DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Ön diáklázadásról beszél a napirend előtti hozzászólásának címében. Akkor még csak azt reméltem, hogy ezzel a címadással - mintegy közvetlen, a szó mágiájával - lázításra is vállalkozott, hozzászólását hallgatva és annak ingerültségét nézve azonban úgy látom, hogy valóban ezt teszi; lelkiismerete rajta. Mi viszont nem lázítani akarjuk a diákokat, hanem azt reméljük, hogy az egyetemista és főiskolás ifjúság képes arra, hogy értelmes szóval párbeszédet folytasson, végre kinyissa a fülét, és megértse azokat a törekvéseket, amelyeket a kormány kinyilvánított kormányra lépésének kezdete óta.

Az ön hozzászólása tele volt olyan állításokkal, amelyek nem fedik a valóságot, mindenesetre első helyen is szeretném nem először, ismételten visszautasítani a tandíj fogalmát. (Ertsey Katalin tapsol.) Tandíj az, amit mindenkinek be kell fizetni, függetlenül attól, hogy honnan jön és hogy milyen az anyagi helyzete. Ezt tervezte a Gyurcsány-kormány, egységesen; ugyan kilátásba helyezett valamiféle szociális segélyt, de nem rendelt hozzá olyan lehetőséget, amit a mi kormányunk megtett. Azonkívül 5-6 millió forintos eladósodásról beszélt.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön is tudja, hogy ez nem igaz. Számoljon utána! Egy 200 ezer forintos önköltség esetén - aki három vagy akár öt évig tanul - elég nagy matematikai trükk kiszámolni 5-6 millió forintos adósságot. Szeretném elmondani, hogy a diákhitel, amelyet ön ócsárolt, megtalálható az 1/1012-es kormányrendeletben. Azoknak az egyetemistáknak, akik nem értik ennek az összefüggéseit, ajánlom, hogy olvassák el. Csak néhány mozzanatra hívnám fel a figyelmüket. A diákhitelt a képzés idejéig veheti fel, tehát 10-12, maximum 14 évig. A visszatörlesztés kezdete a végzést követő első negyedév, de különböző kedvezményeket lehetővé tesz a rendelet; legkésőbb 35 éves korban kell visszafizetni a diákhitelt, mégpedig a fizetésének 4 vagy ennél valamivel magasabb százalékában, hosszú ideig. Amit nem teszünk hozzá, vagy nem tett hozzá ön sem, hogy a diákhitelre mindössze 2 százalékos, államilag garantált kamat van, ezért tehát ennek a diákhitelnek a visszafizetése lehetséges azoknak a diplomásoknak, akik megszerezték a diplomát, állásba jutnak, és sokkal magasabb fizetést kapnak, mintha nem szereztek volna. De ezzel még nincs vége a sornak, mert a kormány kinyilvánította, hogy mindazoknak, akik a diákhitelt felvették, és állami szolgálatba lépnek, a kormány ki fogja dolgozni - megjegyzem, a munkálatok már megkezdődtek -, hogy az állam hogyan térítheti vissza a költségeit. Azoknak pedig, akik a magánszférában helyezkednek el, adókedvezményekkel és egyéb ösztönzőkkel lehetővé teszi, hogy átvállalják ezt a terhet, vagyis átvállalják a diákok adóját.

Nem szólt egy szót sem arról - ez szintén kormányzati bejelentés -, hogy bizonyos szakmákban, így elsősorban a pedagóguspályán kiemelt tanulmányi ösztöndíjjal fogjuk támogatni a tanulmányokat, éppen azért, mert az ország jövője és a köznevelés egésze szempontjából alapvető fontosságú, hogy mindenki, aki akar, pedagóguspályára jöhessen.

Azt mondta, hogy a képzésbe befektetni fontos. Higgye el, hogy ezt mi is tudjuk. 2014-2020 között ezermilliárdos fejlesztése lesz a felsőoktatásnak, mint ahogy eddig is számtalan fejlesztési pénzt kaptak a felsőoktatási intézmények, több száz milliárdos nagyságrendben. Ezért azt a szavát is vissza kell utasítanom, hogy itt megszorítások folynának. Ésszerűség van, arról van szó, hogy mindenki olyan diplomát szerezzen, ami hasznos, és csak egyetlen korlátja van a felsőoktatásba történő bejutásnak, hogy érje el a minimális pontszámot, a 240 pontot. Azt mondta képviselő úr, hogy "ön megszünteti ezt a jó rendszert".

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy személyemet azonosította a kormányommal, amelynek törekvéseit teljes mértékben támogatom. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu