DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A kifogástalan életvitelnek a szerepeltetése az én meggyőződésem szerint szoros összefüggésben van azzal, amit a kormány, a tárca az elmúlt két esztendőben folyamatosan szorgalmaz, és ez a társadalmi megbecsülése a rendőrnek. Ez a társadalmi megbecsülés az én meggyőződésem szerint csak kifogástalan életvitel mellett lehetséges, ezért a kettőnek a szétválasztását nem javasolnám, nem gondolom, hogy ez helyes lenne, sőt az a meggyőződésem, hogy az alkalmas rendőr nem is lehet más, csak kifogástalan életvitelű. Ez egy olyan alkalmassági feltétel, amelyet nem pótol sem iskolai végzettség, sem szakmai gyakorlat, nem lehet másként társadalmi megbecsülést elérni.

A másik, ami fölmerült itt az előző felszólalásban, a kiválóan végzetteknek az egy rendfokozattal följebb történő sorolása. Indokolt-e ez? Szintén arra hivatkozom, amit csak tapasztalat alapján merek mondani, hogy az elmúlt időszak azt igazolja, hogy a szaktárca arra törekszik, hogy kiegyensúlyozott legyen a szakmai fölkészültség, és az, ami semmiféle tanulmánnyal nem pótolható, a rendőri készség. A rendőri készség ugyanis egy egészen más dolog, mint amit meg lehet tanulni - az több ennél.

Hadd mondjak egy rövid példát, talán az időbe még belefér: ott, ahol én lakom, még az antivilágban jól felkészült kapitányság volt, több jogász végzettségű dolgozóval, de a bűnügyi osztály meghalt volna egy törzsőrmester hiányában, aki a bűnügyi osztályt a hátán vitte minden nyomozásban. Más dolog, azt kell mondanom, a rendfokozatban történő előlépés, és más dolog az, amikor a rendőr alkalmasságáról éspedig a rendőr általános alkalmasságáról van szó. Én azt gondolom, hogy a tárcának az a törekvése, amely szerint a társadalmi megbecsülést reményeink szerint előbb vagy utóbb egy anyagi megbecsüléssel is párosítja, a jövőben hozhat egy jobb rendőrséget.

Forrás: parlament.hu