GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnökúr. Néhány kritikai megjegyzést a bizottsági vélemény ismertetésekor már elmondtam. Én is konkrét dolgokat szeretnék mondani a törvény kapcsán. Rögtön kezdeném a haszonélvezeti joggal. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy az olyan kiskaput be kell zárni Magyarországon, hogy a termőföldre haszonélvezeti jogot szerződéssel alapítsanak, kivéve a hozzátartozók esetén, csak amikor a törvény ezt a korlátozást megállapítja, akkor azokat a szerződéseket megszünteti húsz éven belül, amelyeket közvetlen hozzátartozó javára alapítottak, ugyanis a szövegben nincs utalás arra, hogy kivéve azok a szerződések, amelyeket ilyen módon alapítottak. Ezt mindenképpen korrigálni kell, mert teljesen életszerűtlen, hogy egy családtagnak haszonélvezetre átadott földterületnél húsz év legyen a felső korlát. A többi esetben viszont ez teljesen rendben van.

Szeretném a jogalkotók figyelmét felhívni - miután ez egy elég bonyolult jogi és eljárási kérdés -, hogy nemcsak haszonélvezettel lehet kikerülni a földtörvényt, hanem haszonkölcsönnel is. Én azt ajánlanám valamennyiünk figyelmébe - és ezt akár még bizottsági módosító javaslattal is megtehetjük -, hogy magát a haszonkölcsön intézményét is tegyük bele, ha már van ez a törvénymódosítás. Persze ugyanazzal a szöveggel nyilván nem lehet, mint a haszonélvezeti jogot, de higgyék el, hogy az úgymond féllegális, pontosabban a mai szabályok szerint legális, de később szintén legálissá váló tulajdoni legalitást elnyerő földek is jelentős részben haszonkölcsön-szerződésen alapulnak. Az ilyen szerződéseket tehát célszerű megszüntetni.

És arra is felhívnám a jogalkotók figyelmét, hogy belekerült ebbe a törvénybe a haszonbérleti szerződéssel kapcsolatos korlátozás. Értem én a szándékot és azt is, hogy most mindenki attól fél, hogy valakik majd évtizedekre meghosszabbítják a földbérleti szerződésüket, de nincs erről szó, hanem van egy természetes védelmi reakciója az ágazatnak bizonyos átgondolatlan intézkedésekkel szemben. De azért felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a szabályozás csak arra az esetre kellene hogy érvényes legyen, ha valaki csökkenteni akarja a bérleti díjat, azzal ugyanis nem lehet visszaélni, ha valaki magasabb bérleti díjat ajánl egy szerződéses időtartamra, de azzal vissza lehet, ha csökkenteni akarja. Államtitkár úr is és Obreczán képviselő úr is azt mondta, hogy akkor nem kell kifüggeszteni, és akár másnap vissza lehet csökkenteni a díjat, de én arra még nem láttam példát, hogy valaki úgy tudott volna trükközni egy versenynél, hogy megállapodnak egy magas díjban, majd másnap még magasabbra emelik. Aki még nem kötött ilyen szerződéseket tömegével, az pontosan tudja, hogy mivel jár, ha mindig mindent ki kell függeszteni. Vannak olyan vállalatok, ahol 6-7 ezer szerződő partner van, és 2-3 négyzetméteres parcellák.

Értem én, hogy mindenki attól fél, hogy ezek a csúnya, egyébként az embereknek százezres nagyságrendben munkát adó cégek mindent kijátszanak, de azért eszetlen dolgot nem kellene csinálni. Azt kérem képviselőtársaimtól, mérlegeljék, hogy ez a történet csak abban az esetben legyen igaz, ha valaki csökkenteni akarja a haszonbérleti díjat, mert, még egyszer mondom, nem lehet visszaélni azzal, hogy menet közben, mondjuk, három év múlva, kétoldalú szerződésmódosítással bérleti díjat emelnek, mert az kifejezetten két emberre tartozik. Az viszont gyanús, ha valaki az eldöntés után másnap vagy harmadnap csökkenti a díjat. Én azt mondom, azt lehet is kezelni ebben a történetben, hogy ha ez a törekvés a bérleti díj csökkentésére irányul, kivéve vis maior esetén, ugyanis a vis maior törvény megengedi, hogy aszálykár vagy bármilyen termeléskiesés esetén lehet csökkenteni a bérleti díjat. Ezt úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy ne nyílt provokációnak tekintsék az érintettek, akiknek folyamatosan azzal kell küszködniük, hogy idióta szabályozók miatt állandóan szerződéseket kell módosítaniuk. Itt arról van szó, hogy az adminisztrációt csökkenteni kell, közben meg ilyen eszement szabályokat hozunk be a rendszerbe.

(14.30)

Említettem a vízgazdálkodásról szóló törvény kapcsán... Még egyszer elmondom a haszonkölcsönt, mert államtitkár úr az előbb beszélgetett, nem biztos, hogy figyelt rá, hogy a haszonélvezet mellett a haszonkölcsön szabályozását is beraknám ebbe a törvénybe, ha már a zsebszerződések ellen akarunk harcolni.

A vízgazdálkodásról szóló törvény. Egyébként a törvény leírja a jelenlegi eljárásrendet - nem is igazán értjük, hogy ez most miben új -, az tény, hogy beletesz bizonyos költségelemeket, hogy csak olyan mértékben lehet emelni a vízdíjat, ami ezt indokolja - de hát ki fogja ezt ellenőrizni? Tehát én arra leszek kíváncsi, hogy melyik lesz az a hatóság, amely megállapítja, hogy mondjuk, az alkatrészárak mennyit nőttek, és hogy miért kell, jogos-e az a vízdíjemelés vagy nem. Tehát megint csinálunk egy olyan szabályozást, amelynek egyébként értelme semmi nem lesz, de hát ha ráérnek a jogalkotók, akkor tegyék ezt.

Vízi társulatok. Az előbb már említettem, hogy szerintem kapnak egy selyemzsinórt. Lehet, hogy még ezt nem mindenki így érti, de akik ezt leírták, kíváncsi lennék, láttak-e már közelről vízi társulatot - például olyat, aminek tízezer tagja van -, és olyan szabályt írnak elő, hogy a tagokra nézve bármilyen kötelező döntést - és itt nemcsak a díjról van szó, hanem sok minden egyébről is - kétharmados szabállyal kell meghozni. Hát számoljuk már ki, még ha száz főt képviselhet is valaki, hogyan jön össze egy társulati közgyűlésre, mondjuk, közel ezer ember. Gondolkodott ezen valaki? Én most is azt mondom, hogy sokkal korrektebb lenne, ha azt mondanánk, hogy ez egy ördögtől való intézmény - igaz, hogy több mint százéves, és normálisan működik a 90 százaléka, és lehet, hogy vannak benne simlisek, de akkor nem az egészet kellene fölrúgni.

Honnan is indult ez az egész történet, képviselőtársaim? Onnan indult, hogy volt a Fidesznek egy választási ígérete, hogy megszünteti a termelői hozzájárulást a rendszerben, és majd állami feladatnak tekinti. Mi történt? 2010-ben megszűnt ez a dolog, 2011-ben nagyjából ugyanazt a pénzt, amit korábban a tagok befizettek, megkapták a vízi társulatok. Azóta meg egy fillért sem. Ez egy aljas szemét dolog. Nem tudok rá mást mondani. Ugyanis akkor ne ígérték volna meg, hogy az állam helytáll. Magyarul: most még azt a lehetőséget is elveszik tőlük, a saját működési feltételeiket, ami nélkül egyébként nem fogunk tudni öntözni. Mert az idén könnyen szórakozott a jogalkotó, mert nem volt belvíz, de ki tudja, lesz-e tavasszal belvíz - és majd ki fogja azokat a munkákat ellátni? Volt, amikor 300-400 ezer hektárról kellett szivattyúzni a vizet, amit egyébként nagyobb részben ezek a társaságok végeztek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem kellene egy ilyen rendszert fenekestül felforgatni és tönkretenni szándékosan! Mert itt nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy itt van néhány olyan cég, amelyiket nem szeretünk, és akkor az egész rendszert kidobjuk, attól függetlenül, hogy milyen hasznos meg milyen jó munkát végez. Lehet ez állami feladat, de akkor azt kellett volna a törvényben szabályozni, hogy a feladatokat átveszi az állam, és ennek a fedezetét meg ennek a technikai eszközrendszerét meg egyebet biztosítja a termelők helyett. Hozzáteszem, nem biztos, hogy ezt az Európai Bizottság jó néven vette volna, ugyanis tiltott támogatásnak minősülne szerintem ez a dolog.

Szólnom kell a honvédségi területek ügyéről. Örültem ennek, mikor elolvastam, aztán rájöttem, hogy azért maradt ebben még megoldatlan probléma. Ugyanis ez valóban rendezi azt a kérdést, amin évekig vitatkoztunk mi is a Honvédelmi Minisztériummal annak idején, hogy ki fizeti a révészt, mármint a lőszermentesítést meg az egyéb ügyeket - és elnézést, nem Révész Máriuszra gondoltam, hanem a klasszikus mondást idéztem (Derültség.) -, ebben ugyanis le van írva, hogy ezt a munkát majd elvégzi a honvédség, amit kifizet a Vidékfejlesztési Minisztérium, és majd a használók meg utána szépen benyelik, és kifizetik neki.

Ezzel két baj lesz. Az egyik, hogy hol lesz a kontrollja. Tehát hogy mondjuk, egy várpalotai volt lőtér lőszermentesítése mennyibe kerül, ki tudja azt megmondani? Nem lehet-e azzal visszaélni, hogy csak ennyit szabályozunk ebben a törvényben? Hát, kíváncsian várom majd a végrehajtási utasítást, mert itt lehet nagyon-nagyon durva szám is. Onnantól kezdve ezek a területek pedig parlagon fognak maradni, mert senki olyan nem lesz, aki hajlandó lesz ennek a költségeit átvállalni, ha ezek akár több tíz- vagy százmilliós nagyságrendűek.

A másik, hogy tényleg rendezi ez a törvénymódosítás azt a részt, amit a honvédség nem használ, és amiről egyértelműen lemond. Nagyon sok ilyen terület van, eléggé csökkent létszámmal működik most a magyar honvédelem, és hát csökkent területi igénnyel. Viszont vannak a honvédségnek olyan területei - és erre hívnám fel külön a figyelmet -, amelyek nagyon-nagyon ritkán, de használatban vannak. Most nem az éleslőtereket mondom, ahol minden tele van lőszerrel meg egyébbel, hanem mondjuk, azokat a területeket, ahol ilyen felvonulási területek vannak. A mi megyénkben is van nagyon sok, Tapolca környékén, Várpalota környékén, ahol soha egy szem lőszer nem volt, csak időnként, mondjuk, egy évben két napra - de mondjuk, olyan hely is van, ahol már öt éve nem volt senki, és a honvédség nyilván ragaszkodni fog hozzá, mert az egy működő alakulatnak a területe - megjelennek katonák sátorral, egyébbel, ott eltöltenek néhány napot, aztán elmennek. Ezeket a területeket most nem az NFA adja bérbe, hanem közvetlenül a honvédség, és elég komoly bevételük van. Szerintem országos szinten a honvédségnek ebből milliárdos nagyságrendű bevétele van, mert tudom, hogy konkrétan Várpalota környékén olyan 150 millió forint körüli bérleti díjat fizetnek az ilyen típusú területekért elsősorban a juhtartók, mert ugye ez másra nyilván nem nagyon jó.

Tehát jó lenne ebbe a szabályozásba azt is berakni, hogy mi van azokkal a területekkel, amelyeket egyébként nem akar átadni a honvédség az NFA-nak, mert honvédségi terület, de valamit kellene vele kezdeni, hogy azzal tud-e ő maga, tehát ezt én visszahagynám a honvédség hatáskörébe, nyilván megfelelő állami kontroll mellett. Csak jelzem, hogy most itt nagyjából a bérleti díj aranykoronára vetítve tízszerese, mint az állami földbérletpályázatoknál. Mert annyira gyenge minőségű területekről és viszonylag magas bérleti díjakról van szó, hogy körülbelül úgy jön ki, hogy mondjuk, egy aranykorona és tízezer forint körüli a hektáronkénti bérleti díj. Tehát akkor el lehet képzelni, hogy ez azt jelenti, hogy tízezer forint, és nem 1250 forint a bérleti díj. Tehát csak azt mondom, hogy kár lenne ezeket a területeket kivonni a normális termelésből, a másik pedig az, hogy a honvédségnek is elég komoly bevételt jelent. Tehát biztosan lehet erre megoldást találni. Ez is már valamelyest előbbre lépés, ami ide le van írva, de szerintem nem oldja meg teljesen a problémát.

A kárenyhítési törvényben találtam egy pontot, ezt majd tisztázzuk a szakértőkkel, mert szerintem a megtermelt termék értékét kétszer vonja le a jogalkotó, amikor a káralapot számolja. Nem akarom részletezni, mert nagyon-nagyon szakmai ügy, tehát hogy most mit hol vesz figyelembe, de úgy ítélem meg, hogy a 69. § (2) bekezdésében, amit leír, hogy mit kell beszámítani a kárenyhítéskor, úgy gondolom, hogy magát az értékesített terméket, magyarul: ha le kell silózni egy jégvert kukoricát, akkor a hozamértéknél egyszer beszámítja, utána meg azt mondja, hogy vonja le, amennyiért eladta. Innentől kezdve duplán vonják le, tehát magyarul csökkentik a kártalanítás mértékét, ami szerintem nem volt jogalkotói szándék, legalábbis, ahogy az előzetes dolgok kapcsán erről beszéltem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, nagyjából elmondtam, ami problémánk volt ezzel a törvénnyel, illetve bocsánat, egy dolgot még nem. Ugye ez a törvény megszünteti az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló '97-es törvényt. Ez valahol érthető, ugyanis 1997-ben nem voltunk az Európai Unió tagja, és ha valaki nem tudná, ez a törvény szabályozza, hogy milyen mértékben kell növelni a mezőgazdasági területekre fordított támogatásokat. Nyilván ezt az egész uniós csatlakozás felülírta, tehát mindenki tudja pontosan, hogy a nemzeti támogatási részt nem lehet olyan arányban növelni, hogy a teljes támogatás összegének megfelelően, mondjuk, inflációkövető legyen, mert az nagyon nagy összeg lenne, azt egyetlenegy magyar költségvetés nem bírná ki.

Viszont ugyanez a törvény szabályozza az agrárjelentést is, amit éppen most tárgyaltunk a mai bizottsági ülésen, és nyugodtabb lennék a jelentés sorsát érintően, ha már itt, ezzel a törvénnyel együtt benyújtották volna az országgyűlési határozati javaslatot. Ami elfogadható, hogy ez innentől kezdve nem törvényben szabályozzuk, mert nehogy valakinek az jusson eszébe, hogy ezt a valóban használható szakmai anyagot, ami kifejezetten a szakmának és azoknak az elemzőknek szól, akik az agrárium fejlesztésében érdekeltek, hogy ezt megszüntessük. Mert ezzel a törvénnyel, ha ez így marad, akkor nyilván az agrárjelentés is véget ér.

Úgyhogy, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy vannak olyan módosító javaslatok, amelyekkel lehetne javítani. Arra kérem a jogalkotókat, hogy az ilyen provokatív elemeket, mint ezek a haszonbérleti dologgal kapcsolatos ügyek, jó lenne egyszer s mindenkorra elfelejteni, mert ez senkinek nem jó. Ennek mentén próbáljuk ezt a törvényt helyrerakni, és harmadszor is fölhívom a figyelmet a haszonélvezeti jog mellett a haszonkölcsönnel kapcsolatos visszaélések lehetőségére, ami, úgy gondolom, egy megoldandó feladat.

Köszönöm szépen a figyelmet, és várom majd a kormánypárti módosítókat, mert egyelőre a saját módosítóinkkal túl nagy sikereink nincsenek, és az ember nem szívesen dolgozik fölöslegesen, de azért nyilván próbálkozni továbbra is fogunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu