DONCSEV ANDRÁS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szégyenkezem és büszke vagyok, hogy első parlamenti felszólalásom alkalmából az ön interpellációjára válaszolok. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Szégyenkezem, képviselő úr, hogy a Magyar Országgyűlésben ilyen uszító, gyűgyöletkeltő felszólalás elhangozhat (Taps az MSZP és a kormánypártok soraiban.), és büszke vagyok arra, hogy visszautasíthatom az ön emberi méltóságot sértő kijelentéseit.

A kormány számtalanszor világossá tette, hogy számunkra minden magyar honfitársunk egyformán fontos, határon innen és túl, éljen akár Marosvásárhelyen, Los Angelesben, Tel Avivban vagy Buenos Airesben. Ahogy világossá tettük azt is, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy valamennyi Magyarországon élő honfitársunk békében és biztonságban érezze magát.

Képviselő úr, a múltat nem csak eltörölni nem lehet, ahogy azt ötven éven keresztül a kommunisták próbálták, elfelejteni sem szabad, ahogy arra ön törekszik. Sőt, mindent pontosan a helyére kell tenni. Nekünk, magyaroknak és az itt élő kisebbségeknek, nemzetiségeknek vannak olyan szenvedéseink, amelyek összekötnek bennünket, és vannak, amelyek szembefordítottak egymással. Igen, sajnos volt olyan időszak a történelemben, amikor magyar és magyar közé ékelődött a szégyen. A kitaszítottak szégyene a megalázottság szégyene volt. A kitaszítók arcára a bűn égetett szégyenfoltot, a többség pedig a tehetetlenségéért szégyellte magát.

Ezekből a korszakokból, például '44 tavaszából, amikor magyarokat és magyar zsidókat fordítottak egymás ellen, mindannyian láthattuk, megtapasztalhattuk és okulhattunk is belőle, ha a nemzeti szolidaritás szövetét bárhol is elvágjuk, vagy engedjük, hogy egy durva mozdulattal elszakítsák, akkor törvényszerű, hogy az utolsó szálig felbomoljék.

Éppen ezért a magyar kormány Szent István szellemében gondoskodik arról, hogy hazánkban valamennyi nemzeti, etnikai és vallási kisebbség tiszteletet és megbecsülést élvezzen. Mi olyan hazát szeretnénk, mely megvédi az előttünk járt nemzedékek által ránk hagyományozott sokszínű kulturális örökséget, hiszen igazi létünk abban van, amit közösen alkottunk, nem abban, amit elpusztítottunk. Szövetséget szeretnénk valamennyi hazánk fia között, a most élők, a már holtak és a még meg sem születettek között nemre, származásra és vallásra való tekintet nélkül.

Otthont, melyben mindenki érezheti, amiről mindenki tudhatja, hogy Magyarország valamennyi polgárára számít, és a nemzet valamennyi polgára számíthat erre az országra.

Képviselő úr, szeretném emlékeztetni önt arra is, hogy Magyarország Alaptörvénye minden korábbinál szélesebb állampolgári jogokat biztosít. Deklarálja az emberi méltóság sérthetetlenségét, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot, és ezeket az alapvető jogokat minden polgártársunk számára bármely megkülönböztetés nélkül biztosítja. A kormány minden olyan magyar polgár juttatását növeli, akik tartós időtartamú szabadságelvonást szenvedtek el a XX. századi kommunista és nem kommunista diktatúrák áldozataként. Hasonlóan a holokauszttúlélők életjáradék-emeléséhez idén és jövőre is 50-50 százalékos emelést biztosít részükre. A kormány többször deklarált törekvése, hogy a XX. századi magyar történelem sötét korszakainak egyre kisebb számban közöttünk élő túlélői méltón emlékezhessenek a múltra, és az általuk elszenvedett sérelmek és megpróbáltatások ellentételezéseként nyugodt, békés időskort élhessenek meg.

Ebben az országban még egyszer nem nyerhet teret olyan kirekesztő eszme, amelynek jegyében származásuk, vallásuk, etnikai hovatartozásuk vagy osztálybesorolásuk miatt üldöznek embereket.

Felszólítom önt tehát, hogy ilyen sértő kérdésekkel a jövőben hagyjon fel, és ne uszítsa egymás ellen aljas politikai haszonszerzés céljából magyar honfitársainkat. (Nagy taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu