SZATMÁRY KRISTÓF nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársam! Talán túl egyszerű lenne az ön által elmondottakra egyszer azt mondani, hogy alapvetően másként látjuk a világot. Talán az is túlságosan közhely lenne, hogy egy régi mondás szerint az optimista és a pesszimista között az a különbség, hogy valaki félig tele vagy félig üresnek látja az adott poharat. Még azt is elfogadnám, ha nem önök mondanák azt, hogy az elmúlt két és fél év túl kevés idő volt, gyorsabban kellett volna az emberek számára érezhetőbbé tenni a változást. De azt gondolom, az ön által elmondottak és a mi álláspontunk között az az alapvető különbség, hogy önök leértékelik az elmúlt két-két és fél évben a magyar emberek által hozott áldozatot azért, hogy ezt az országot kivezessék abból a válságból, amiben benne volt.

Ha a számok tekintetében akarnék válaszolni az ön által elmondottakra, akkor felsorolhatnék és fel is sorolok itt pár olyan dolgot, amiben azért nehéz vitatkozni, mert statisztikai adatok talán - az Eurostat és a magyar KSH által is - mindannyiunk számára mérvadóak, még akkor is persze, ha tudjuk, hogy az egyes emberek a saját életükben nem mindig így érzik.

De ha arra a kérdésre válaszolunk, hogy a reálkeresetek nőttek-e 2010 óta, akkor ha szerény mértékben is, de nőttek; nőttek akkor, amikor Görögországban, Portugáliában - akikkel egy szinten voltunk két éve - 12 és 8 százalékkal csökkentek a reálbérek. Ha azt kérdezzük, hogy a családi adókedvezmények nőttek-e, akkor a válaszunk az, hogy igen, jelentős mértékben, húsz év után először drasztikusan a kettő és három gyermeket nevelő családok terhei jelentősen csökkentek. Ha azt kérdezzük, hogy a nyugdíjak reálértéke megmaradt-e ebben a viharos gazdasági helyzetben - amiben Európa jó néhány országában nem maradt meg -, akkor Magyarországon igenis megmaradt a nyugdíjak reálértéke. Ha azt kérdezzük, hogy a személyi jövedelemadó csökkent-e, akkor igen, csökkent. Ha azt kérdezzük, hogy a kis- és középvállalkozások terhei az elmúlt két évben csökkentek-e, akkor erre az a válasz egyértelműen, hogy csökkentek. Ha a foglalkoztatási szintet nézzük, akkor ugyancsak azt kell mondani, hogy ha szerény mértékben is, de elmozdult az ország onnan, hogy ma már növekednek a munkahelyek, és elsősorban a versenyszférában.

Ha a költségvetési egyensúly oldaláról nézzük az elmúlt két évet, akkor azt kell mondani, hogy nyolc év után, 2004 után először az elmúlt három évben sikerült - az európai normákat betartva - 3 százalék alatti költségvetési hiányt produkálni. Ha az államadósságot nézzük, akkor igen, hosszú idő után először sikerült csökkenteni az államadósságot.

Persze lehet, hogy ez - mint említettem - az egyes emberek szintjén nem mindig így érződik és nem mindig így látszik. Persze ez azért is fontos, hogy kimondjuk: tudjuk azt, hogy van tennivaló. De ha azt kell mérlegre tennünk, hogy a szándék tekintetében - ami azt gondolom, talán fontosabb a számoknál - miket lehet elmondani az elmúlt két évről és miket lehet a jövőről mondani, akkor azt kell mondanom, hogy ellentétbe lehet állítani a rezsiköltségek befagyasztását a nemzeti vagyon elherdálásával; a banki különadót a tizenharmadik havi bér eltörlésével; a végtörlesztés lehetőségének megadását az ország eladósításával; a munkahelyvédelmi akcióterv beindítását vagy a családi adókedvezmények eltörlését. Azt gondolom, ezek olyan példák, amelyeket nemcsak önnek, de minden magyar választópolgárnak is mérlegelnie kell, és ha ezeket mérlegre teszi, akkor azt tudjuk mondani közösen, hogy igenis megérte, és nem volt más út Magyarország számára az elmúlt két-két és fél évben, mint ezen végigmenni, még akkor is, ha nehézségek voltak.

És ha a jövőről beszélünk, akkor hadd mondjam azt kategorikusan, hogy amit ön nem olvas ki a 2013. évi költségvetésből, azt mindenki más kiolvassa, vagyis azt, hogy nem lesz rosszabb: a következő költségvetési évben növekedés előtt állunk, bízunk abban, hogy azokat a számokat esetleg felül is tudjuk múlni, amelyek a költségvetésben vannak, de mindenképpen az az év lehet a 2013. év, amikor az a várva várt növekedés elindul.

Összességében azt tudom mondani, hogy ha a jövőről beszélünk, akkor az a nagy különbség, hogy nehéz helyzetben is az emberek mellé állni, akár különböző szektorok érdekeivel szembemenve a rezsiköltségekben, vagy elrontani mindent, és megfutamodni. Azt gondolom, az emberek tudják a választ.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu