BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Lényegében, azt gondolom, képviselőtársamat már csak néhány dologgal egészíteném ki, és nem ismételném el a bizottsági kisebbségi véleményben megfogalmazottakat. Felhívnám a figyelmet a törvénytervezetnek arra a részére, amely kiterjeszti a Hszt. rendelkezéseit a rendvédelmi oktatási intézmények nem hivatásos állományú ösztöndíjas hallgatóira, illetve tanulóira. Ezzel igazából csak az az egy gond van, hogy nehezen összeegyeztethető a Hszt. rendeltetésével, amelynek a lényege, hogy pontosan a hivatásos állományúak viszonyát szabályozza, nem pedig a civil személyekét. Igazából itt nagyon komoly jogállási és jogszabályi kavarodások lehetnek. Nyilván ez része annak, hogy megpróbálnak egységes közszolgálati életpályát teremteni, csak nem biztos, hogy ez jogi szempontból jóra fog vezetni.

Azután találtunk egy olyan aggályos részt - ez leginkább érdekesség -, amely bizonyos privilégiumot vezetne be az állami vezetővé kinevezett hivatásos állományú rendvédelmi dolgozó esetében. Ez egy érdekes kérdést vet fel, ugyanis ráadásul az ideiglenesen megüresedő beosztást betölteni csak megbízással lehet. Ez a rész már a szakmai vezetés szakszerűségét veszélyezteti, és ellentétes maga az állami vezetővé kinevezés ilyen formában a pártpolitikai tevékenységet korlátozó Hszt.-rendelkezéssel, hiszen onnantól kezdve, hogyha mondjuk, miniszterré kineveznek hivatásos állományú rendvédelmi dolgozót, akkor az egyben utána a kormány, a politikai párt nevében is nyilatkozik, tehát a pártpolitikai függetlenség erre az időszakra, illetve nyilvánvalóan az esetleges hivatásos állományba visszatérés utánra is kérdésessé válik. Tehát azzal a résszel valamit mindenképpen kezdeni kellene, mert ez így több szempontból sem jó.

Kicsit részletesebben kitérnék a kártérítési felelősségre, amit már említettem ugyan a bizottsági kisebbségi vélemény elmondásakor, de azt gondolom, ez még megér néhány szót. Alapvetően nem sikerült a bizottsági ülésen sem megtudni, hogy milyen konkrét eset vagy ügy kapcsán, vagy minek alapján gondoltak arra, hogy ilyen típusú kártérítési felelősséget bevezetnének a hivatásos állományúakra is. Feltételezem, nyilván annak azért van értelme, hogy valamilyen típusút bevezessenek, hiszen az a mai napig gyakorlat, amennyiben szolgálat közben bűncselekményt, túlkapást vagy valamit elkövet a rendvédelmi dolgozó, akkor az ebből eredő kártérítési felelősséget úgy a szervezet állja. Tehát tulajdonképpen a kártérítés kérője részben saját maga fizeti meg a kártérítését az adóforintok révén. Ez nyilván egy nonszensz helyzet, tehát ilyen esetekre, azt gondoljuk, valóban a kártérítési felelősség átterhelése jogos.

Azonban, pontosan azért, mert egyrészt - ezt hozzáteszem - ezt már a civil szférában a munka törvénykönyvénél is nehezményeztük, hogy ezek a rendelkezések túlzóak, ráadásul a hivatásos szférában azért nagyon eltérőek a munkajogi felelősségi és munkaveszélyességi szabályok is, és innentől kezdve ez például olyan kérdést vethet fel, hogy egy bevetés közben vagy egy tűzesetnél vajon mérlegelnie kell-e az eszköz védelmét a kártérítési felelősség kapcsán, vagy pedig akkor az emberéletet tekintse mindenekelőtt állónak, és adott esetben kockáztassa meg azt, hogy utólag viselheti az adott eszközökben bekövetkezett kár megtérítésének a következményét. Itt azért nem egyszerű dolgokról beszélünk. Ha csak azt nézzük, hogy mondjuk, a járműveknek milyen értékük van, beszéljünk akár rendőrautókról, -motorokról vagy tűzoltóautókról, itt sok 10 milliós értékről van, amelyek olyan állapotban vannak, amilyenben. Innentől kezdve, ha a kártérítési felelősséget ilyen mértékben a rendvédelmi dolgozók nyakába varrják, akkor én a helyükben azt mondanám, mivel ez nem felel meg a szükséges normáknak, nem vállalom a felelősséget, tehát nem vonulok ki, mert hogyha közben valamilyen baleset lesz, utána ugyan hogyan fogom érvényesíteni a jogorvoslati lehetőségemet, hiszen az érdekképviseleteket teljesen tönkretették, tehát onnan már nem várhatnak jogi képviseletet, nyilvánvalóan egy 100-130 ezer forintos fizetésből viszont ügyvédet fogadni és adott esetben hónapokig, évekig pereskedni senkinek nincs lehetősége. És akkor még mindig ott van az a lehetőség, hogy egy tűzesetben, amikor bevonul, és konkrétan bevetés közben majd azon kell-e gondolkodnia, hogy milyen eszköz hogyan sérül, és azt utólag hogyan bizonyítja be, hogy nem gondatlanságból, nem szándékosan, hanem szükségszerű károkozás volt. Egy ilyen helyzetben biztos nem arra volna szükség, hogy ezzel vesztegessék az időt, hogy ezt mérlegelik, vagy pedig ismét válaszút elé kerülnek: ha ilyen feltételekkel nem vállalják, akkor visszaadják szépen a hivatásukat, és mennek máshová dolgozni.

(15.30)

Tehát ezt a kártérítési felelősségi szabályt így, ahogy benne van a tervezetben, mi semmiképpen nem javasoljuk elfogadni, noha azzal egyetértünk, hogy valamilyen típusút mindenképp be kellene vezetni az elején említett esetek kapcsán.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu