SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 10., 16., 17. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni.

A 10. ajánlási pontnál szerintünk egy elég komoly kérdésről van szó, hogy a kommunista rendszer hosszú-hosszú évei alatt a diktatúra felépítői és haszonélvezői minden lehetséges eszközzel törekedtek a többségi, az ősei hitéhez hű magyar társadalom megtörésére. Abban a tekintetben üdvözlendőnek tartjuk az alaptörvény rendelkezését, hogy kimondja, a kommunista rendszer felépítésében részt vevő valamennyi szervezet bűnszervezet volt. Egészen pontosan idézem önöknek az idevágó részt: "A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, melyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak."

Be kell látni ugyanakkor, hogy ez a kijelentés önmagában kevéssé értelmezhető, a vezető fogalma nem minden esetben azonosítható, illetve az elmúlt időszak eseményeinek tapasztalataiból az is leszűrhető, hogy lassan a feledés homályába vész, hogy pontosan ki és milyen szerepet játszott az önkényuralom fenntartásában. Nyilván sokak szándéka éppen az, hogy a feledés homályába burkolózhassanak. Kellő pontosítás nélkül éppen ezt a feledést, az elmaszatolást fogja szolgálni az alaptörvény idézett rendelkezése is. Ez a mondat ugyanis kiemeli a pontosan meg nem határolt vezetőket, és egybefoglalja a szervezetek egyéb tagjait. Jóllehet az én ízlésvilágom szerint már az is kellőképpen ocsmány dolog, ha valaki a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt, mégsem lehet egyenlőségjelet tenni ezen tagság és azon tagság között, ha valaki éppen az ávó, az ÁVH vagy a munkásőrség állományába tartozott. Nyilván önök is tudják, hogy a diktatúrát kiszolgáló erőszakszervezetek felszámolása még nem a történelmi időkben volt, hanem húsz-egynéhány évvel ezelőtt. Ebből adódóan a mai napig is köztünk élnek azok a személyek, akik vezetői ugyan nem voltak például a munkásőrségnek, de egyszerű tagként is törvény által garantált joguk volt, hogy fegyveresen lépjenek fel, idézem: "a szocializmus vívmányainak megvédése, a dolgozó nép nyugalmának és a termelés zavartalanságának biztosítása, továbbá az ellenforradalmi elemek restaurációs kísérleteinek megakadályozása érdekében".

Ezeket az embereket nem kényszerítették a belépésre, saját maguk, önszántukból vállalkoztak honfitársaink akár meggyilkolására, megnyomorítására és a teljes körű elnyomatására. Nem egy esetben a mai napig az áldozataiktól elrabolt villákban tengetik mindennapjaikat. Egy részük bizonyára fontos közhivatalokat tölt be, vagy csak a ma divatos zsíros állami megrendelésekben részesülnek. Ha kíváncsiak, tisztelt képviselőtársaim, tudok példákat is említeni ezekről az emberekről. Szükséges tehát, hogy egyszer s mindenkorra kerüljön kimondásra, hogy ezek az emberek bizony a magyar emberek, a magyar haza ellenségei voltak, amely bűnöket meg lehet ugyan bocsátani, de elfelejteni azokat sohasem fogjuk.

Éppen ezért kérném önöket is, gondolják végig, és támogassák ezt a módosító indítványunkat, hogy kerüljenek bele ezek az emberek is ebbe a körbe. Ez nagyon fontos lenne, főleg annak tudatában, hogy még a vezetőket is elég nehéz a mai időszakban felelősségre vonni a most elkövetett bűneikért is, hiszen felhívnám a figyelmüket, hogy ma, február 25-én van két éve annak, hogy az Alkotmánybíróság azt mondta, soron kívüli eljárásban tárgyalja Biszku Béla ügyét azzal kapcsolatosan, hogy ő kicsinyítette a kommunista bűncselekményeket, de két év alatt ez a soronkívüliség nem jött össze. Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján ez egy elég furcsa kontraszt, hiszen azért voltak áldozatok, mert voltak Biszku Bélák. Biszku Béla él, Biszku Béla bűnt követett el, és mégsem hajlandóak felelősségre vonni. Szeretnénk, ha végre két év után az Alkotmánybíróság hozna egy döntést ebben az ügyben is.

(19.20)

A másik, amiről beszélni szeretnék, vagy amit említettem, a 16. és 17. ajánlási pont. Itt pedig nem egy alkalommal adódik az az ambivalens helyzet, hogy az ügyészt, aki vádolt, vagy a bírót, aki meghozta az ítéletet a Magyar Népköztársaság nevében, azért nem lehet számon kérni, mert úgymond a törvényeknek megfelelően járt el. Ez történt akkor is, amikor mi feljelentettük Mátsik Györgyöt, azt a vérügyészt, aki többek között Mansfeld Péterre is halálos ítéletet kért, és vele együtt még 27 emberre.

A mai ügyészség 2013-ban egy olyan elutasító határozatot adott, amit akár 1958-ban is kiadhatott volna, épp csak azt nem írták bele, hogy Mátsik György elvtárs milyen lelkesen támogatta a szocializmust, és nagyon jól dolgozott ebben az időszakban. Egyébként így nem volt leírva, de burkoltan talán ezeket lehetett kiolvasni ebből az elutasításból. Véleményünk szerint egyébként a mai törvények alapján is felelősségre lehetne vonni Mátsik Györgyöt, de az ügyészség mégsem volt hajlandó. Ezért gondoljuk mi úgy, hogy esetleg akkor most ennél a módosításnál ezt egyértelművé kellene tenni.

Aquinói Szent Tamás úgy vélekedett, hogy a jog az igazságosság tárgya. A kommunista rendszer azonban mindenki számára nyilvánvalóan megmutatta, hogy adott esetben a jog elválik az igazságosságtól, és éppen igazságtalanságba fordul át. Mérhetetlen cinizmus tehát azt mondani, hogy koncepciós perekben halált kérő ügyészek és halálos ítéleteket hozó bírák azért nem vonhatóak felelősségre, mert ők eljárásjogilag megfelelően jártak el. Ez maga az abszurdum, az áldozatok mai napig történő szándékos meggyalázásának undorító eszköze.

Az ilyen perekben részt vevő személyeket meg kell nevezni, mégpedig gyilkosoknak kell megnevezni. A kommunista diktatúra hatalomgépezetében vállalt szerepeiket önként vállalták, egyetlen pillanatig sem lehetett kétségük afelől, hogy amiben részt vesznek, az nem igazságszolgáltatás, hanem az igazság totális és végső földbe döngölése. Nélkülözhetetlen ezért, hogy éppen az alaptörvényben, tehát a jogszabályi hierarchia csúcsán lévő törvényben kerüljön kimondásra a helyzet tarthatatlansága.

Képviselőtársaimmal közösen benyújtott módosító javaslatom éppen erre irányul. Célunk, hogy a valós népképviseleti demokrácia által írott jogszabályok - amiben benne van például a büntető törvénykönyvbe emelt, emberiesség elleni bűncselekmények büntethetősége is - alól ne lehessen kibújni azzal, hogy egy cselekedet a diktatúrában megengedett vagy éppen támogatott volt, hiszen ez nem az igazságosságot szolgálja. Ismét felhívom a figyelmüket: a mai nap egy különleges helyzetet teremt, hiszen a kommunizmus áldozataira emlékezünk, és ezek az áldozatok, akik megsínylették többek között ezeknek a vérbíróknak és ezeknek a vérügyészeknek is a szerepét, megérdemlik, hogy igazságot szolgáltassunk nekik, megérdemlik, hogy olyan emberek, mint Mátsik György, ne élhessék nyugodtan az életüket. Ezért kérem önöket, hogy mind a két említett módosító javaslatunkat fontolják meg, hogy bekerüljön az alaptörvénybe. Véleményem szerint ez az elszámoltatást és Magyarországon végre az igazságszolgáltatást, az áldozatoknak az igazságát szolgálja, hogy ezek a rendelkezések benne legyenek az alaptörvényben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és bízom abban, hogy lelkiismeretük szerint majd igennel fognak szavazni ezekre a módosítókra. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu