra, hogy gondolja át, hogy feltétlenül jó úton jár-e, egészen bizonyos-e abban, hogy elég az, hogy az EU által meghatározott minimumot teszi le elénk, hiszen mi, jobbikosok, egyértelműen arra indulnánk el, hogy még most az EU-n belül is feszegetni kell a kerítéseket, ha pedig azok a kerítések túlzottan szorítanak ahhoz, hogy megvédhessük Magyarország állampolgárait, akkor le kell azokat rugdalni, ki kell terjeszteni őket, és Magyarország határait annyira kell kiszélesíteni, hogy az összes polgára megvédhető legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu