ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 19. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István és Z. Kárpát Dániel jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! 69 évvel ezelőtt, 1944. április 16-án vette kezdetét a magyarországi zsidóság gettóba zárása, brutális elkülönítése. Az elkövetkezendő egy év alatt közel 600 ezer magyarországi zsidó, roma és politikai üldözött esett a tervszerű népirtás áldozatává, többségük az auschwitzi koncentrációs táborban vesztette életét. A történtek nem előzmények nélkül valók, a zsidótörvények bevezetésével már évekkel korábban megkezdődött azon honfitársaink kirekesztése a társadalomból, akik hazánk számos vallási és nemzetiségi csoportjával együtt az évszázadok során békésen együtt éltek, együtt dolgoztak a nemzet felemelkedése és boldogulása érdekében, és ha kellett, életüket is feláldozták a magyar szabadságért.

Magyarország a felvilágosodás, a polgárosodás, a reformkor és a századforduló után éppen a kulturálisan és tudományosan oly sokat ígérő XX. században jutott el történelme egyik legfájdalmasabb pontjához, a II. világháborúban játszott szégyenteljes szerepéhez. A fájdalom még mindig itt van, a jóérzésű emberekben, a túlélőkben és családtagjaikban. De a szégyent talán már legyőzheti a múlttal való szembenézés és az ellenállás képessége: ellenállni minden hasonló folyamatnak.

Az antiszemitizmus számos kísérőjelenségből táplálkozik, a rasszizmusból, az idegengyűlöletből, a nemzedékeken átörökített rossz beidegződésekből, a pontatlan történelmi ismeretekből, a középkori hiedelmeken alapuló tévképzetekből. A XXI. századi modern Magyarországon évszázadokkal a felvilágosodás után még mindig harcolni kell a sötét gondolatok ellen. Megengedhetetlen a haláltáborok létének megkérdőjelezése egy olyan országban, ahol még ma is sok túlélő honfitársunk viseli a testén és a lelkében a megkülönböztető jelzést, vagy akinek családja veszett oda a vészkorszakban.

Európa etnikailag és kulturálisan is egyre színesebb földrész lesz. Az európai polgárok megtanulják elfogadni és tiszteletben tartani egymást, ehhez jó alapot adnak közös európai értékeink, az emberi jogok egyetemes rendszere, valamint a szeretet és az elfogadás értékrendje. A jövő nemzedékeit úgy óvhatjuk meg a háború borzalmaitól, ha tisztán felfedjük előttük a múlt történéseit, rámutatunk elődeink hibáira, ha figyelmeztetjük őket, mi vezethet egy világméretű társadalmi katasztrófához, a népirtás szörnyűségeihez. Látniuk kell még időben a jeleket, és tenniük kell azért, hogy ilyesmi többé ne következhessen be.

Fel kell ismernünk a fasizmus hétköznapi arcát is, amely beférkőzhet mindennapjainkba, a kis közösségekbe, és alulról mérgezi, mételyezi a társadalmi rendet, a demokratikus értékeket. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az ilyen eszmék könnyen találnak otthonra a nehéz sorsú, a perifériára szorult embertársaink lelkében. A holokausztról szóló megemlékezés főhajtás az áldozatok, valamint a túlélőket mentő, rejtegető embertársaink emléke előtt, ugyanakkor jó alkalom a szembenézésre és a múlt hibáinak feldolgozására is. Így tartható fenn hazánk és Európa békéje, amely elengedhetetlen a társadalmi-gazdasági fejlődéshez.

Részvéttel teli főhajtás illet meg minden áldozatot és minden igaz embert.

Tisztelt Országgyűlés! Most a napirend előtti felszólalások következnek. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pálffy István képviselő úr, a KDNP képviselőcsoportjából: "A kormány intézkedéseiről keresztényszociális szemmel" címmel. Öné a szó, képviselő úr.

Forrás: parlament.hu