DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Én ugyan nem vagyok tagja a költségvetési bizottságnak, de tegnap beültem. S itt már hallottuk azt, hogy a kormány részéről egyik bizottsági tag sem szólalt meg. De amiért beültem, az tulajdonképpen az lett volna, hogy én a kormánytól szerettem volna hallani azt, hogy miről is szól ez a törvény. Van ebben néhány olyan szakasz, amiről szerettem volna, ha a kormány kifejti, hogy miről van szó. De számomra az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a kormány nem szólt egy kumma hangot se erről a salátatörvényről. Nem volt egyetlen olyan szakasz se, amit említésre méltónak tartott volna a kormány, hogy arról felvilágosítsa a bizottsági tagokat és az ott ülőket.

Amit még igazán hiányolok, az az, hogy úgy gondolom, ez a salátatörvény nemcsak a költségvetési bizottságra tartozott volna, hanem még sok más bizottságra, például az egészségügyi bizottságra, a gazdasági bizottságra, az oktatási bizottságra, az önkormányzati bizottságra és másokra. Ezeknek mindnek meg kellett volna tárgyalni azokat a pontokat, amelyek rájuk vonatkoznak.

(15.40)

De én azt tartom a legszomorúbbnak, hogy az ellenzék szakmai észrevételét abszolút nem veszi figyelembe. Azt megértem, hogy kétharmaddal a ház alá lehet építeni az alapot, önök ezt így gondolják, ezzel nem tudunk mit kezdeni a demokrácia jelenlegi szabályai szerint, az azonban mégis elképesztő, hogy önök még azt sem veszik figyelembe, ami jó szándékú lenne az ellenzék részéről. Természetesen nem kell, hogy elfogadják a módosító javaslatainkat, de éppen ma az egészségügyi tárgyú törvényeknél tapasztaltam meg azt, hogy a módosító javaslatomat elutasították ugyan, de a fogyasztóvédelmi bizottság beépítette azt a módosító javaslatot, amit benyújtottam. Tehát nyilvánvalóan egy szakmai együttműködésről van szó, de itt önök még ezt is teljes mértékben visszautasítják.

Azt nem győzöm hangsúlyozni, az, hogy a kormány egy szót nem szólt a költségvetési bizottságban, számomra abszolút elfogadhatatlan. Hogy alátámasszam, hogy körülbelül mit szerettem volna megkérdezni a kormányzattól vagy egyáltalán önöktől, hogy mi a véleményük róla, felütök csak két paragrafust.

Az egyik a 40. § lenne, ahol arról van szó, hogy a pénztárgépek online be lesznek kötve az adóhatósághoz. Nyilván erről is lehetne egy egész napot vitatkozni, de megkérdeztem volna, hogy mi az önök véleménye arról, hogy olyan cégek is foglalkozhatnak a pénztárgépek online-osításával, amelyeknek fél éven túl még 10 millió forint köztartozásuk van. Nem gondolják önök azt, hogy azt, akinek - egy ilyen, gyakorlatilag nevezhetjük állami megrendelésnek is áttételesen - 180 napon túl 10 millió forint adótartozása van, de ilyen tevékenységet folytathat, nem gondolkoztak volna el arról, hogy esetleg ily módon is lehetne talán arra szorítani ezeket a pénztárgépszervizeket, hogy csökkentsék az állammal szembeni tartozásukat?

Vagy például megemlítem az 53. §-nál a (7) bekezdést. Itt már többen említették, hogy az iparűzési adóval kapcsolatban van egy olyan kitétel, hogy azok a cégek, amelyek gyógyszerforgalmazással foglalkoznak, a közfinanszírozásban részesülő gyógyszerek beszerzési értékét levonhatják majd az adóalapból. El szerettem volna beszélgetni önökkel arról, hogy miért csak a közfinanszírozásban részesülő gyógyszerek, miért nem minden gyógyszer beszerzési értéke lesz majd levonható az adóalap kiszámításánál, mi az indoka, mi az oka annak, hogy csak a közfinanszírozásban lévő gyógyszereké. Értem, hogy mi a dolog lényege, de miért csak a gyógyszerek, miért nincsenek benne a gyógyászati segédeszközök? A gyógyászati segédeszközökön 4 százalékos árrés van. Most akkor tessenek elképzelni, hogy annak a gyógyszer-nagykereskedőnek, amelyik gyógyászati segédeszközt is forgalmaz, árrése nem lesz rajta, tehát abban lesz érdekelt, hogy gyógyászati segédeszközökkel - főleg itt az inkontinenciabetétekről van alapvetően szó - ne foglalkozzon.

Csak néhány példát hozok fel arra, miért nem hagyják önök azt, hogy szakmailag mi is elmondhassuk a javaslatunkat, még ha nyilvánosan el is utasítják, de legalább figyelembe vegyék, még egyszer mondom, a szakmai javaslatokat. Az egészségügyi felsőoktatásról egész hosszan értekezik ez a törvény, nem tudunk senkit megkérdezni. Nem tudjuk megkérdezni az egészségügyi felsőoktatásban dolgozó kapcsolatainkat, hogy nekik mi erről a véleményük, nem tudjuk megkérdezni a dékánokat, a rektorokat vagy a tb-szakértőinket. Erre hívnám fel a figyelmüket.

Nyilvánvaló, ezt már többen is elmondták, hogy kétharmaddal mindent meg lehet csinálni, de abszolút nem ésszerű, hogy legalább azokat a szakmai észrevételeinket meghallgassák, ha nem is fogadják el, de legalább meghallgassák, amiket szerintem mindenképpen meg kellene hallgatni. Ezt tartom a legszomorúbbnak. Az előttem szólók már elmondták, hogy ez a törvényalkotási folyamat nemhogy ad hoc és nemhogy kapkodó, hanem egyszerűen nem is tudom, hol, milyen műhelyekben készítik ezeket önök. Ez így még az elnöki kormányzásnál is rosszabb.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu