RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Örülök, hogy Ferenczi Gábor egyetért, de igazán ezek - hogy mondjam - tényszámok voltak, tehát sajnos ez a helyzet a magyar szakképzéssel. Még nem is a saját adatainkat idéztem. Ferenczi Gábor ugyanakkor azt mondta, hogy úgy látja, hogy semmi nem történt ezen a területen.

Egy gondolatkísérletre hadd invitáljam meg; nem tudom, hogy Ferenczi Gábor nem tudja-e azt elképzelni, hogy van egy gyerek, aki rosszul teljesített az általános iskolában, alig várja, hogy a nyolcadik osztályt befejezze, kijusson az iskolából. Az előző szakképzési rendszer azt mondja, hogy jó, jó, gyakorlatilag még két évig folytatni kell az iskolát, és akkor majd lesz olyan elméleti tudása, hogy tovább tud menni. Nem lehet-e, hogy az mégiscsak jobb megoldás, amit a kormány felvázolt, hogy nem az elméletet erőltetjük a következő két évben a gyerek számára, hanem azt mondjuk, hogy akkor kezdjen sokkal inkább valami szakmát tanulni? Nem elméleti szinten, hanem a gyakorlatban, és a gyakorlati képzést helyezzük előtérbe, miközben egyébként próbálunk az elméleti területen is segíteni a gyereknek a Híd-programmal.

Nem lehetséges, hogy ez mégis valamiféle olyan út, ami egy kétségkívül jelentős szemléletváltás ahhoz képest, ami az elmúlt húsz évben történt? De mégis ezeknek a gyerekeknek vagy a gyerekek egy jelentős részének szerintem teljesen más lehetőségeket, teljesen más esélyeket nyit meg.

Azt gondolom, hogy ha szétnézünk Európában, azért vannak olyan országok, ahol a rendszer hasonlóképpen működik. Most persze itt nagyon hangos a kiabálás, hogy az a rendszer mennyivel jobb volt, ami egyébként az adatok alapján látszott, hogy nem működött. Én nem becsülném le, tisztelt képviselő úr, ennek a változásnak a jelentőségét, szerintem ez számos gyereknek egyébként kitörési pontot, illetve lehetőséget jelenthet.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu