TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A 4. és ezzel összefüggésben a 2. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Azt hiszem, egyetértünk abban mi, jelenlévők, talán minden oldalon, hogy amikor az alaptörvényben a P) cikk megjelent, annak valamennyien örültünk. Mi, kisgazdák azonban kezdettől fogva azt mondtuk, nagyszerű az, hogy a P) cikk benne van, mert szükséges, de nem elégséges az a szabályozás, ami itt megjelent. A P) cikk gyakorlatilag azt mondja ki - s azt hiszem, nem árt, ha most felidézzük -, hogy a természeti erőforrásokhoz tartozó - nem olvasom fel az egészet - termőföld valójában a nemzet közös öröksége, és mint ilyen, védelmet és a fenntartás biztosítását kell hogy élvezze. Azonban a védelem feltételeit, a védelemhez szükséges eszközöket és az ehhez szükséges egyéb és iderendelt jogszabályi lehetőségeket a P) cikk nem tartalmazza. Ezért a magam részéről a kormány által előterjesztett módosító indítványnak azzal a részével, amely kifejezetten ezt pontosítja - és ez nem más, mint a beterjesztett javaslat (2) bekezdése, azaz magának az alaptörvénynek a (2) bekezdéséről beszélünk, amely azt mondja, hogy a termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, valamint hasznosítása (1) bekezdés szerinti célok eléréséhez szükséges korlátait és feltételeit sarkalatos törvényekkel kell biztosítani -, ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni, egy kevés kivétellel és kiegészítéssel.

Némelyek meglepődtek, hogy ugyan miért kellett betenni ide azt, hogy elégséges. Ennek két alapvető oka van. Az egyik az, ami az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata, de ez egyezik meg az alaptörvényünkkel is, nevezetesen hogy sarkalatos törvények sem sérthetnek alapjogokat. Márpedig a tulajdonhoz fűződő jog alapjog. A tulajdonjogot tehát csak szükséges mértékben és arányosan lehet korlátozni. Ha ez ettől eltér, akkor azt kell mondanom, hogy a szabályozás - legyen az akár sarkalatos is - sérti az alapjogot. Ezért erre mindenképpen ügyelni kell, és azt gondolom, hogy a módosításnál ezt figyelembe kell venni.

(Z. Kárpát Dániel elfoglalja jegyzői helyét.)

Ami engem meglepett - erről már többen is szóltak -, erre a módosításra azért kerül sor, azért került elénk ez a javaslat, mert a földforgalomról szóló törvénynél garanciális elemeket kíván a törvényhozó beemelni bizonyos szakaszokhoz és feltételekhez. Komoly zavarokat okozott, hogy kezdettől fogva némelyek részéről és némely helyről az hangzott el, hogy maga a törvény legyen sarkalatos. Ez teljes abszurditás lenne, ennek a törvénynek ugyanis számos olyan szakasza és része van, amely lehet, hogy jövőre, lehet, hogy fél év múlva, de lehet, hogy két év múlva mindenképpen módosításra szorul, hiszen olyan, a termeléssel összefüggő rendelkezések vannak a törvényben szükségszerűen, amelyek a gyakorlatban majd kiderülnek, hogy milyen mértékben kívánnak módosítást. Ilyen szakaszokat és ilyen részeket nyilvánvalóan nem lehet sarkalatos törvénybe foglalni és ezzel kétharmados szabály alá helyezni, azaz a módosításokat gyakorlatilag egy esetleges kormányváltást követően megakadályozni. E tekintetben tehát kezdettől fogva az volt az álláspontunk, hogy itt óvatosan kell elbánni mindazzal, amit majd sarkalatos törvénynek kívánunk nyilvánítani.

Ehhez képest az én számomra, meg kell mondanom, hogy több volt mint meglepetés, megdöbbentő volt, amikor két teljesen új elem - hadd tegyem hozzá, hogy gyakorlatilag a földforgalomról szóló, amely tulajdoni és használati szabályokat kell vagy kellene hogy elsősorban tartalmazzon - valami egészen mást és idegen területet hozott be ebbe az alaptörvény-módosításba. Én az integrált mezőgazdasági termelésszerkezettel kapcsolatban azt, amit Ángyán képviselőtársam elmondott, lényegileg osztom, hozzá kell azonban tenni, úgy osztom, hogy nem tudom még, milyen integrált törvényről beszélünk, a kormány elképzelései szerint egyáltalán miféle integráció lesz az, ami majd törvényesen megjelenik. Az azért alapvetően elvárható egy képviselőtől, de nemcsak egy képviselőtől, hanem bármely polgártól is, hogy mielőtt valamire igent mond, úgy nagyjából-egészében sejtse, hogy mi az, amire igent kellene mondania.

Ami pedig a második részét illeti, a mezőgazdasági üzemre vonatkozó és szintén az itteni szabályok beemelése a sarkalatos törvények közé, ezzel nagyjából-egészében ugyanaz a bajom, mint az előzővel, hogy üzemtörvényt sem láttunk még, bár erről azért több sejtésünk van, mint az előzőről, de még ilyet sem láttunk. Ami ezzel kapcsolatban megint különösen zavaró, hogy amíg a kormány a szükséges korlátokat, azt kell mondanom, nagyon okosan beépítette a tulajdon és a haszonélvezet esetében, a mezőgazdasági üzemre vonatkozó megállapításoknál az sem jelenik meg, hogy vajon milyen mértékben kerülne ez kétharmados szabály alá. Az én meggyőződésem szerint ilyen formában el sem dönthető, hogy mi az, amit kívánnának tőlünk, hogy ilyen módon megszavazzuk.

E tekintetben én kezdettől fogva azt mondtam, mi arra törekszünk, legalábbis kormányoldalon, hogy olyan földforgalmi törvényt fogadjunk el, amely két alapvető célnak megfelel. Az egyik alapvető cél az, amiről ma nagyon sok szó esett, hogy a külföldiek, mindenekelőtt a külföldi tőke behatolását a termőföld megszerzésénél törvényi úton, lehetőleg alkotmányos garanciák és biztosítékok mellett akadályozzuk meg. Ez közös nemzeti érdek. De én azért mindig hozzáteszem, hogy van még egy hasonló erősségű, vagy talán éppen ilyen erősségű igény: hogy megakadályozzuk, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy Magyarországon kialakuljon egy olyan birtokszerkezet és egy olyan birtokvalóság, amely a falvakat elsorvasztja, amely olyan helyzetet teremt, kényszerű módon - ezért használtam a felszólító módot az adott esetben -, mert nem tesz mást, mint hogy olyan helyzetet teremthetne, ahol egy faluban lehetne két-három, esetleg négy nagygazda, és abban a faluban ezt követően már nem lehetne más, csak olyan ember, aki oda dolgozik vagy oda próbál dolgozni.

(14.10)

Ez nem lehet a célunk. Biztos vagyok abban, hogy a kormánynak sem ez a célja. Itt egészen másról van szó.

Itt arról van szó az adott helyzetben és az adott esetben, hogy nem kellő körültekintéssel kerültek bizonyos dolgok meghatározásra a földforgalmi törvényben. De ha így van, nem közösen kell kijavítani? Elsősorban azoknak kell kijavítani, akik egy oldalon állunk, és ugyanazokat a célokat kívánjuk szolgálni. Ha így van, akkor azt kell mondanom, hogy magánál az alaptörvény-módosításnál is egy igazi szempontunk lehet, hogy szolgálja azt, hogy a következőkben egy olyan földforgalmi törvény jöhessen létre, amely a két célnak egyenlő arányban meg tud felelni. Lehetséges ez? Azt gondolom, hogy igen.

Azt remélem, hogy ha nem is nagymértékben, de ezek a módosítók ebbe az irányba próbálják elmozdítani a lehetőségeket. Fölvetettem és ismét fölvetném, célszerű lenne, és talán az lenne a legjobb megoldás, ha összefogva mindazt, amit eddig megismertünk, egy bizottsági módosító indítvánnyal, kormánykezdeményezésre előkerülő bizottsági módosító indítvánnyal olyan egységes javaslat kerülhetne be, amely már nem a mi módosítóinkat helyezné előtérbe, hanem azt tenné lehetővé, hogy ezt az egységes módosító javaslatot valamennyien jó szívvel meg tudjuk szavazni. Amit elmondtam, lehet, hogy túl kompromisszumkésznek tűnik, de én soha nem voltam az, aki ha benyújtottam egy módosítót, akkor annak valami olyan szülőatyjának képzeltem magam, hogy azon aztán semmi ne változtasson. Dehogynem, változassunk, ha lehet, jó irányba, de akkor olyan irányba, amely ezeket a célokat szolgálja, és amely mögé oda tudunk állni valamennyien, és azt tudjuk mondani, hogy ezt támogatjuk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu