DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt néhány pontosítás: amikor azt mondja, hogy az államháztartási hiány tavaly 1,9 százalék volt, és ezt csak úgy "csupánként" említi, hadd jegyezzem meg, hogy ez a hetedik legjobb eredmény, a hatodik-hetedik helyen állunk, Finnországgal egy sorban. És csak tíz ország volt képes arra, hogy 3 százalék alatt tartsa az államháztartási hiányt. Tehát ne tessék lebecsülni ezt az eredményt!

Ami a foglalkoztatást illeti, én javaslom, hogy részletesebben nézze meg a KSH adatsorait, abban nagyon jól látható, hogy éppen a versenyszférában növekszik a foglalkoztatás, miközben a közszférában enyhe foglalkoztatáscsökkenés figyelhető meg.

Abban egyetértünk, hogy a reálgazdaság - én nagyon nem szeretem ezt a kifejezést, de a termelő szektor, maradjunk ennél - kétségtelenül nagyon fontos és az ipar rendkívül fontos a magyar gazdaságban. De ha a tavalyi eredményt nézzük, azért hadd tegyem hozzá, tavaly 1,7 százalékos gazdasági visszaesésben körülbelül 0,8 százalékpontnyit hozott az agrárszektor teljesítményének visszaesése, annak okát pedig egészen jól ismerjük, javarészt az időjárásra vezethető vissza.

Ettől függetlenül egyetértek abban, hogy az iparnak kitüntetett szerepe van a magyar gazdaságban, és kitüntetett szerepének kell lenni a magyar gazdaságban, nem véletlenül használjuk ezt a fogalmat, hogy újraiparosítás Magyarországon.

Hadd tegyem hozzá, hogy - az uniós átlagszámot mondom - uniós átlagban az ipar hozzájárulása a GDP-hez 16, azaz tizenhat százalék. Mi körülbelül két éve mondjuk folyamatosan, hogy az újraiparosítás, valamit előállítani és termelni, milyen fontos. Magyarországon az ipar hozzájárulása a GDP-hez 27 százalék. Németországot úgy tartjuk, mint a definíció szerint ipari ország, ott 24 százalék. És hadd tegyem hozzá, hogy az Unió most már, olyan két év után körülbelül most érkezett el oda, hogy egyre többet beszélnek az iparpolitika megújításáról, az ipar fontosságáról, és célként tűzik ki, hogy az évtized végére, vagyis 2020-ra érjék el azt, hogy az ipar hozzájárulása a GDP-hez 20 százalék legyen. Tehát szerintem ebben a keretben célszerű nézni a magyar ipar szerepét és súlyát.

Ami pedig a közvetlen támogatásokat illeti, ön is nagyon jól tudja, hogy itt egy óriási versenyfutás folyik a befektetésekért. Ez egy nemzetközi verseny, itt minden ország különböző tényezőkkel próbál kedvezőbb versenyfeltételeket teremteni.

(9.30)

Magyarországon van egyrészt egy viszonylag jól körülhatárolható kedvezménycsomag, ami áll fejlesztési adókedvezményből, áll közvetlen egyedi kormánydöntésekkel meghatározott támogatásokból, áll az átképzéshez, továbbképzéshez, szakképzéshez való hozzájárulásból, és még helyenként infrastrukturális támogatásokból is. De ha megkérdez egy befektetőt, különösen olyat, aki már régóta itt van, akkor eljutunk egy ponthoz, ami a legfontosabb. Mindig azt mondják, hogy egyetlenegy nagyon-nagyon jó tényezője van Magyarországnak, ez pedig az erősen motivált, szakképzett magyar munkás, mérnök és így tovább. Az igazi versenyképességi tényezőink ebben állnak, ezt mutatta egyébként legutóbb a német-magyar kamarának a felmérése is, amely nemcsak német, hanem még más nemzetközi vállalatok vezetőit is megkérdezte: infrastruktúra, beszállítók, a munkaerőpiac rugalmassága - amiről, tudom, önök azt mondták, hogy a rabszolgatartó társadalom felé haladunk, ennek ellenére a vállalatok azt igazolják vissza, hogy az egy nagyon-nagyon fontos telepítő tényező -, az adminisztrációs terhek csökkentése és a képzés. Ehhez még nagyon fontos az, hogy milyen kutatás-fejlesztési hátteret tudunk biztosítani. Ezeket a tényezőket kell erősíteni ahhoz, hogy a másik oldalról a direkt közvetlen pénzbeli hozzájárulást csökkenteni tudjuk. És ez a politikánk lényege, egyrészt ezeknek a telepítő tényezőknek az erősítése, olyan kutatás-fejlesztési, szakképzési háttérnek a biztosítása, amely a letelepedést illeti.

Ami pedig a kérdést illeti, hogy a százmillió fölötti támogatás javarészt külföldi nagyvállalatokhoz jutott, mert ők ruháztak be akkora nagyságrendben: itt azért megvan, hogy hány százalékig jut el a közvetlen támogatás, hiszen annak három éven belül vissza is kell térülnie nemzetgazdasági szinten, és nyilvánvalóan azoknak a vállalatoknak, amelyek nagy léptékben ruháznak be, lehet százmillió forint fölötti támogatást nyújtani. Olyan helyzetben vagyunk, ez a magyar gazdaság dualitásától függ, hogy a nagyberuházásokat még mindig a - javarészt külföldi - nagyvállalatok végzik, nyilvánvalóan a kicsik támogatása is nagyon fontos.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu