DR. GRUBER ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a Malév Zrt. ügyében tényszerű adatokat közölnék, hadd említsek meg egy tényt. Én a korábbi időszakban részt vettem a MÁV ügyében eljáró eseti bizottságban tagként, a külügyi bizottság eseti bizottságának elnöke voltam, amelyek vizsgálták a megelőző kormányok alatt történt meglehetősen gyanús körülményeket; hadd utaljak itt akár a moszkvai kereskedelmi kirendeltség átjátszására és egyéb más olyan kérdésekre. Azt hittem, hogy az ezekben a bizottságokban szerzett tudások már nem mélyíthetők tovább, de csalatkoznom kellett. Siófokiként néha a bizottság ülésein már-már Rejtői Jenő-i fordulatokban volt részünk. Ennek az eredménye az, amit Varga képviselő úr, elnök úr említett: egy jobb sorsra érdemes és mindenképpen egy gyöngyszemnek mondható cég lassú, de biztos halálának a stációit láthattuk, érthettük meg az általunk meghallgatott személyek előadása során.

Az Országgyűlés a Malév 2012. február 3-án bekövetkezett csődje miatt elengedhetetlennek tartotta tehát, hogy a nagy múltú, híres és elismert cég megszűnésének okait egy vizsgálóbizottság tárja fel. A bizottság néhány kérdéskört próbált orientációképpen felállítani, és ezekhez a kérdéskörökhöz csoportosította azokat a döntéshozatalban egykoron részt vevő személyeket, cégvezetőket, szakértőket, jogászokat, tervezőket, akik ezekben a kérdéscsoportokban, ezekben a fókuszált pontokban segítséget tudtak adni vagy nem akartak adni a bizottságnak. A Budapest Airport Zrt. privatizációját érintő kérdésekben is elsődlegesen merült fel, hogy milyen elvek, irányszámok mellett dőlt el a győztes személye, és több olyan fontos kérdést elemeztünk akár az Airportnál, akár pedig a Malévnél, hogy milyen lépések vezettek a szomorú és dicstelen véghez.

A kérdések között felmerült, hogy a Malév Zrt. reprivatizációja során milyen módon, milyen körülmények között kezdődtek el a reprivatizációs előkészületek, milyen módon és kikkel történt a tárgyalássorozat, és természetesen felmerült a kérdések sorában a VEB bank kisebbségi részesedésének a története. Felmerült Oszkó Péter és a Wizz Air kapcsolata is, amit a jelentés kellőképpen és kellő alapossággal rögzít. A jelentés, ahogy Varga elnök úr is jelezte és mondta expozéjában, a Malév múltját és nemzeti fontosságát rögzítette kiindulópontként.

Valóban a hazai légitársaságunknak mind a két háború közötti tevékenysége, mind a háború utáni hazai repülőélet beindulása és a Malévig tartó története is azt mutatta, hogy egy olyan nagyságú, olyan területű ország, mint Magyarország, és egy olyan közép-kelet-európai fókuszban lévő főváros, mint Budapest, milyen fontos módon került kapcsolatba a repüléssel, a nemzetközi, sőt transzatlanti repülésekkel is.

(23.10)

A privatizációt megelőző években konkrét számadatokkal jelzi azt, hogy ez a társaság milyen feltételekkel, milyen gazdasági mutatók mentén működött, és ebből megtudhattuk azt, hogy ekkor már az alapvető strukturális hiányosságok, a versenykörnyezet nem megfelelő működése és a hatékonyság változatlansága nevezhető meg a korábbi veszteséges gazdálkodás egyik okaként. A légitársaságnál nem volt optimális összetételű repülőgépflotta, nem volt olyan hálózat, menetrend és járatszám, amelyik a megfelelő desztinációkat elbírta volna. Ennek következményeként voltak olyan járatok, mint például az éveken át működtetett New York-i és torontói, amelyek évi 4,5 milliárd üzemi veszteséget generáltak. Ilyen időtávból természetesen már nem látjuk, nem láthatjuk azokat az esetleges könyvelési módozatokat, amelyek a könyvelésben ezeket a veszteségeket ilyen-olyan módon mozgathatták. Hadd utaljak itt például a Ferihegy 3-ként is nevezett siófoki repülőtér és a budapesti Ferihegyi repülőtér közötti létszámköltség-fejlesztési eszközök mozgatására.

Az informatikai rendszer elavult és a létszámfelesleget sem csökkentették, annak ellenére, hogy 2,6 milliárd forint került végkielégítésként kifizetésre ebben az időben. A folyamatos állami támogatások sem hozták meg azt a kívánt eredményt, ami a cég stabilitását biztosította volna. A 2003-as flottamegújítás és regionális hálózatkiépítés a szükséges anyagi források megléte nélkül történt, ennek aztán a későbbiekben jelentős és súlyos következményei is voltak.

A szocialista-szabad demokrata kormányok idejében a Malév sorozatosan rossz stratégiai döntéseket hozott, rossz stratégiai tervezést folytatott. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az általunk is megismert anyagokból az egymásnak ellentmondó stratégiai tervek és az e tervek megvalósítása során is megvalósuló hibák sorozata.

A jelentés a piaci kereslet igen erős ingadozásának okaként a nemzetközi terrorizmus és a konkurens fapados légitársaságok megjelenését nevezte meg. A jelentés kiemeli továbbá, hogy az évi többmilliárdos haszonnal működő üzemanyag-kiszolgáló egységet 5 milliárd forint készpénzért adták el a Budapest Airportnak. Itt hadd mondjam el, hogy miután ez az értékesítés megtörtént, ennek az adásvételi szerződésnek az egyik pontjaként szerepelt az, hogy a szerződéskötést követő esztendőben az eladónak, vagyis a Malévnak még több olyan nagyjavítást kellett végeznie az üzemanyag-ellátó, -tároló rendszeren, ami után a vételár túlnyomó részét tulajdonképpen vissza is adta a vevőnek, hiszen olyan fejlesztésekre vállalt kötelezettséget az eladó, amire már a tulajdonátruházás után jóval későbbi időpontban, a következő esztendőben került sor.

Ez meglehetősen megdöbbentő volt számomra mint jogász számára, de megdöbbentő volt számomra sportpilótaként és ejtőernyősként is, hogy ilyen módon lehet egy, a működtetéshez elengedhetetlenül szükséges vagyoneszközt átadni a lassan már jelképes vevőnek.

A szocialista-szabad demokrata kormányok a Malév Zrt. életben tartása érdekében semmilyen komoly stratégiát, semmilyen koncepciót nem dolgoztak ki, hanem a működésképtelenné vált cégnek a privatizációt szánták. A magánosításra valódi, szabályos lehetőség nem volt, így a kormány a vagyonkezelő akkori vezetőit egy kétségeket felvető, mondhatni, jogszerűtlen eljárásba sodorta bele. Bár a későbbiekben az akkori kormány nagy hanggal jelezte azt, hogy milyen nagy kincs a Malév, és milyen fontos egy nemzeti légitársaság, ebben az időben érdekes módon pusztán egy pénzügyi szemléletű döntési mechanizmust tartottak elfogadhatónak, vagyis minél gyorsabban pénzzé tenni a Malévet, minél gyorsabban bevételhez juttatni a több sebből vérző büdzsét. Természetesen lehetőség van erre, csak akkor a későbbiekben felesleges a nemzeti légitársaságok fontosságára hivatkozva számon kérni a vizsgált időszakon túli történéseket, eseményeket.

A következő időszakban azért a bizottság - fogalmazzunk úgy, hogy - véletlen összefüggéseket, véletlen egybeeséseket, véletlen kapcsolati rendszereket is talált ebben a szövevényes és sajnos nagyon nehezen kibogozható ügyben. A privatizációs eljárással kapcsolatban fontos megemlíteni - ahogy azt elnök úr is megemlítette -, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, így több olyan uniós szabály vonatkozik ránk, amelyek a cég későbbi sorsában is jelentős szerepet játszottak. Ezek közül kiemelendő az a bizonyos tilos állami támogatás, amit a nemzeti légitársaság megkapott, és ennek a visszafizetését, teljesen jogszerűen, az Unió megfelelő formában kikövetelte hazánktól.

Ugyanakkor van egy másik feltétel is, például az, hogy nemzeti légitársaság nem rendelkezhet Európai Unión kívüli többségi tulajdonossal. E szabály megkerülése érdekében, amikor a privatizáció történt, a későbbi nyertes, az AirBridge Zrt. magyar magánszemélyeket vont be, név szerint Költő Magdolnát és Kiss Kálmánt nevezték meg a többségi tulajdonosnak. Érdekes volt a bizottsági meghallgatás során azt megélni, hogy az állami vagyonkezelő szerv akkor, az események idején hivatalban lévő vezérkara közül egyetlenegy vezető tisztségviselő sem emlékezett Költő Magdolnára, nem tudták, hogy az általuk kinevezett Költő Magdolna hogyan került a cégbe. Azt hiszem, hogy ezt szó szerint lehet olvasni, a meghallgatásokon valamennyi ÁPV Rt.-s vezér értetlenül állt azzal szemben, hogy ki is lehet ez a Költő Magdolna, akinek a kezébe került a döntés.

De Kiss Kálmán is érdekes személyiség volt a meghallgatások során, és meg kell mondjam, a későbbiekben az ő kritikai megjegyzései a cég későbbi vezetésével szemben teljesen helytállóak voltak. Ő maga is megdöbbenve tapasztalta a vagyon elúsztatásában aktívan szerepet vállaló új cégvezetés koncepciótlan tevékenységét.

Költő Magdolna személye több kérdést is felvet, ugyanis a meghallgatott akkori vezetők szerint ő 2002 nyarán az ÁPV Rt. delegáltjaként került a Malév felügyelőbizottságába. Önök is tudják, hogy a felügyelőbizottság tulajdonképpen korlátlan iratbetekintéssel bír a cég valamennyi - gazdasági, munkajogi és mindenféle - iratába. Tehát Költő Magdolna a felügyelőbizottságba került a senki által nem tudott módon, majd a vállalat rendkívüli közgyűlésén igazgatósági tag lett, mindazok ellenére, hogy légi tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkezett, ugyanakkor a Resonator Kft. pénzügyi igazgatójaként a privatizációs eljárásokban igencsak jártas közgazdász volt. Tehát szakmailag semmit nem értett a légi közlekedéssel foglalkozó speciális céghez, de mint kitűnő privatizatőr, először mint fb-tag, utána pedig mint igazgatósági tag teljes rálátással bírt a Malévre. A későbbiekben aztán Költő Magdolna lemondott az igazgatósági tagságáról, és az eladói oldalt otthagyva vevőként lépett fel a privatizáció során. Azt hiszem, erre mondják, hogy pandúrból lett rabló vagy rablóból lett pandúr, most már nem is tudom, hogy melyik irányból közelítsük meg ezt a kérdést.

(23.20)

Mindenesetre mint vevő jelentkezett. Az értékesítéskor több kapcsolati szálra is fel lehet figyelni, hiszen Kiss Kálmán, az AirBridge Zrt. többségi tulajdonosa korábban nyírbátori határőrparancsnok volt, ahonnan egyébként az akkor hivatalban lévő későbbi pénzügyminiszter, majd még később ennek a bizottságnak az alelnöke is származik. Arról nem is beszélve, hogy '78 óta ez a kapcsolat, ez az ismeretség a bizottság alelnökének szóbeli megerősítése alapján is létezett.

Szintén egy másik határőrparancsnok - és ez nem a légi határokra vonatkozik -, az MSZP későbbi sajtófőnöke, Zubek János kiváló orosz kapcsolatokat ápolt Kiss Kálmánhoz hasonlóan, így a Kapolyi László üzlettársaként is ismert Leonov Péter Viktor ismeretségi körébe tartozott. Leonov Péter Viktor amúgy orosz-magyar kettős állampolgár, és a későbbiekben a vevői körben egy Magyarországon bejegyzett cég egyik tulajdonosa. Ez a Magyarországon bejegyzett cég mint magyar cég funkcionált - mint korábban említettem, többségi tulajdonban nem állhat Unión kívüli ország gazdasági társasága -, ennek a magyar gazdasági társaságnak amúgy a 90 százaléka orosz vagy orosz-magyar kettős állampolgárságú tulajdonosi kör volt, beleértve még a felügyelőbizottság tagjait is, de fogadjuk el, természetesen Magyarországon bejegyzett magyar cégről volt szó.

Leonov Péter állítása szerint Költő Magdolnát Zubek János mutatta be neki, ám ez ellentmond Költő Magdolna állításának. A kifejezetten a Malév privatizációja céljára létrehozott AirBridge Zrt. szindikátusi szerződést, megállapodást kötött a Resonator kft.-vel, amelynek többségi tulajdonosa Szabó András, dr. Költő Magdolna élettársa, aki nem mellesleg Puch László, az MSZP akkori pénztárnokának közeli ismerőse volt. Hat szakszervezet egységesen hívta fel arra a figyelmet, hogy Puch László menedzseli az egykori szovjet tagállamból származó pályázó konzorciumot, de hát az MSZP akkori pénztárnoka, úgy tűnik, meglehetősen jól ápolta a kapcsolatait, és ez a szakszervezetek figyelemfelhívása ellenére sem ütötte meg azt a szintet, hogy valaki erre a kapcsolatra, az esetleges összeférhetetlenségi szabályokra vagy netalántán Költő Magdolna esetén üzleti titkok megszerzésére bármiféle hatással lett volna.

A sors keserű fintora, hogy végül is szegény Költő Magdolna a Malévből a saját állítása szerint - jegyzőkönyvezve vagyon - egymillió forint veszteséggel volt kénytelen távozni, és ezért most is csak őszinte sajnálatomat tudom kifejezni.

Rengeteg olyan elem merült föl a meghallgatások során, ami azt mutatja, hogy a mindenáron való pénzszerzésen, mindenáron való eladáson túl semmiféle koncepció nem volt a következő időszak, a következő esztendők Malév nélküli vagy egyfajta más módon történő működtetéssel kapcsolatban.

Nagyon érdekes volt, hogy az egész eljárás folyamatosan a jogszerűség határán vagy azon egy picit átlendülve mozgott. Sajnos minden kérdést nem tudtunk mélyen megvizsgálni, nagyon sok embert kellett volna még meghallgatni. De azért érdekes volt, hogy Kiss Kálmán a társaság korábbi működésével kapcsolatban egyszer elmondta a bizottságnak, hogy indokolatlan volt a flottaváltás, semmi sem indokolta a légcsavaros gépek behozatalát.

Eleve rossz, és ha megnézzük a javítási naplókat, akkor meglehetősen döbbenetes képet látunk a Bombardierek működésénél. Volt olyan, amikor egyszerre négy repülőgép Európa különböző repülőterein volt működésképtelen állapotban, miközben itt az Aeroplex Európa a Boeing javítócége volt, világszínvonalú szakemberekkel. Igaz, az Aeroplex javított a KrasAirnek is, tehát az orosz tulajdonos honi légiflottájának is, ami meglehetősen érdekesen történt. Leonov Péter akciójának köszönhetően a KrasAir közel 10-12 millió eurót - ne szépítsük - lopott el, ami Abramovics cégét, tehát ezt a KrasAirt gazdagította a Malév kárára, ugyanis Moszkvában javították ezeket az orosz repülőgép-társaság tulajdonában lévő gépeket, a Malév raktárbázisából, az Aeroplex munkatársaival. Ilyenek is megtörténtek ebben az időszakban.

Sajnos a rendelkezésre álló idő nem ad lehetőséget arra, hogy minden egyes elemét elmondjam ezeknek a - mondom, már-már rejtői magasságokban haladó - eseményeknek. Talán a következő időszakban sikerül egy kicsit még a Liszt Ferenc Repülőtér történetére is rátérni. Mindenesetre azt kell mondjam (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), utolsó mondatként, hogy a külügyi bizottság tagjaként magam is megélem azt, hogy milyen magyar politikai-gazdasági üzletek sérültek annak során, hogy ez a nemzeti légitársaság megszűnt, és sportpilótaként, ejtőernyősként pedig látom, hogy az a felbecsülhetetlen szakmai tudás, ami ennél a cégnél generációk alatt felgyülemlett, hogyan vált egyik pillanatról a másikra porrá.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu