DR. SCHIFFER ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rövidre fogom fogni, és valóban nem a külső elvárásokkal foglalkoznék, hanem azzal, hogy egyébként ez a törvénymódosítás mennyiben segíti hozzá a magyar közönséget ahhoz, hogy valóban egy kiegyensúlyozott médiaszolgáltatáson keresztül lehessen tájékozódni arról, hogy valójában milyen folyamatok mennek ebben az országban. Azt látom, hogy ez a törvénymódosítás egy nagyon-nagyon pici előrelépés lehetne esetleg ahhoz képest, ahová a 2010-es, 2011-es törvényalkotás egyébként a médiaszabadságot juttatta. Érdemi előrelépést ez a törvényjavaslat nem tartalmaz, éppen ezért süt az egész előterjesztésen az, hogy kifelé meg akar felelni bizonyos látszatoknak, bizonyos elvárásokat teljesíteni akar, de valójában a kormányzat azt nem értette meg, hogy alapfilozófiájában mi a probléma azzal a médiacsomaggal, amit itt önálló képviselői indítványként 2010-2011 során összegereblyéztek. Ugye, ez az előterjesztés azt mondja, hogy 2019-ben, tehát majd akkor, amikor Szalai Annamáriának lejár a mandátuma, az NMHH elnökét már a köztársasági elnök nevezné ki a miniszterelnök javaslatára. Az ismételt kinevezés, illetve az újraválaszthatóság kizárt lenne a hatóság elnöke, illetve a Médiatanács elnöke tekintetében, ugyanakkor a Médiatanács többi tagja tekintetében, holott a döntések nagy részét nem az elnök hozza egy személyben, hanem a tanács, az újraválaszthatóságot továbbra sem zárja ki.

Az előző vitákban elmondtam, az LMP következetesen képviseli azt, hogy az összes közjogi testület, az összes úgynevezett független közjogi pozíció esetében az újraválaszthatóságot ki kellene zárni. Ezt mi fontosabbnak tartjuk egyébként, mint önmagában a hivatali időtartamot, bár ott is javaslatot tettünk már korábban is, és most is javaslatot teszünk arra, hogy 5 évre csökkenjen a megbízatási idő mind a médiahatóság elnöke, mind a Médiatanács tagjai esetében. De szeretném még egyszer hangsúlyozni: pontosan az úgynevezett független pozíciók esetében a függetlenséget teszi illuzórikussá az, hogyha egyébként az újraválaszthatóságot nem zárjuk ki, nem beszélve arról, hogy a jelenlegi fideszes gyakorlat alapján könnyen lehet, ha egy következő... Ugye, vannak olyan pozíciók, ahol, hogy ha nem jutnak dűlőre a jelölésre jogosult grémiumok, illetve személyek, akkor a hosszú határidőre kinevezett tisztségviselő akár élete végéig pozícióban marad.

A másik, hogy semmilyen előrelépés nincs a Médiatanács összetételét illetően. Már az eredeti 2010-es vitánál javasoltuk azt, hogy a Médiatanácsba négy, ellenzéki képviselőcsoportok által jelölt tag kerüljön be. Eléggé különös az, hogy az elvi követelményeket egyfelől a törvényjavaslat a kiegyensúlyozottságra szűkíti, ugyanakkor pedig a Médiatanács tekintetében még a látszatát is kerüli a kiegyensúlyozottságnak. Csak a Fidesz! Ez volt az önök szeme előtt akkor, amikor a Médiatanács összetételét megkavarták. Teljesen világos az, hogy amit azóta belepiszkáltak ezekbe a törvényekbe, ez pusztán csak annyi, hogy kicsit kevésbé szorongassák különböző külföldi fórumok a magyar kormányzatot. Az alapvető problémát, hogy mivel jár a médiaszabadság szempontjából egy olyan megnövelt hatáskörű médiaszerv, amelyik kizárólag kormánypárti pártkatonákat tartalmaz, kizárólag fideszes pártkatonákat - mert önök egyébként a Kereszténydemokrata Néppártot is kirekesztették. Csodálkozom, hogy Pálffy képviselő úrnak ez nem fáj, mert úgy látszik, a KDNP önérzetét semmi nem sérti már ebben a parlamentben, mert önökkel feltöröltették annak idején a padlót az egyháztörvénynél, megcsinálták önökkel azt a csúfságot, hogy a Médiatanácsba még KDNP-s sem ülhetett be. Nem tudom, mi kell még ahhoz, hogy a KDNP-ben egy kicsit felbuzogjon az önérzet, és legalább ezt az elbánást kikérjék maguknak.

Tehát lássuk azt, hogy addig, amíg egyrészt a látszatokra sem ügyelnek, másrészt semmilyen olyan mechanizmust nem ültetnek be a Médiatanács kiválasztásába, amelyik egy picit legalább megpróbálja eltávolítani a miniszterelnök személyétől, illetve a Fidesztől a Médiatanács összetételét, addig ezek a javaslatok tökéletesen feleslegesek, és egyetlen millimétert sem változtatnak egyébként a médiaszabadság hazai helyzetén. Azért említettem azt, hogy olyan mechanizmusok kellenének, amelyek a miniszterelnök személyétől némiképpen eltávolítják a Médiatanács összetételét, hiszen jól tudjuk, hogy a nemzeti cinizmus rendszerében minden tisztségre egyetlenegy személy tehet javaslatot, mégpedig a Fidesz elnöke, aki jelenleg az ország miniszterelnöke. Akár egyéni választókerületi elnököt kell kijelölnie a Fidesznek, akár köztársasági elnökre kell javaslatot tenni, ugyanez a szabály vonatkozik akkor is, amikor Médiatanács-tagokat kell választani, mindenkire egyetlenegy személy tehet személyi javaslatot.

Azt gondolom, pontosan ezért az, hogy itt a szakmai elvárásokat szigorítják, megint csak egy porhintés, nem ezen múlik a történet. Vállaltak egy teljesen felesleges feszültséget 2010 végén, holott ha egy picit szerényebbek a hatalmi étvággyal, én azt gondolom, meg lehetett volna úszni egyrészt a pofonokat külföldön, de még inkább meg lehetett volna őrizni legalább a látszatát annak, hogy például a közszolgálati médiumok valóban a köz szolgálatára működnek.

Az a kérdés, hogy ha a kiegyensúlyozottság követelményére szűkítik az alapelveket, ez mennyiben hat károsan a médiaszolgáltatás jövőjére. Csak azt jegyezném meg, hogy az 1996. évi I. törvény is tartalmazott több alapelvet, és az ORTT különböző döntései, illetve a bírósági döntések azért nagyjából világossá tették azt, hogy az egyéb követelményeknek mi az a sávja, amit igenis meg kell követelni minden médiaszolgáltatótól.

(23.50)

Természetesen, ha a kiegyensúlyozottsági követelményt nemcsak a lehető legszűkebb értelemben értelmezi a médiahatóság, akkor ez természetesen egy elégséges zsinórmérték lehet. De amit már az előttem szóló képviselőtársak is említettek, azt azért ne gondoljuk, hogy önmagában a kiegyensúlyozottság követelményének a betartása előidéz egy olyan helyzetet, hogy a magyar emberek a médián keresztül, főleg a közszolgálati médián keresztül egy valós képről tudnak tájékozódni, hogy mi folyik ebben az országban, mi folyik a nagyvilágban.

A kiegyensúlyozottság követelményének nagyon is formális eszközökkel eleget lehet tenni. Erről szóltak már ellenzéki képviselőtársaim, amikor mechanikusan egymás mellé tesznek kormánypárti, ellenzéki álláspontokat anélkül, hogy adott esetben az álláspontok sokszínűségét a maguk valójában bemutatnák.

Összegezve: én azt látom, hogy ezek a változtatások, amelyek ebben a törvényjavaslatban szerepelnek, nem jelentenek elmozdulást a 2010-11-es törvényalkotáshoz képest. Az jelentene érdemi elmozdulást, hogy ha egy olyan módosítása történne meg a médiatörvénynek, amelyik lehetővé tenné azt, hogy a Médiatanácsban ne csak fideszes pártkatonák üljenek, csökkenti a megbízatási időt, de ami ennél sokkal fontosabb: kizárja a Médiatanács tagjai esetében is az újraválaszthatóságot. Őszintén szólva, nagyon kíváncsi lennék az előterjesztő magyarázatára, hogy ha egyszer befogadja azt, hogy a Médiatanács elnöke esetében kizárt az újraválaszthatóság, akkor miféle jogfilozófiai megfontolás húzódik amögött, hogy a Médiatanács tagjai esetében pedig megengedi az újraválaszthatóságot.

A következetes magatartás az lenne, hogy vagy kizárom mindegyiknél, hiszen maga a Médiatanács elnöke is tagja a testületnek, vagy pedig megengedem. Az LMP amellett van, miután egy közjogi testületről van szó, elméletileg névlegesen egy független intézményről van szó, pontosan tudjuk, hogy nem egy független intézmény, mert fideszes pártintézmény, az lenne a helyes megoldás, hogy a Médiatanács valamennyi tagja esetében, nemcsak az elnök esetében a törvény zárja ki az újraválaszthatóságot.

Természetesen a megbízatási idő csökkentését és az újraválaszthatóság kizárását már a jelenleg hivatalban lévő tagok esetében javasolnánk.

Hogy mennyire porhintés az, ami ebben a törvényjavaslatban benne van, arra csak példa az, hogy miközben akár jó szándékúnak is lehetne minősíteni, hogy a miniszterelnök kikérje különböző szakmai testületek, civil szervezetek véleményét, és azt mérlegelje, semmiféle olyan közjogi következmény nem fűződik ehhez a szabályhoz, ami egyébként ennek az érdemi betartására kötelezné a miniszterelnököt. Tehát az a helyzet, hogy miközben van egy ilyen jószándék-nyilvánítás a törvényben, valójában ennek semmi köze ahhoz, amit garanciális szabálynak szokás hívni. Ez akkor lenne garanciális szabály, ha ennek a konzultációnak, ami nem tévesztendő össze nyilvánvalóan a Fidesz-kormányzat propaganda-hadjárataival, tehát hogy ennek az előzetes véleménykikérésnek a megszegése esetén különböző közjogi következmények fakadnának. Önök ilyen messzire nem mennek. Önök csak arra hajlandóak, hogy olyan tessék-lássék szabályokat írjanak bele egy törvénybe, amit hogy ha utána lefordítanak angolra, akkor tőlünk távoli, különböző fórumokon úgy fogják látni, hogy a magyar kormány engedett a nyomásnak, és lépést tett abba az irányba, hogy valóban egy független médiahatóság felügyelje Magyarországon a médiapolitikát.

Pontosan tudjuk, hogy erről szó nincsen, ugyanazt a játékot játsszák, amit az adatvédelmi hatóság, illetve a bíróságok ügyében is láttunk. Az érdemi problémákat vélhetően nem is értik vagy nem akarnak rajta változtatni, tessék-lássék maszatolások vannak itt a Ház előtt. Ez a törvényjavaslat semmilyen olyan problémát nem old meg, amit egyébként az ellenzék felvetett már 2010-ben.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni: akkor, amikor akár az információszabadság alapvető intézményeiről, a médiahatóságról beszélünk, vagy ugyanígy amikor a bírói függetlenségről beszélünk, az igazi szempont nem az, hogy Brüsszelben mit fognak szólni, az igazi kérdés az, hogy önök mit ígértek a magyar választópolgároknak. Önök azzal tartoznak elszámolással, és mindannyian azzal tartozunk elszámolással a saját választóink előtt, hogy történetesen itt, ebben a tárgyban olyan médiaviszonyok legyenek ebben az országban, amelyek garantálják mindenki számára azt, hogy jól informáltan tudjon részt venni a közfontosságú folyamatokban. Olyan médiaviszonyokat kellene teremteni ebben az országban, ami lehetővé teszi mindenkinek a számára, végzettségtől, kulturális erőforrásokhoz való hozzáféréstől függetlenül, hogy jól tájékozott legyen a közfontosságú folyamatokban.

Ezt az illúziót torzítja az, hogyha a médiahatóságot, a Médiatanácsot egy párt, illetve egyetlen személy akaratának rendelik alá, úgy, ahogyan ezt megtették 2010-ben. Ez a mostani módosítás semmiféle érdemi, alapvető elmozdulást nem jelent a 2010-11-es viszonyokhoz képest.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu