DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát ezen a késői órán és mindazok után, ami itt e nagyon fontos tárgykörben elhangzott, bizony merészség megpróbálkozni azzal, hogy egyfajta ívet fölrajzoljunk, de mégis, én azt is vállalva, hogy bizonyos kérdéseket ismételni fogok, amelyek itt elhangzottak, amelyek egy részével talán nagy a kísértés vitatkozni, másik részével talán egyet kellene érteni, én azt a metódust választottam, hogy megpróbálom egy picit a folyamatot magát jelezni, honnan hová tartunk, s ez mennyiben függ össze azzal a néppárti politikával, amire mi a kétharmados fölhatalmazást kaptuk. Az én olvasatomat fogom e tekintetben tehát elmondani.

Kétségtelen tény, hogy a föld- és birtokpolitika a legfontosabb területe a vidékpolitikának, az agrárpolitikának, tehát ennek megfelelően teljesen természetes, hogy különféle érdekek és indulatok feszülnek ekörül. Azt is talán el kell mondani, hogy e tekintetben az első Orbán-kormány nagyon komoly lépéseket kezdett. Az pedig azzal indult, hogy a családi gazdaságokra vonatkozó joganyagot az első Orbán-kormány kezdte előkészíteni, s ez valóban áttörés, változás volt ahhoz a szocialista politikához képest, ami mindig is a tőkés társaságokat jellemezte. Sajnálatos, így kell mondanom, hogy az a kicsit késve megkezdett, az előző Orbán-kormány időszakának közepén megkezdett folyamat nem tudott kiteljesedni akkor, nem tudta végigvinni ezt a gondolatsort akkor a kormány, mert 2002-ben a kormányváltás ebben megakadályozta, és 8 éven keresztül ugyanaz a társaság jött vissza, amelyik mindig is a tőkés társaságokat és a nagybirtokot preferálta. Jellemző módon, úgy tűnik, hogy elégedettek azzal a helyzettel, ami most kialakult, mert itt sincsenek a vitában.

A tőkés társaság és nagybirtokrendszerhez képest, ami egyébként a téesz- és állami gazdasági időszakokból eredezik, csak hát a spontán privatizáció következtében a tulajdonosi szerkezet jelentősen átalakult, és bizonyos körök hordták szét azt a nemzeti vagyont egyébként, amit generációk során a magyar nép halmozott föl; nos, ennek a megváltoztatásába kezdett bele az én olvasatomban 2000-ben az Orbán-kormány, amikor a családi gazdálkodásról szóló joganyagot elkezdte előkészíteni, és maga a miniszterelnök hozott létre annak idején egy olyan szakértői testületet, amely a földügyekkel és a birtokpolitikai ügyekkel foglalkozott. Nem tudott továbbmenni ez a folyamat.

Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert ellenzékben érthetően ezt az irányt képviseltük, folyamatosan, mindenütt, minden fórumon, azt hangsúlyoztuk, hogy kis-, közepes családi gazdaságmodellt akarunk építeni, át akarjuk azt a tőkés társasági formát és nagybirtokrendszert alakítani, ami láthatóan katasztrofális következményekkel jár a vidékre és a vidék társadalmára, olyannyira, hogy az itt jelen lévő Jakab István elnök úrral 2005-ben nagyrészt ezért demonstráltunk, hogy egy ilyen programot valósítsunk meg. Egy 38 pontos megállapodást készítettünk elő. Az itt jelen lévő élőláncos Ács Sándorné ugyanúgy részt vett ebben a munkában, merthogy egy nemzeti program megvalósításáért jöttünk ide föl traktorral, három hétig a bőrünket itt vittük a vásárra mindannyian, együtt még annak idején. Nos, ez az agrár- és vidékpolitika, amiért mi tüntettünk, és amit nagy sikerként élt meg akkor a társaság, hogy sikerült az akkori elképesztő miniszterelnököt odakényszeríteni, hogy írja alá ezt a megállapodást, nem kis siker volt, ott, abban a sátorban elképesztő volt az a hangulat, szinte rendszerváltó hangulat volt, ami ezt követte, amikor ez sikerült.

Nem véletlen tehát, hogy a választási programunk ugyanerről szólt, kis-, közepes családi gazdaságok, azok szövetkezetei, a helyi gazdaság, a helyi társadalom, a helyi közösségek megerősítéséről szólt. Ez egy folyamat volt, ami nagyjából valahol ott 1998-2000 körül indult el ebben a néppárti politikában, és joggal hihette mindenki, én magam is azt gondoltam, hogy ugyanebben az irányban fogjuk továbbvinni a folyamatokat. Ezt fogalmaztuk meg azután a kormányprogramban is kormányra kerülvén, sőt 2010 nyarán a birtokpolitikai irányelvek a Nemzeti Földalapról szóló törvényben világosan deklarálta, hogy ezt a modellt akarjuk követni. Azt mondtuk, hogy a helyi gazdálkodó családoknak juttatjuk a földet, azt mondtuk, hogy az ő megerősítésüket szolgálja minden intézkedésünk, azt mondtuk, hogy ez a kis mozaikokból építkező modell akkor lesz sikeres, hogyha, amikor a piaccal kapcsolatba kerül, vagyis beszerez, értékesít vagy akár földolgoz, akkor segítjük az összefogását. Ezt nevezik szövetkezeti modellnek Európában. De nem kell Európába se mennünk, a mi saját szövetkezeti modellünk nagyon jól működött hosszú távon, és a közösségeket megerősítette, a helyi gazdaságot megerősítette. A Hangya-mozgalom annak idején kiválóan ellátta ezt a feladatot, semmiféle integrátorokról nem volt szó.

(22.30)

Szó nincs itt a tőkéről, meg befektetők, meg integrátorok ügyéről, ha valóban a kis-, közepes családi gazdaságok helyi összefogását és a piacra jutásukat, a versenyképességüket akarjuk megerősíteni. Az elsődleges és a másodlagos szövetkezeti modell, amely korábban is ismert volt Magyarországon, hogy a szövetkezetek szövetkezete egy nagy erőt képviselve egy egész országot össze tud aztán fogni, de nagyon nagy különbség az integrátorokhoz képest, hogy itt alulról szerveződik, a gazdatársadalom maga hozza létre ezeket a szövetkezeteit. És így az eredmény az, amit ez az összefogás hoz, az visszaosztódik a tagokhoz. Ezért lehet kisbirtokon megmaradni Európában. Ez nem integrátor, szó nincs itt integrátorokról és tőkebefektető társaságokról.

Ha nagy integrátor integrálja a kicsiket, fürtökre fölfűzi őket, akkor a profitcentrum az integrátor lesz, és kiveszi a hasznot a rendszerből, és ugyanolyan kiszolgáltatottak a végpontokon azok az egyes kis-, közepes gazdaságok, akiket mi meg akarunk védeni. Ez nem működik. Nem véletlen, hogy Európa nem integrátorokat hoz létre. Nem integrátorok fogják össze a gazdaságot, hanem a szövetkezeti modell fogja össze.

A nemzeti vidékstratégia ezt meg is fogalmazza. A nemzeti vidékstratégia nem beszél integrált mezőgazdasági termelésszervezésről vagy nagy integrátorokról. Sőt! Azt mondja, hogy a szövetkezeteket fogjuk erősíteni, a helyi gazdák által létrehozott szövetkezeteket fogjuk erősíteni, és igyekszünk egy országos összefogást is számukra biztosítani, hogy a piaci helyzetben is ezt a fölényüket tudják biztosítani. Így versenyképes az európai agrármodell. Nem kell ezer hektárokat ahhoz gazdasági egységként összehozni Európában.

Kérem szépen, a nagybirtok Franciaországban, hadd mondjam el még egyszer, 274 hektár az átlaga a nagybirtoknak Franciaországban, hölgyeim és uraim. De 54 hektár a francia gazdaságok átlaga, mert normális gazdaságot folytatnak, egy olyan szerkezetet, nem az ostoba monokultúrás gazdaságot három-négy növény tömegtermelésével egy Kárpát-medencében, hanem normális szerkezetű gazdaságot folytatnak, egy vegyes gazdaságról van szó, és szövetkeznek, többcélú szövetkezetet hoznak létre, amibe belefér a hitelszövetkezet, a fogyasztási szövetkezet is, mindaz, ami egy közösségen belül az összetartást, a kohéziót erősíti. Ez nem integrátor, ennek semmi köze az integrált termelésszervezéshez, miközben persze ellátja ezeket a feladatokat. Ez látja el azt a feladatot. De az integrált mezőgazdasági termelésszervezés ennek egy szűk szelete, ahol a tőke magának terepet akar teremteni. Nos, nem véletlen, hogy a vidékstratégia, amit egyébként a kormány márciusban elfogadott, nem ezzel számol. Március végén kormányhatározattal kihirdetett vidékstratégia arról beszél, amiről én itt beszéltem.

Az igazi vita ekörül akkor kezdődött, amikor a kormány beterjesztette a földtörvénytervezet koncepcióját. Nyáron egy koncepció került fel, hogy ezt az ívet azért vigyük tovább, majd pedig bejött a normaszövege is a földtörvénynek, és akkor derült ki, hogy bizony ezen illik igazítani, ha ezeket az elveket fontosnak tartjuk. Talán úgy szabad mondani, itt jogászok, én sem vagyok jogász, de talán megengedik, hogy azt mondjam, úgy tűnt, hogy a beterjesztett földtörvényszöveg és a nemzeti vidékstratégia által deklarált célok, elvek között némi koherenciazavar mutatkozott, finoman fogalmazva, tehát nem történt itt más. Azért van 200 módosító indítvány, mert ezt a fajta koherenciazavart szeretnénk a céloktól eltérő joganyag és a célok között megszüntetni. Nem véletlen, hogy módosító indítványok kerültek be.

No itt állt meg a folyamat, és egy ponton felmerült valóban a Magosz ifjú gazda tagozatának az országos kongresszusán. Én magam is a sajtóból értesültem, mert hát be kell valljam, belső konzultációk ez ügyben nem folytak, tehát én magam sem találkoztam, csak most a törvény beterjesztett szövegével. Nos, ott merült fel, és a sajtóból értesültem, méghozzá egy elég érdekes interpretációval, Győrffy Balázs képviselő úr vetette fel, hogy kétharmados kéne legyen a törvény. Természetesen ezzel egyetértünk, hogyha egy jó földtörvényt alkotunk, az legyen olyan, ami tartós. A kérdés csak az, hogy tudunk-e ilyen jó kétharmados törvényt alkotni, ami valóban ezeket a célokat jeleníti meg, és ebben konszenzus van, amennyire csak lehet a társadalmon belül, hogy valóban stabil legyen a dolog.

Magával az elvvel akkor egyet is értettünk, a kérdés ennek a tartalma mindig természetesen. A kérdés a tartalom. És érdekes volt miniszterelnök úrnak az interpretációja, én is a videót néztem meg, mert hát onnan értesültem, hogy milyen hozzászólása hangzott el a miniszterelnök úrnak, ahol ő azt mondta Balázs fölvetésére, hogy meg lehet ezt gondolni, de nem készülünk arra, hogy veszíteni fogunk a választásokon. Én is a videót néztem meg, tehát onnan idézem azt, amit miniszterelnök úr volt szíves mondani. Aztán közben nyilván történtek más dolgok is, tárgyalások folytak arról, hogy a földtörvényhez kapcsolódóan milyen alaptörvény-módosításra van szükség.

Meglepetésként ért ezek után valóban a tartalma a módosításnak. Merthogy ugye mi azt mondtuk, hogy négy törvény az alappillére ennek a modellnek, amiről beszéltünk, és amiről a vidékstratégia beszél; a földtörvény, de az nemcsak földforgalmi törvény volt az eredeti elképzelés szerint, hanem az a földforgalom, a használat és a védelem ügyeit tartalmazó úgynevezett földtörvény valóban. A forgalom ennek egy része természetesen. Idetartozik az üzemszabályozási törvény, idetartozik a családi gazdaságokról szóló törvény, és ennek a háromnak az előkészítése két éve zajlik. Egy szakértői stáb jött létre a minisztériumban, ami ezeken dolgozott. Amennyire tudom, a VM ma is ezt a szakértői stábot használja egyébiránt.

Tehát azért érthetetlen, és közben hadd mondjam, Patay képviselő úr pedig hosszú ideje rendkívül tiszteletreméltó munkát végez azzal, hogy egyeztessen a szövetkezeti törvénnyel kapcsolatban. Különféle elképzelések vannak a szövetkezetekről, és nagyon jó állapotban előkészített fázisban van az a törvénytervezet, ami a szövetkezeti, a tisztességes európai rendszerhez illeszkedő szövetkezeti törvényt hozza ide.

Azt gondoltuk, hogy ez a négy pillér az alapja ennek az agrár- és vidékpolitikának, a néppártinak. Két elem megjelenik most itt a javaslatban: a földforgalmi törvény kicsit leszűkítve a forgalomra, és az üzemszabályozásra vonatkozó törvény. De kérem, annak üzenetértéke van, ami kikerült, és helyette mi került be? Mi került ki? A családi gazdaságokról szóló törvény hol van? Ha családi gazdasági modellről beszélünk, akkor annak kell az alaptörvényben szerepelnie. És a szövetkezeti törvény hol van? És gyanakszik az ember, és ettől vagyok én nagyon szomorú, hogy egy jó néppárti politika, vidékstratégiában megfogalmazott néppárti politika törvényi alátámasztásában nem jelennek meg ezek az elemek, ami egyébként az európai és saját rendszerünknek az alapja, és helyette bejön egy ismeretlen tartalmú és új fogalomként az integrált mezőgazdasági termelésszervezési ügy.

Nem sikerült kideríteni, a bizottsági ülésen sem sikerült kideríteni, a helyettes államtitkár úr sem volt hajlandó semmit mondani arról, hogy mi ennek a tartalma, miről szól a történet, kik is ezek a játékosok. Lehet, hogy itt a legnagyobb tőkebefektető társaságoknak teremtünk valamiféle törvényi hátteret? Ez nagyon szomorú lenne, mert nem erről beszélünk, mert nem ebben állapodtunk meg, az emberekkel nem ebben állapodtunk meg. Hányan lesznek? A meglévő integrátorokról beszélünk, vagy kiről beszélünk? Miféle integráció lesz ez? Állami lesz ez a rendszer? Legalább erre kérnénk választ. Állami lesz ez a rendszer, vagy magántőke lesz ebben a rendszerben? Nem mindegy.

Milyen privilégiumok járnak az integrátoroknak? Földet is fognak kapni? Akár tízezer hektár számra? És így lehet legalizálni esetleg valamiféle, egyébként a földtörvény alapján nem juttatható földeket? Nem tudom. Ha becsületes akarok lenni, azt kell mondjam, hogy nem tudom.

Egy percet kérnék szépen még elnök úr, hogy befejezhessem ezt a gondolatsort.

Azt hiszem, itt nem hatalmi és pártpolitikai ügyekről van szó, hanem sokkal többről szól ez a történet. Ez a megmaradásunkról szól. Ez az alapja mindennek. Tíz napnál talán jó lenne magunknak is többet adni arra, hogy meggondoljuk, hogy mik is legyenek az alaptörvényünkben, amik megvédik valóban a földet, és kiépítik azt a modellt, amit a vidékstratégiában megfogalmaztunk. Nem sürget az idő. Hadd mondjak valamit: nem sürget az idő, mert a földtörvény úgyis csak februárban jön a parlament elé.

(22.40)

Az üzemgazdasági törvény előkészítés alatt áll, talán beéri a földtörvényt. A szövetkezeti törvény nagyon jó állapotban van. Egy olyan képet tudnánk összerakni ebből és megvitatni, és konszenzusosan elfogadni, amely valóban alátámasztja azt a jövőképet, amit a nemzeti vidékstratégiában megfogalmaztunk.

Ha mégsem sikerülne ez, és én nagyon reménykedem abban, hogy értelmesen tudunk erről szót váltani egymással, ha mégsem sikerülne így összehozni ezeket a törvényeket, akkor viszont legalább azt szeretném elérni, és ezért én is módosító indítványt nyújtottam be az alaptörvényhez, hogy az alappilléreket nevezzük meg valóban. Nem az integrált termelésszervezési tőkebefektető akármilyen csoportokat, hanem helyette a családi gazdaságokról szóló joganyagot tegyük bele mint sarkalatost (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és a szövetkezetekről szólót, mint ami az európai és a saját modellünknek is alapértékeit képviselő törvényt tegyük be.

Köszönöm szépen. És köszönöm az időkiegészítést. (Taps.)

Forrás: parlament.hu