BALÁZS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy hozzászólásomat mint hegyközségi tag, mint hegyközségi tisztségviselő mondjam el, aki az elmúlt 18 évben testközelből követte végig azokat a folyamatokat, azokat a változásokat, amelyek a magyar szőlészet-borászat elmúlt 18 évét jellemezték.

Itt, az új hegyközségi törvény tárgyalásakor többen föltették azt a kérdést, hogy szükség van-e a törvény változására, miért kell új törvény, vagy elegendő lett volna a régi törvény módosítása. Azt gondolom, ha az elmúlt 18 évre visszatekintünk, akkor egyértelmű a válasz, hogy igenis szükséges egy új, megújított, tényleg egy komoly átalakításon átesett, korszerű hegyközségi törvény. Az elmúlt 18 évre ha visszatekintünk, biztos nagyon sok pozitívumot tudunk felsorolni arról, hogy a hegyközségek, a szőlő- és bortermelők életében milyen pozitívumok, milyen helyes és jó lépések történtek. Hiszen kialakult egy információs bázis a termelőknek, egy szakmai háttér, sok helyen kialakult a mező-, hegyőrség, nagyon sok hegyközség rendezvényekkel, helyes és célszerű eredetvédelmi szabályok alkalmazásával segítette a termelőit. Nagyon sok helyen aktív marketingfeladatokat látnak el, segítik a termelőket, borászatokat.

De azért ne feledkezzünk meg arról sem, hogy én nagyon sok termelővel találkozom és azok meg panaszkodnak. Nagyon sok termelő nem tudja, hogy most neki a hegyközség mit jelent. Csak járulékbefizetést és adminisztrációs terhet jelent. Vannak ilyenek is nagyon sokan. Vagy azért ne feledkezzünk el arról, több képviselőtársam elmondta, hogy az elmúlt 18 évben eltűnt a magyar szőlőterület egyharmada, bár mindenki más mennyiséget mond, hogy mennyi volt '94-ben, de abban egyetértünk, hogy egyharmaddal kevesebb a magyar szőlőnek a területe. Egyharmaddal.

Azt gondolom, hogy ezek az akár a pozitív, akár a negatív folyamatok egyértelművé teszik azt, hogy egy alapjaiban új, a szakmával egyeztetett, a szakmai szervezetekkel egyeztetett hegyközségi törvényt kell alkotnunk. LMP-s képviselőtársam itt az egyeztetésekről szólt. Azt gondolom, hogy nemcsak a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa partner az egyeztetésekben, én személyesen Gyöngyösön, a mátrai borvidéki tanáccsal egyeztettem, és elmondták a hegyközség képviselői azokat az észrevételeket, amelyeket ők helyesnek tartanak, javasolnak elfogadni vagy amivel nem értettek egyet.

Azt gondolom, hogy a törvénytervezet alapvetően szakít az eddigi törvény szellemiségével, szerintem egy korszerűbb, a mai piaci viszonyokhoz alkalmazkodóbb és jobb törvény jön létre. Fontosnak tartom azt, hogy a hegyközségek működési területe növekszik, tehát a minimális területnagyság nagyobb lesz. A törvénytervezet indoklásában alapvetően minőségvédelmi, eredetvédelmi szabályokra való hivatkozás jelenik meg elsősorban, hiszen így egy-egy borvidék érvényesülését az szolgálja, ha mögötte nagyobb, egységesebb termelői közösségek vannak.

Azt gondolom, még az is a nagyobb területű hegyközségek mellett szól, hogy kevesebb járulékbevételből lehet ugyanazt a szervezetrendszert fönntartani. Az elmúlt években, ha megnéznénk, hogy a hegyközségek különböző járulékterhei mennyivel nőttek a termelők számára, akkor jelentősen nőttek, bár nem ez a legnagyobb teher. De azt hiszem, teljesen világos, hogy ha egy hegyközségnél eltűnik a szőlőterület egyharmada, a termés egyharmada, hogyha nem változik semmi, akkor tulajdonképpen ennyivel többet kell fizetniük a termelőknek ugyanazon apparátus fenntartásához. Ezért helyes a nagyobb a terület.

A hegybíró státusa: fontos és kardinális kérdés a törvényben, meghatározó, hiszen eddig valamennyi hegyközségi feladat végrehajtója a hegybíró volt. Ő az, aki végrehajtotta a közgyűlések határozatát, az lehetett érdekvédő, hatósági, államigazgatási ügy. Tehát sokszor egymásnak ellentmondóan. Az kérdés, ellenzéki képviselőtársaim, hogy mondjuk olyan példát, amikor ez a munka csorbult. Az a hegybíró, akinek hatósági feladatokat kell ellátni, és egy közgyűlés döntésétől függ az egzisztenciája, tud-e úgy föllépni azokkal a termelőkkel vagy borászatokkal szemben, végrehajtani a hegyközség közgyűlésének intézkedéseit, döntéseit, ha tőlük függ.

Azt gondolom, szét kell választani az érdekvédő és a hatósági igazgatási, államigazgatási funkciókat. Ez egy garancia arra, a törvény garantált alapilletményt határoz meg számára. Én tudok olyan hegyközséget, ahol a hegybírók fizetést sem kapnak a munkájukért, mert nem tudják beszedni a pénzt a hegyközségi tagoktól, mert nem képesek befizetni valamilyen oknál fogva. Elvárható így olyan munka, ami ehhez a funkcióhoz szükséges? A másik oldalról pedig a hegybíró státusának rendezésében nagyon fontos a határozatlan idejű kinevezés, mert nem függ attól, hogy a közgyűlés mikor fogja megválasztani, mikor nem. Tehát mindenképpen jó ez a függetlenedés és szerintem hasznos és jó lehet.

A szavazati jog tekintetében arról beszélgetünk, hogy helyes volt-e az eddigi "egy tag-egy szavazat" vagy most a terület arányában szabjuk meg a szavazatok arányát, megoszlását. Aktív hegyközségi tagként mondom, több hegyközségnek is tagja vagyok, mind a kettőben több száz tag van, az egyik helyen 670, ezt tegnap kérdeztem meg. A legtöbb közgyűlésen részt vevő ember 86 volt, 86 volt. De csak azért, mert abban az évben választás volt, és eljöttek a rokonok, ismerősök, barátok, mert éppen hegybíróválasztás volt. Csak azért. Amúgy 30-40 fő az aktív résztvevő. Azt gondolom, ha megadjuk annak lehetőségét, hogy egy-egy hegyközség területén valóban komoly gazdasági tevékenységet végző termelők a termelési volumenük súlyához képest tudjanak beleszólni, hiszen ők adják össze a pénzt is, ők fizetik a járulékokat, akkor szerintem helyes irányba fog elmenni a törvényjavaslat.

Szerintem helyes az is, hogy fennmarad a jelenlegi hármas tagozódás, ez mindenképpen helyes, ezt kérték a különböző hegyközségi szervezetek. Szerintem ez helyes és jó is. Annak is örülök, hogy megjelenik a borrégiók lehetősége. Nem kötelező, de legalább önkéntes alapon. Horváth képviselőtársam magyarázta el ennek logikáját, lehetőségét, nem akarom képviselőtársamat ismételni, de erre eddig nem volt lehetőség. Most lehetőséget teremtettünk, hogy egy nagyobb borrégióban is létrejöjjenek a hegyközségek regionális szervezetei.

És külön örülök annak is, hogy ezekben a regionális, tehát borvidéki és nemzeti hegyközségi tanácsokban világosan, egyértelműen rögzítésre kerül az a kérdés, hogy van egy szőlészeti szekció, és van egy borászati szekció.

(18.20)

Hiszen nagyon sokan feltették a kérdést, ha a borászokkal beszélt az ember, hogy most kinek az érdekét képviseli, mondjuk, a nemzeti hegyközségi tanács vagy a borvidéki hegyközségi tanács; a borászok érdekeit, mondta az egyik, a másik a másikat, mindig a másikra kenték, hogy éppen a döntés miért úgy született, vagy miért ezt az érdeket képviseli. Itt most világosan rögzítésre kerül, hogy az együttműködési, együttdöntési lehetőségek azért komolyan, tényleg együttgondolkodásra késztetik úgymond a két felet. Tehát azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy jó irány.

Külön kiemelném azt, én ahhoz csatlakoznék, azokhoz a képviselőtársaimhoz, hiszen nagyon sokan a hegyközségi törvénynél csak a borászatokról beszélnek. Tényleg, a magyar hegyközségek tagjai számában azért nagyon sok borász és nagyon sok termelő van, de több termelő van. Azt gondolom, ezért tartom helyesnek, hogy külön megjelenik a szőlőtermelő szekció, mert még mindig ők vannak többségben, és ha 55 ezer hektár szőlő marad Magyarországon, az baj. Az lenne a jó, ha ez a hektár, ez a terület gyarapodna, és itt számítunk azokra a termelőkre, akik az elmúlt két évben úgy gondolták, hogy a korábbi évek hanyatlása után újból telepítésbe kívánnak belefogni. Ez különben nagyon örvendetes hír, hogy jelentem, ma ott tartunk, hogy rendkívüli nagyságrendű a telepítési igény, gyakorlatilag Magyarországon nincs olyan nagyságrendű oltvány a telepítésekhez, ez szerintem egy nagyon fontos és jó hír.

Néhány apróságot még hadd emeljek ki! Szerintem helyes és jó dolog, bár lehet, hogy sokan elsiklanak mellette, hogy a vadvédelemről és a vadgazdálkodásról szóló törvényben a jegyzőre vonatkozó szabályok szerint képviseli majd a hegyközség a tagjait. Az elmúlt hetekben a mátrai borvidékről - ez a választókerületem része - nagyon sok termelő jelzett, ahol az erdő és a szőlőterület találkozik, tehát rendkívüli nagyságrendű sokszor a vadkár, és ebben az egyeztetési folyamatban azért szerencsés, ha nem a jegyző közbeiktatásával, hanem direktben tudja képviselni a hegyközség a tagjait; ez is egy lehetőség. Szerintem fontos az is, hogy elővásárlási jogot biztosít a törvény az egymás mellett fekvő szőlőkataszterbe tartozó földterületek megvásárlása esetén a hegyközségi tagok számára. Ez mindenképpen egy jó dolog, segíti a birtokegyesítést, segíti az egészségesebb üzemméretek kialakulását, hiszen tudjuk azt, hogy a magyar szőlőterületek nagysága rendkívül elaprózódott, jobb, ha ez is segíti azt a folyamatot, hogy tényleg egy ésszerűbb üzemméret alakuljon ki.

Összességében: véleményem szerint a törvényi szabályozás jelentősen megújítja, helyesen alakítja át a hegyközségek szervezetrendszerét, korszerűbbé válik a szőlő- és bortermelők önigazgatási, államigazgatási szervezetrendszere, jó és helyes az irány. Én azt gondolom, ezen törvény elfogadása után a következő lépésekben pedig azokról kell gondolkodnunk, hogy hogyan lehet a termelőinket, a borászainkat még jobb helyzetbe hozni. Különösen szeretném felhívni a figyelmet, képviselőtársaim, az adminisztráció, a bürokrácia csökkentésére, valamennyi termelő vagy borász, akivel az ember találkozik, mindenki ugyanezt mondja. Ebben kérem, hogy a minisztérium a különböző rendeletalkotásaival a termelőkre, a borászatokra rakódó bürokratikus terheket csökkentsék. Voltak már lépések az elmúlt időszakban, de még további lépéseket kell tenni. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu