JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak Kepli képviselő úr figyelmét szeretném felhívni. Egyrészt említette a heidenaui erőművet vagy gátat. Ez Bécs alatt helyezkedik el, tehát a bécsi árvízvédelemhez való hozzájárulása viszonylag csekélyebb. Ez emlékeztet engem az ügyben szintén érintett egykori Nemcsók államtitkár úrra, aki a nagymarosi vízlépcső megépítését azzal támogatta, hogy az majd megoldja a medermélyülést a Barátság kőolajvezeték alatt Dunaújvárosnál. Szóval hogy merre folyik egy folyó, azért az viszonylag meghatározza, hogy hol milyen hatásai bírnak lenni egy gátnak vagy erőműnek.

Viszont jótékonyan megemlékezett két másik vízlépcsőről, a hainburgiról és a wolfsthaliról, amelyeket szintén Bécs alá terveztek Ausztriában, és amelyek azonban nem épültek meg, pontosan azért, mert a '90-es évekre Ausztriában világossá vált, hogy ezen az alsó folyamszakaszon nincs értelme nagy vízerőművek létesítésének, és mind a hainburgi, mind a wolfsthali erőmű, gátrendszer megépítését az osztrák kormányzat - civil szervezetekkel, szakemberekkel együttműködve - elutasította. Nem politikai hisztéria miatt, hanem azért, mert belátták, hogy szakmailag nincs értelme, ezért utasították el. És ehelyett mit csináltak? Ezeken az érintett területeken létrehozták a Duna-ártér nemzeti parkot, amelynek a célja a megmaradt természetes állapotú dunai vízrendszer megőrzése a jövő generációk számára.

Természetesen Magyarország dönthet amellett, hogy az '50-es évek osztrák vízgazdálkodási politikáját tűzi ki célul 2012-13-ban, ez is egy lehetséges választás. Ennek valamennyi politikai, ökológiai, gazdasági és társadalmi következményeit vállalnia kell azoknak, akik emellett fognak dönteni. Reméljük, a Jobbik soha nem lesz ebben a helyzetben.

Köszönöm szépen. (Szilágyi László tapsol.)

Forrás: parlament.hu